tajtéktalan(abb) napok

Szerda este az egyik kolléganőm spontán ötletének köszönhetően Zaz-koncerten voltam, és atyaég, milyen jó volt, nagyon-nagyon élveztem! Egyszer már voltam koncertjén, 10 éve, 2016 márciusában, szintén Luxemburgban (de nem Luxembourgban!), Fannival. Egy kicsit az volt az emlékem, hogy nem volt rossz, de a koncert legnagyobb részében vártam azt a két számot, amit ismertem 😅 Most már kicsit több számát ismerem, sőt, módszeresen végighallgattam az új albumát, hogy legyen hozzá valami közöm, és nem tudom, hogy ennek, vagy a koncert elején megivott cidernek, esetleg valami tök másnak köszönhetően, de nagyon jól éreztem magam végig, pedig a számok szerintem több mint a felét nem ismertem. Tök jót táncikáltam, és amikor Zaz lejött a színpadról a "tömegbe" (Luxia kontextusában ez ugye nem értelmezhető), és egészen közel jött hozzánk, ott visítoztunk, mint valami kamaszlányok 😂 És a végén üvöltve énekeltük a Je veux-t - ahogy kell. Szóval nagyon jó volt! 

Csütörtökön egy mondhatjuk, hogy nyugis napom volt: délelőtt kettesben voltam itthon Danival, akinek aznap és pénteken nem volt ovi. Elvittük lemosatni az egyik autót, ki is porszívóztuk, aztán megebédeltünk a várban lévő olasz étteremben, ami már régóta be volt ígérve az ovis "ballagásra". 

a délelőtt egy részét azzal töltöttem, hogy felcímkéztem Dani tankönyveit és füzeteit 🥹

affogato, mogyorófagyival - ISTENI volt

Ezután olyan fáradtan értünk haza, hogy mindketten elaludtunk - majd átjött P., akit az apukája kb. félóra után itt is hagyott, úgyhogy néhány órán át egyedül voltam a két gyerekkel, akik sártengert varázsoltak a kertből, és nyakig mocskosan fejezték be a délutánt. (Majd utána még összekenték a kis pofácskájukat is külön, az ebédről maradt bolognai spagettivel.)

Pénteken eljött a nap, amire Dani kb. egy hónapja várt: elmentünk az Eifelparkba, ami egy vadasparkba oltott vidámpark (vagy fordítva), és ahol az ovival már voltak a nagycsoportosok június elején, és amiről Dani azóta is ódákat zeng. Úgyhogy a szülinapjára kapott tőlünk ide egy utalványt. Na de amire senki se számított, hogy én is tökre élveztem a dolgot! Pedig nem kedvelem az ilyen adrenalinos dolgokat, a legtöbbtől kifejezetten félek, úgyhogy nem is járunk ilyen helyre. Itt azért barátságosabb játékok voltak, persze volt, aminél egyértelmű volt, hogy tuti nem próbáljuk ki, de én pl. felültem egy vizes hullámvasútra, és huhh! Hát nem mentem vissza még egy körre. 😅 De csomót dodzsemeztünk (Dani kormányozta, én nyomtam a gázt), és nagyon sokszor lecsúsztunk különféle óriáscsúszdákon. Ültünk ilyen vízen ringó kis hajón is, amiről lehetett vizet lövöldözni a többi hajóra, és boboztunk is, ami nekem a kanyarokban picit ijesztő volt, úgyhogy én csak egy kört mentem (Danival), B. meg ment egyet egyedül, aztán kettőt Danival. Nagyon sok olyan játék bolt, ami kifejezetten egyedüli használatra volt kitalálva, úgyhogy nekünk volt többször is ún. szabadidőnk, amíg Dani 42-szer körbement az adott dolgon. Sok ovis meg iskolás csoport volt, úgyhogy azért elég fárasztó volt a folyamatos zsibongás, de még pont kibírható volt. Folyton ittunk (és pisiltünk 😂), nagyon meleg volt, de ez is még a pont kibírható kategóriában maradt. Volt egy vizes játszótér, engem a hőgutától szerintem az mentett meg; még a felnőtteket is nagyon jól fel tudta frissíteni. Végülis nyitástól (10:00) majdnem zárásig (18:00) ott maradtunk, csak még egy csúszás, de csak még egy utolsó kör a labdamedencében, de még egyszer menjünk be a tükörlabirintusba, de még egy kör az autós körhintán... Szuper volt, tényleg, és szerintem a 36, illetve 34 eurós belépő még olcsó is ennyi játékra. Csomó játszótér is volt, meg ott volt egy egész vadaspark (valamennyire elkülönülve), meg kifejezetten csendesebb részek, és sok mosdó, pelenkázó, stb. 

Mára, Isten látja lelkem, tényleg nyugis napot terveztünk ezek után - de nem igazán jött össze. Elindultunk délelőtt kirándulni az egyik közeli település melletti erdőben, és még csak kb. másfél kilométerre voltunk az autótól, amikor egyszercsak kijött a fák közül egy kismókus, és teljesen egyértelműen odajött hozzánk. 😯 Először azt hittük, Dani jojója izgatja, de kiderült, hogy valójaban mindhárman érdekeljük, ugyanis miután kifotóztuk és -videóztuk magunkat, és megpróbáltunk továbbindulni, a kismókus jött velünk. Ugrándozott ide-oda, néha eltűnt a sűrűben, de pár másodperc után mindig újra a nyomunkban volt és fel-alá futkosott köztünk. Na, ennek már a fele se volt tréfa, ráadásul megkínáltam egy kis vízzel (egy levélre öntöttem neki a kulacsomból), és azonnal fellefetyelte, úgyhogy elkezdtünk kicsit aggódni is, hogy vajon mióta nem evett-ivott, hol lehetnek a szülei (erre nyilván már korábban is gondoltunk), egyáltalán, mi ez az egész, hogy jutott eszébe követni minket... Ráadásul egy idő után megsimogatni is hagyta magát, úgyhogy utánaolvastunk, és az derült ki az internetből, hogy ha egy mókus ezt csinálja, akkor valószínűleg elárvult, és segítségre szorul. 🥹 Ezen a ponton amúgy már mindhárman tök szívesen hazahoztuk volna, de hát nyilván ez szóba se jött. B. megtalálta, hogy vannak konkrétan mókusmentők Németországban (Eichhörnchennotruf), felhívta őket, és megerősítették, hogy ez a mókuska valóban segítségre szorul, ezért is követ minket. Meg kellett fognunk, visszavinni az autóhoz, és egy megadott címre elvinni, ahol már várta egy mókusmentő néni egy rendes állatszállító dobozzal meg elektrolitokkal, amiket azonnal el is kezdett megitatni vele. Fájó szívvel, de megnyugodva köszöntünk el a kismókustól 🤎 (sajnos follow-up nem lesz, pedig milyen jó lenne ilyenkor pár nappal vagy héttel később megtudni, hogy mi lett a megmentett állattal!) Amúgy elmondta a néni, hogy a mókus az egyetlen olyan állat, amelyik kifejezetten az emberhez megy segítségért, úgyhogy tényleg azért jött velünk! 🤎

Dani (31-es) cipője for scale

épp issza a tőlem kapott vizet

🤎

mókustappancs!