Pappendag
Luxemburgban ma van Apák Napja, és ennek alkalmából szeretnék megemlékezni B.-ről mint apáról, mert bár mindkettőnk szerint ez lenne a normális, azért I count my blessings, hogy mennyiségileg és minőségileg is mennyire kiveszi a részét Daniból. Azt kell, hogy mondjam, hogy bár sok baj(unk) van a luxemburgi gyermekgondozási, családtámogatási stb. rendszerrel, az egy csodálatos dolog, hogy mindkét szülőnek jár "gyes". (Kár, hogy nem egyszerre, bár úgy is ki lehet venni, de akkor ugye annyival rövidebb ideig tudna otthon maradni a gyerMek...)
Sokmindenben nem lehet összehasonlítani az én gyesemet B.-ével, mert nyilván egy 0-9 hónapos csecsemővel egész másképp volt intenzív, fárasztó, nehéz, frusztráló, megható, sokszor vicces, és úgy általában nagyon hálás meló, mint azóta illetve most egy 9-15 hónapos kisgyerekkel. De abban* teljesen egyforma volt (írhatom múltidőben, mert már csak három hét...), hogy napközben és nap végén is folyamatosan megosztjuk egymással, hogy aznap mi volt nehéz, könnyű, újdonság, legnagyobb cukiság, legmeglepőbb okosság, és ez, hogy a kis Danipillanatok mindkettőnknek egyformán fontosak és érdekesek, és hogy sokszor ugyanazt vesszük észre, ez borzasztó jó érzés. És az is, hogy látom, Dani mennyire bízik B.-ben is, abszolút megvan nélkülem, persze ha egész nap nem látott, akkor egész délután kis matrica, de ez rendben is van így, még jó, hogy hiányoztam neki, hát ő is nekem, ha elbírnám, le se tenném olyankor egész az altatásig :)), na de ez a poszt nem rólam szól.
Szóval boldog Apák Napját, B. (tudom, hogy nem olvasol :P), még sok boldog gyest kívánok! :D
Szuper, hogy B. ilyen jó apa, és hogy ugyanannyi szerepe van a gyereknevelésben. Ma már olyan világot élűnk, hogy ha egy apa azzal jön, hogy a gyereknevelés, foglalkozás az anya dolga, az elég elmaradt hozzáállás. Persze függ a helyzet attól is, hogy az apa mit, hol és mennyit dolgozik, és mennyi ideje marad.
VálaszTörlésUtólag is Isten éltesse az Apukákat! 🙂
VálaszTörlésCuki ez a luxenburgi nyelv. Egyébként ti milyen nyelvűnek tervezitek Danit?
VálaszTörlésHa maradunk hosszú távon, akkor a luxi állami iskolába fog járni vszleg, és akkor "mindennyelvű" lesz (luxi, német, francia + idegen nyelvként angol). Ha úgy látjuk, hogy pár év múlva végülis Németországba költözünk, akkor erre készülésképp német nyelvű oviba fog járni (és az iskolát meg már Németországban kezdi).
Törlés(A bölcsi francia nyelvű lesz.)
TörlésIgen értem és nincs bennetek egy olyan fura érzés hogy más nyelvű lesz mint Ti? Ami egy idő után - amilyen példákat én láttam - hozzájárul a szülők lenézéséhez/távolság keletkezéséhez? Vagy átálltok ti is a francia/német nyelvre teljesen otthon is?
TörlésMondok egy példát
Az anyanyelve magyar és az is marad. Nem értem a kérdést.
TörlésNem mondtam példát mert átfogalmaztam de végül is mindegy.
TörlésNa akkor mégiscsak mondok példát. Mikor suliba jár és frnaciául/németül tanul meg írni, olvasni, a barátaival úgy beszél, a szókincse azon a nyelven fejlődik, esetleg a kiejtésben meghalad titeket (bár tudom hogy te extra jól beszélsz - lehet ez nálad nem játszik) de kulturális hivatkozásokat, szlengeket, stb. jobban tud franciául...
TörlésVan több ismerősünk (nem csak magyar még francia kanadai is - aki felnőttként tanult meg angolul) ahol a gyerekek kamasz koruktól már csak angolul voltak hajlandók otthon megszólalni és a kamaszkori szemtelenségbe, szülő lenézésbe az is belevegyült hogy "jaj anyám úgysem érti mert még beszélni sem tud rendesen".
