2021. június 3., csütörtök

Kedves Naplóm!

Olyan sok minden történik mostanában, csak nézek, hogy szinte már mintha normális lenne az élet.

Kedden terepfutással kezdtem a napot, kivételesen nem a városban, és arra jutottam, hogy a tigrisek az erdőt is szeretik, de csak ha előre ismerik a teljes útvonalat, nem csak úgy elindulnak vaktában... az szuper volt, hogy erdőillat, madárcsicsergés, friss levegő, de az kevésbé, hogy a végefelé kicsit eltévedtem és a térdig érő harmatos fűben caplattam vissza a kocsihoz majdnem 500 méteren keresztül :D Azt a tanulságot vontam le, hogy ilyet mindenképp fogok még csinálni, csak egy végig kitáblázott kirándulóútvonalon, hogy ne ott kelljen imprózni.



Aztán melóka itthon, aztán este találkoztam Francescóval és egy fantasztikus pizzériában vacsoráztunk (illetve a pizzéria teraszán: nagy különbség!), ahova biciklivel mentem, és olyan jó volt átsuhanni a városon, meg főleg aztán késő este hazafelé, sehol egy lélek, langyos nyári este, jó gyorsan tekertem, isteni volt. Francescót látni is jó volt, nyilván, dumáltunk régi közös kollégákról meg az élet nagy kérdéseiről és hosszú idő óta először éreztem, hogy megint teljesen oda tudok rá figyelni (eddig többnyire a találkozásaink második felére iszonyúan elfáradtam).



Tegnap bent voltam az irodában, és egyre többen járnak be hálistennek, most már heti két nap kvázi kötelező, és én ennek (nem a kötelezőségnek, hanem a többi embernek) nagyon örülök. Heti egy gyorstesztet kapunk ingyen (a portán lehet átvenni), ami jelentősen növeli a biztonságérzetemet. Ráadásul arra is fel lehet használni, hogy 24 órán belül egy étterem belső részén tudjunk enni anélkül, hogy ott helyben kellene (3 euróért) tesztet csinálni. Megérős! 

Janine barátnőmmel ebédeltem, aki sajnos elköltözik Luxiból pár hónapon belül, mert a dublini egyetemen fog szeptembertől tanítani, tök menő. Ő egy iszonyatosan melegszívű és szerény lány, nagyon jó humorérzékkel, és hát nagyon okos is. Főleg a migránsok jogaival foglalkozik, meg hogy Európában hogy működik az integrációjuk. Ami tök érdekes, hogy a terhességem alatt és azóta is állandóan nagyon jókat kérdez meg érdeklődik az anyaság különböző aspektusairól, az embrió fejlődésétől kezdve a posztpartum depresszióig. Utóbbiról én beszéltem neki, mert legutóbb, amikor találkoztunk, mondta, hogy amennyire ő látja, én teljesen másképp élem meg az anyaságot, mint más anyaismerősei, és hogy úgy látja, én (velük szemben) önmagam maradtam, vidám vagyok és kiegyensúlyozott. Én meg beszéltem neki kicsit a szülés utáni depresszióról, annak lehetséges okairól, meg hogy milyen iszonyatosan nehéz tud lenni az első pár hét-hónap, és hogy nekem miért van óriási szerencsém ezekkel mind, hogy "úsztam meg". Meg úgy általában arról, hogy amíg az ember terhes, addig mindenkit érdekel, mi van vele, de amikor megszületik a gyerek, onnantól az anya megszűnik létezni, mindenkit csak a baba érdekel. Sokkoltam! Konkrétan ott az asztalnál ülve elgondolkodott ezen, és mondta, hogy bakker, tényleg így van, mert ha belegondol, hogy ő amikor meglátogatta viszonylag frissen szült barátnőit, csak a babáról kérdezte őket, legfeljebb érintőlegesen saját magukról. 
Na és most amikor tegnap újra együtt kajáltunk, mondta, hogy előző nap volt egy frissen szült barátnőjénél, és képzeljem, igazam volt, tök szarul van, depressziós, de csak akkor nyílt meg, amikor Janine kicsit pusholta, hogy de hogy van, de mennyit alszik, van-e elég segítsége stb. És utána mondta Janine-nak, hogy mennyire jólesett neki, hogy végre valaki vele is foglalkozik! Janine meg mondta nekem, hogy nagyon köszöni az edukálást, mert nélkülem biztos nem merült volna fel benne, hogy ne csak a bébiről kérdezgesse udvariasan.

Őőőő már nem emlékszem, miről akartam még írni. Ja, olvasom Atwood első könyvét, Az ehető nőt, baromi jó, egyáltalán nem szolgálólányos, picit utópisztikus, picit bizarr, összességében nagyon tetszik.

Annyira durva, hogy már több mint egy hónapja dolgozom, és hogy a Kisfiú ebben a hónapban EGY ÉVES lesz. Iszonyatosan rohan az idő. Nem állítanám meg azért, de kicsit lelassítanám. 

7 megjegyzés:

  1. Kisfiú :-) bizony, az lett mostanra, én is mindig elcsodálkozom, ha az újabb fotókat látom. Ez a nápolyi stílusú pizza nagyon ott van! Gondolom, Francescoé volt a Margherita (vagy Bufala?)... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most ránagyítva láttam meg a kolbászt, egyébként még ez is belefér az olasz pizzakomformizmusba. Bár Nápolyban emlékszem, ilyet már főképp a külföldiek/max. észak olaszok rendeltek. :-)

      Törlés
    2. Francesco nem igazán konform, eredetileg az ő javaslatára a Pizza Hutba mentünk volna, de (szerencsére - nem azért, mert lett volna ellenvetésem, csak kár lett volna ezt a helyet kihagyni) felújítás miatt zárva van.

      Törlés
  2. Pizza Hut? Nem hogy nem konform, már-már offense kategória. :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, ha nem ismerném, megkérdőjelezném az olaszságát :D

      Törlés