2019. szeptember 27., péntek

elmúltnégyév

Négy éve ezen a napon, nagyjából ebben a napszakban épp agyérgörcsöt készültem kapni, mivel nem találtam a frissen kiváltott EU-s egészségbiztosítási kártyámat. Már minden készen állt a Luxemburgba költözéshez, de az a kis kártya csak nem akart meglenni. Szerencsére másnap reggel sikerült újat csináltatnom még a repülő indulása előtt, szó szerint az utolsó pillanatban. Az eredeti kártya aztán hónapokkal később B. pénztárcájából került elő, ha jól emlékszem... 
Nem sokat tudtam arról, hogy hova jövök, de már akkor, vakon, nagyon határozottan tovább akartam maradni, mint ameddig a gyakornokságom szólt (öt hónap). Sikerült.
Az elmúlt négy évben voltak elég mély hullámvölgyeim, amikor nagyon honvágyam volt és komolyan fontolgattam a hazaköltözést, bármi áron, de aztán ezek, néha külső segítséggel, elmúltak. Most már talán több mint egy éve nem is volt ilyen epizód. Nehéz 1000 km-re élni a családtól, barátoktól, de egyáltalán nem lehetetlen. A legtöbb távollevő szerettemmel gyakorlatilag permanens online kapcsolatban vagyok, és nyilván nem ugyanolyan, mint személyesen, de át lehet állni rá, hogy ez a normális. Ajándék, ha élőben is tudunk találkozni. (És ugye állítólag október végétől lesz közvetlen Budapest-Luxembourg repülő... #hiszemhalátom)
Négy évvel később ezen a napon (azaz ma :D) épp egy kórusos eseményt szervezek, és közben a jövőheti tanszéki értekezlet napirendje jár a fejemben, meg a tegnapi németóra, meg hogy holnap hova kirándulunk. Zajlik az élet, béke van, két év múlva, ha akarok, lehetek* luxemburgi állampolgár.

Echternach, 2016.
*nyilván nem elég csak akarni, még mielőtt valaki azt hinné :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése