szerencsére folyton beszél

D: - letéphetem a pitypangot?
én: - mire kéne az neked?
D (a legnagyobb felháborodással, hogy ilyen magától értetődő dolgot meg mertem kérdezni): - hát kinevezném gyeltyának!

D: - te attól még kedves vagy!
én: - attól? mitől?
D (kicsit elgondolkozik, majd): - tőled!

D: - ez nem desszelt volt, hanem még csak az utánétel!

D (összeráncolt homlokkal): - mit mondtál, ez milyen Amelika?
én: - Dél-Amerika.
D: - de egyszer majd menjünk el az esti Amelikába is!

B-nek: - amikol gyelek voltál, még nem ismeltél engem.
B: - mert akkor még nem voltál meg.
D: - de amikol már megvoltam, akkol még nem ismeltelek!
B: - és mikor ismertél meg?
D: - amikol kicsit nagyobb lettem... nagyjából akkola, mint a mosógép!

D: - Itt ügyészkedek, mert én egy ügyész vagyok! (pár pillanattal később) Én ügyész vagyok és házifeladatokat teszek ki!
(Nem emlékszem a konkrét szitura, de ennek a közvetlen előzménye az volt, hogy egy játszótéren találkoztunk egy nagyobb csapat gyerekkel, akiknek a tanára ott ült egy asztalnál és - szerintem - házifeladatokat javított. Az "ügyész" szót viszont nem tudom, honnan jött.)

én: -  nézd, a szövegkiemelővel így ki lehet emelni azt a szövegrészt, ami fontos.
D (felháborodva): - de hát nem is lett tőle magasabb a szöveg! Nem úgy, mint a muffin a sütőben!

D: - és miért eszel fogyókúrásat?
én: - mert szeretnék még néhány kilót lefogyni és vékonyabb lenni
D: - és akkor el fogod érni a plafont?

És egy utolsó: épcsoki :))))