De van olyan ismerősünk is akik teljesen átálltak angol nyelvre otthon a gyerek miatt, csak hát nem beszélnek úgy mint a gyerek és kicsit fura az erölködés.
Igazából messze van még, csak mivel te annyira mindent eltervezel - úgy tűnik - kiváncsi voltam hogy ez a kérdéskör/gondolatkör felmerült-e.
Őszintén szólva eszembe se jut(ott), hogy velünk ne magyarul kommunikálna, ha egyszer mindig is ezen a nyelven beszéltünk.
TörlésArra - fejben, racionálisan - fel vagyok készülve, igen, hogy egész más referenciái lesznek már a kezdetektől, más mondókák, más kötelező olvasmányok, stb., és ebbe nyilván a szleng is beletartozik. Káromkodni speciel szerintem tökéletesen fog tudni magyarul is :D
Szerintem ha kamaszkorában nem hajlandó velünk az anyanyelvén beszélni, azon a nyelven, amin mindig is beszéltünk, az nem nyelvi kérdés, hanem lázadás, és csak pont ezt a csatornát találja alkalmasnak. Kevésbé káros, mint a cigizés, és remélhetőleg elmúlik. Semmiképp se lennék benne partner, már csak azért se, mert egyedül velünk beszél (majd) magyarul (hacsak nem lesznek magyar barátai, amit nem lehet kizárni). De hát ez egyelőre elmélet, meglátjuk a gyakorlatban (remélhetőleg nem fog felmerülni).
Igen igazad van, hiába egy az anyanyelv ha agyerek rávágja az ajtót az anyjára. Szóval az sem minden.:-))
TörlésHuh, Ella. Ez a lehetőség eszembe sem jutott, hogy majd nem akarnak velünk magyarul beszélni (épp mikor már megszoktam, hogy tényleg van akcentusuk mikor magyarul beszélnek). Valahogy nálunk annyira természetes, hogy magyarul folyik itthon a társalgás. Bevallom kicsit ijesztő a lehetőség, hogy a német miatt/által próbáljanak bennünket „megalázni” vagy hogy pár év múlva ne legyenek hajlandóak az anyanyelvükön megszólani.
TörlésJaj hát nem volt a célom pánikkeltés. Nem a lenézésre meg a lázadásra akartam kihegyezni. Én olyan verziókat láttam/látok ismerősi körben hogy 10+ éves gyerekek már a befogadó ország nyelvén beszélnek a szüleikkel, legfeljebb egy kevert nyelven, mert nekik az könnyebb, természetesebb. És akkor a szülő is már az idegen nyelven beszél hogy ne legyen a gyereke számára "annyira ciki" pl képzeljük el hogy átjönnek a haverok. De a szülő esetében az nem jön olyan ösztönösen, nem olyan jó a kiejtése, stb.
TörlésEnnek biztos sok lelki oka is van, biztos attól is függ hogy a szülő hogy viszonyul az "óhazához" mert ha mindig csak ócsárolja akkor milyen alapon várja el, hogy a gyerek azt a "csodálatos nyelvet" megtanulja.
De biztos van ennek egy csomó árnyalata, csak azért kérdeztem rá Veránál mert ő olyan előre tervezőnek tűnik, hogy elmélkedett-e ezen.
Nem keltettél pánikot, szerintem csak csodálkozunk :))
TörlésA gyerek nem tudja nem megtanulni "azt a csodálatos nyelvet", az az anyanyelve. Neki ezen a nyelven létezik a világ(nak egy része) - legalábbis egyelőre. Nem arról van szó, hogy szívességet tesz nekünk (a szüleinek) azzal, hogy magyarul beszél, hanem nem merül föl más. Azt el tudom képzelni, és mi is csináljuk B.-vel (pedig ugye magyarul éltünk egészen 2015. végéig), hogy bizonyos szavakat pl. franciául használunk, amik itteni adminisztratív eljárásokhoz, intézményekhez kapcsolódnak és vagy nem feleltethetők meg teljesen a magyar párjuknak, vagy egyszerűen gyorsabb a francia szót mondani. Ez egészen biztos nagyon gyakori lesz. Vagy mondok másik példát, elég sok emberrel itt az angol a közös nyelvem, és velük is sokszor francia, sőt luxemburgi szavakat is használunk... szóval ez egész biztos Danival is lesz, mihelyt elkezd beszélni. Eleve lesznek szavak, amiket (a bölcsiben, oviban, iskolában) nem magyarul ismer meg. De ez ugyanígy van egy Magyarországon (vagy bárhol) kétnyelvűként nevelkedett gyerekkel is :)
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk B. és én is, hogy a négy felmerülő nyelvből (luxi, német, francia + angol) legalább kettő mindkettőnknek ösztönösen jön és nem okoz nehézséget. És ebben az országban nem tudom elképzelni, hogy az legyen a ciki, hogy a kiejtésünk nem tökéletes...
