Az előző posztot egyébként az ihlette, hogy a dubrovniki szállásunkon elviselhetetlenül könnyű volt a paplan, rá kellett terítenem két rojtos plédet is - azzal meg az volt a bajom, hogy a rojt miért lóg bele az arcomba. :D Kéne már egy reality check, hogy ne ilyeneken problémázzak. Máshol meg vízért állnak sorba...
Dubrovnik nagyon szép volt. Főleg a tenger, azok a színek...! A napsütés sajnos egy kicsit kiszúrt velünk, mert az az igazi, háborítatlan kék ég csak az utolsó nap mutatta meg magát, addig felhős, szűrt fény volt, sőt, vasárnap kifejezetten ocsmány idő és eső, hideg, szél (szerencsére csak délelőtt). Az óváros is nagyon tetszett, hangulatos, és nekem nagyon bejött a rengeteg lépcső és zegzugos, keskeny utca. Szezonban valószínűleg elviselhetetlen lehet a tömeg és a meleg, de most még nagyon kellemes volt.
Nem most jártunk először Horvátországban, 2022 novemberében voltunk Zadarban, csak arról akkor nem írtam érdemben. Az a "nyaralás" azzal telt, hogy kb. végig a telefonomban lógtam, mert a Bizottság visszajelzését vártam, hogy most akkor mennyi lesz az annyi, és el tudom-e fogadni az állást. Nem kellemes visszagondolnom, mert nagyon nehézkes volt a kommunikáció, és annyira szerettem volna örülni a lehetőségnek, egyáltalán annak, hogy ajánlottak nekem (!) egy fordítói állást (!) a Bizottságnál (!), de még nem tudtam, mert nem volt biztos, hogy el fogom tudni fogadni. Egyéb gondok is voltak; minden drágább volt, mint amire számítottunk, Dani éppen a babakocsitagadó korszakát élte, de gyalog még érdemi tempóban/távot nem ment, a szállással se voltam elégedett, sokat veszekedtünk - na, szóval az az út nem volt olyan jó (talán ezért is nem írtam róla).
Ez most sokkal jobban sikerült, az összes olyan tényező, ami a zadari utat beárnyékolta, mostanra megszűnt/megváltozott (kivéve a drágaság!). A szállásunk szuper volt, és olyan kedves volt a házigazda, személyesen fogadott (a kisfiával együtt) érkezéskor, és teljesen az volt az érzésem, mintha valami rokon vagy barát lenne, nem vadidegen. 10 méterre volt egy bolt, öt percre egy pékség, félóra sétára (vagy három buszmegállónyira) az óváros, és 10 perc sétára a legközelebbi strand. Utóbbi nekünk inkább csak kavicsdobálásra volt alkalmas, bár B. egyszer fürdött, és Dani is belement a vízbe térdig, de sajnos nem volt olyan idő, hogy ennél többre lett volna igényü(n)k.
 |
| kilátás a nappaliból |
A víz itt is olyan gyönyörű volt, mint Zadarban, sőt, tegnap az utolsó délelőttöt Cavtatban töltöttük - hát az valami csodálatos volt. Nófilter lélegzetelállító természet, még nézegettem volna pár napig.
Cavtat volt az egyik csúcspontja az útnak; a másik Lokrum, a Dubrovniktól 600 méterre lévő kis sziget, ami egyben nemzeti park / természetvédelmi terület is, komoly belépővel és szabadon mászkáló pávákkal. Utóbbiaknak Daninál nagyon nagy sikere volt, mindennap emlegette a "pávás szigetet", hogy oda menjünk vissza - ráadásul az oda- és visszahajózás is nagy élmény volt (nekünk is).
Nekem még ezek mellett a harmadik legkellemesebb emlékem a péntek este, amikor egyedül sétáltam és vacsoráztam az óvárosban, és az összes lépcsőn felmentem, és az összes kis mellékutcába bekanyarodtam. :D
Ami egy külön plusz "zamatot" adott ennek az útnak: a szállásunktól úgy kétszáz méterre vajdasági magyar önkéntesekre bukkantunk, akik épp a helyi Jehova-templomot (?) újították fel, és az építkezés pont útbaesett nekünk a strand, a pékség vagy az óváros felé menet. Úgyhogy itt elég sok időt töltöttünk. :D
 |
| az ott Lokrum, a "pávás sziget" |
De hogy pozitívan záruljon a bejegyzés, megmutatom a kedvenc dubrovniki látképemet, amire tegnapelőtt délután bukkantam mondhatni véletlenül. Minden rajta van, amiért Dubrovnikba menni érdemes: kristálytiszta tengervíz, hangulatos óváros, buja zöld (és még éppen virágzó és illatozó!) flóra, napsütés.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése