blogvember 11
Fú, ma milyen fárasztó napom volt! Nagyon jól indult (meg amúgy jól is folytatódott), a semmittevésről szóló HVG podcastot hallgattam, nagyon érdekes volt, és nagyon jól beszélt a pasas (egy neurobiológus!). A hatására a nap folyamán többször is kipróbáltam, hogy amikor üres másodperceim vannak épp, mert valamire várok, akkor NE nézzem meg a telefonomat, hanem bírjam ki, hogy "csak" várok - kurvanehéz!
Nálunk itthon ez amúgy egy állandó konfliktusforrás, mert B.-nek nagyon határozott elképzelése van arról, hogy melyek a valid pihenési formák (és időpontok/helyzetek)... Én meg az a típus vagyok, aki a legnagyobb kosz és káosz közepette is elhever a kanapén és csak görget, ha épp fáradtnak érzi magát. Vannak ilyen alapvető különbségeink.
Na, de vissza a mai naphoz: beértem 8 körül, ésf fél 10-ig a konferenciaszervezéssel voltam elfoglalva (D-6!), aztán volt csoportreggeli, annyi kajával, hogy konkrétan ebédre is a maradékot ettük, és én még haza is hoztam belőle, de a benti konyhában is maradt egy csomó :D Nagyon jót beszélgettem több kollégával is - így, hogy heti kétszer járunk csak be, és az is esetleges, hogy melyik napokon, van, hogy bizonyos emberekkel hetekig nem is találkozom, úgyhogy ez jó catch-up volt. Aztán volt egy kissé hosszúra nyúlt meeting, aztán majdnem visszatérhettem a szervezéshez, de muszáj volt kiszellőztetni a fejemet, úgyhogy egy kollégahavernővel kimentünk egy jó lendületes sétára a napsütésben (!) egy szűk félórára. Útban a kijárat felé megállított az egyik kollégám, hogy hát UGYE van nálam egy mai határidejű doksi, aminek ő a lektora... Én így néztem, hogy Jézusom, mi, van nálam mai doksi? Annyira elvitte a konferenciaszervezés a fókuszomat, hogy a fordításokra semmi kapacitásom nem marad, és az utóbbi hetekben nem is fordítok szinte (említettem már, hogy a világ legjobb főnöke a főnököm?), de ez pont nálam volt - és el is felejtettem, annak rendje és módja szerint. Szerencsére nem volt vele sok munka, de akkor is lepergett az életem...
Ahogy visszaértünk a sétából, és megcsináltam ezt a rövid fordítást, már kellett is ebédelni (ekkor amúgy olyan fél 2 lehetett), és fél 3-tól meg meetingem volt - a konferenciával kapcsolatban. Épphogy el tudtam 4 körül indulni (5-re kellett hazaérnem), és itthon még megcsináltam pár dolgot - szintén a konferenciához.
Ez egy olyan nap volt, ami kívülről tök lazának tűnhet (reggeli, séta, ebéd, közte némi munka), és munka-értelemben talán az is volt, de nagyon elfáradtam ennyi interakciótól. És hát nyilván nem is ugyanilyen minden egyes nap (még csak minden egyes irodai nap se). Most a konferenciáig még ebben a másik, szervezős dimenzióban vagyok, ami több (és másféle) energiát kíván, és amúgy tökre élvezem, nagyon látható az eredménye, meg én ebben elég jó vagyok. Vannak benne agyfaszok, de még azokkal együtt is azt mondom, hogy megéri - persze most már látszik a vége, pár hete nem biztos, hogy ugyanezt mondtam volna. :D
Na és akkor mindezek után következett az anyai műszakom - amelyben ma este is főztem vacsorát (mármint ahelyett, hogy hideget ettünk volna), mert egyszerűen kikapcsol a konyhai alkotás, jólesik kétkezi munka és az esztétikus ételek készítése.
Tegnap full random csináltam ezt a zöldséges-tofus ropogós tésztát, és ma ugyanazokat az alapanyagokat használtam, plusz tejszín, plusz currypor, plusz parmezán (!).
 |
| tegnapi verzió, füstölt tofuval |
 |
| mai verzió, tofu nélkül, indokolatlan mennyiségű friss snidlinggel |
És ezek után mosogatás, fürdetés, meseolvasás, fektetés. Maradjanak velünk, a reklám után folytatjuk! ;P
Szerintem aki hideg vacsora helyett kedvtelésből meleg vacsorát tesz az asztalra a családjának, annak minden gond nélkül "kijár" egy kis telefongörgetéses pihenő, még akkor is, ha a lakásban nincs mindenütt "elvágólagos" rend. Az én kisgyermeket nevelő életkoromban még híre-hamva sem volt az okostelefonnak, még az internetnek sem, de még az "énidőnek" sem, ennek ellenére visszamenőlegesen is úgy gondolnám, ha az ember nagyon elfáradt valamiben, legyen az munkahelyi vagy egyéb fáradtság, akkor hadd tehesse le pár percre vagy fél órára a fenekét, hogy utána kicsit pihentebben folytathassa a napját. (Szerintem jár neked egy kis pihenés, kikapcsolódás a jövőben is hasonló helyzetekben. Élj is vele!)
VálaszTörlésBoldog születésnapot! Nálunk anyukám volt olyan, hogy amíg nincsen minden rendben semmi mást nem lehet csinálni, tehát ebéd után rögtön rendet kell rakni meg ilyenek. Szerintem ez egy kifejezetten káros szokás, lelkileg romboló, mert mi a fene történik, ha mondjuk pár órával később lesz elpakolva, de alszik egyet délután, vagy kirándulunk egyet, vagy bármi ilyesmi. Szintén szörnyű volt, hogy karácsony előtt kellett mindig ragyogó tisztaságnak lennie, ablakpucolással egybe kötve, holott mint tanár mondjuk dec. 22-től tudott elmenni "szabadságra". Én ezeket nagyon másképpen csinálom, simán itt hagyok mindent, és megyünk el kirándulni, vagy fekszem le 1,5 órára ebéd után, szerencsémre ezen nálam senki nem tud kiakadni. :))) Takarítani meg akkor takarítok, ha időm van, néha pont karácsony után, mert akkor vagyok mondjuk szabin. Anyukám azon is kiakadt egyszer, hogy dec. 26-án nálunk krumplifőzelék volt egyszer, mert a gyerekek azt kívánták, hát nem arról szól a karácsony, hogy teljesülnek a kívánságok? :)) Néha nehéz, hogy annak ellenére, hogy 48 éves vagyok már, képtelen leszokni arról, hogy nevelgessen.
VálaszTörlés(Előnyei is vannak annak, ha az ember egyedül él, néha annyi ilyen megkönnyebbülésem van, hogy úgy csinálhatok dolgokat, ahogy nekem jó, és ez senkit nem érdekel, na jó a gyerekeivel, na de ők nem szekálnak ilyenekkel.:))