Nálunk az a szabály, hogyha mások ittvannak, akkor nem beszélünk magyarul, mert rendkívül udvariatlan azzal szemben aki csak angolul/németül ért. Ez persze nem tartható be mindig (főleg ha épp le akarom baszni valami miatt a kölköket, jobb az ha a másik nem érti rendesen), de a törekvés megvan erre. Ahogy elnézem a többi expat is hasonlóan jár el. A kölkök barátainak nem egyszer kerekedik a szeme mikor megpróbálok valami bonyolultabb dolgot németül elmagyarázni, ki tudja ez mikor lesz ciki az enyémeknek. Egyelőre még kicsik ahhoz (10 és 8 évesek), hogy ez túlságosan zavarja őket, vagy csak hozzászoktak, mert rengeteg a más nyelvű család az ismerettségi körünkben.
TörlésMindenesetre értem mit akarsz mondani és a gyerekek anyanyelvhez való hozzáállása biztos rengeteg dologtól függ: a barátaik nyelvi összetételén, otthon hány szülő beszéli ugyanazt a nyelvet, milyen érzelmeket kötnek az „őshazához”, hányszor járnak Magyarországon, beszélnek-e harmadik/negyedik nyelvet, stb.
Ez nagyon érdekes és új, köszi.
VálaszTörlésNem tudom, itt mennyire beszélhetünk "az" iskolanyelvről, mert nyelvi szempontból nagyon heterogén a közeg. Ha állami suliba fog járni Dani (itt), akkor alsóban németül, felsőben franciául fog bizonyos tárgyakat tanulni, miközben az általános kommunikáció nyelve a luxemburgi lesz... Sokszor hallok iskoláskorú gyerekeket a buszon egymással, szülőkkel beszélni, és egymás között simán váltogatnak akár mondat közben is, a szülőkkel viszont, legalábbis akiket én hallottam, mindenki az anyanyelvén beszélt (olyan nyelvekre gondolok, amiket egyértelműen nem itt tanultak meg :D).
Szerintem én nem mondtam, hogy ne tudná elfelejteni az anyanyelvét...
VálaszTörlésNem kell bocsánatot kérned :) mi a baj a munkáddal?
VálaszTörlésNekem egy ilyen jellegű tapasztalatom van, de az megerősíti azt, amit zenjebil írt: amikor az izraeli rokonaink (szülők az akkor kb 5 és 9 éves lányaikkal) Kanadába költöztek, a lányok néhány héten belül (!) angolul kezdtek el beszélni egymás között. Mikor kint voltam náluk, 4 éve éltek kint, addigra a lányok egymással kizárólag angolul beszéltek és amennyire hallottam, a szüleikhez is csak angolul, akik viszont héberül beszéltek egymással és a gyerekeikhez is. Ez nekem nagyon érdekes volt, hogy nem "kevert" nyelven beszéltek, hanem következetesen 2 külön nyelven 1-1 irányba. Még a rövid (segédigés) válaszoknál is az angollal egyeztették a lányok a héber kérdésre adott választ.
VálaszTörlésAzóta hazaköltöztek és ez a tendencia annak ellenére megmaradt, hogy a lányok gimibe már Tel Avivban jártak. Azóta is angolul beszélnek egymással és a szüleikhez is.
(Külön érdekessé teszi a szituációt, hogy a nagyobbik azóta egy szintén angol-héber kétnyelvű sráchoz ment hozzá, akivel angolul beszélnek, a kisebbik pedig visszaköltözött Kanadába, ahol szintén angol anyanyelvű barátja van - de ez a családi nyelvek szempontjából irreleváns. Illetve a hab a tortán a magyar anyanyelvű nagyszülők, akik mindig is akcentussal beszéltek héberül és a fiukhoz sokszor még ma is inkább magyarul beszélnek. Ő majdnem mindent megért, de héberül válaszol. Tehát abban a generációban megvan ugyanez a mintázat, mint a saját gyerekei felé!)
nekem ez az egész nagyon érdekes, és kíváncsi vagyok, nálatok hogy lesz!