pre-bölcsi gondolatok
Holnap kezdjük a beszoktatást, nagyon izgulok, de alapvetően elég erős az a meggyőződésem, hogy jó lesz, és remélem, Dani is érzi (végtelenül nyugodt és cuki mostanában, szóval van rá esély). Két (és fél) dologgal kapcsolatban vagyok szkeptikus: a benti alvás - mert bár Dani teljesen magától átszokott az egy napközbeni alvásra hetekkel ezelőtt, ez az egy alvása jóval korábban van, mint a bölcsis délutáni alvás. Meg lett ígérve, hogy akkor alhat, amikor igényli, de azért szeretném én azt látni. A másik a betegségek, minden kisgyerek (és a szülők is) folyton beteg(ek) bölcsikezdéskor, erre itt nagyon kevés szabadság van csak, és egyáltalán, szar, ha beteg a gyerekem, jó lenne ettől, amennyire lehet, megkímélni. A feledik dolog pedig, hogy középsős lesz (itt a bölcsiben is van ilyen, a kiscsoport a 4-18 hónaposak, a középső a 18-24, a nagy pedig a 2-3(-4) évesek), pedig mozgásfejlődésében (még nem jár), étkezésben (püré) szerintem inkább a kisebbekhez passzolna. De a fene tudja, a bölcsivezető azt írta, hogy egyáltalán nem számít, hogy pl. jár-e, meg egyébként nem is baj, ha a már járó kishaverok inspirálják egy kicsit. Alapvetően az operatív, racionális dolgokkal azért ki vagyok békülve, emlékszem és sokszor emlékeztetem magam az első, nagyon pozitív benyomásomra. Tudjuk előre a gondozó(k) nevét, megvan a napirend, ki viszi, ki hozza Danit (majd a beszoktatás után), ez nekem is védőháló.
Igazából nehezebb a lelki része, az elengedés. Még úgy is, hogy nekem szerintem jó "edzés" volt, hogy az elmúlt félévet már nem együtt töltöttük, már bő egy hónapja nem szoptatok, szóval azért nem radikális ez az elválás. Nekem. De abban mégiscsak az, hogy soha többet nem lesz olyan, hogy Dani itthon legyen, hogy csak mi és csak rá figyeljünk. Valaki mástól kell majd megtudnunk nap végén, miket csinált aznap, más fogja etetni, pelenkázni, altatni, öltöztetni, kivinni levegőzni, dokumentálni... mindezt egy másik nyelven ráadásul (bár ez a része szerintem nem lesz probléma, max. az első pár napban). De nincs mit tenni, nem tudjuk tovább itthon tartani, kimaxoltuk az összes gyest.
 |
| tegnap :)) |
Jaj nagyon drukkolok Nektek. Én szerintem éltetem végéig nem fogom feldolgozni a bölcsis évet a betegségek miatt, de azt szoktam mondani, hogy annyiban jó volt hogy utána mindent más perspektívából néztem.
VálaszTörlésEz lehet hogy most negatívnak tűnik - de hát ilyen vagyok - pedig nem az. Az első ovis év a műtéttel, lábtöréssel mindennel együtt már egy jó emlék a bölcsi után.
És van olyan gyerek aki nem betegszik meg. Az egész "nyugat" arra van berendezkedve hogy a szülők dolgoznak és nem táppénzen vannak folyton, tehát az extrém mértékű betegeskedés biztos nem általános.
Az elengedés meg. Hát szerintem 40 éves korukban sem fogjuk tudni igazán elengedni őket... Ez nekem is rém fura, hogy egyszerűen fogalmam sincs hogy a gyerek egész nap mit csinál, mire gondol, stb.
"Az egész "nyugat" arra van berendezkedve hogy a szülők dolgoznak és nem táppénzen vannak folyton, tehát az extrém mértékű betegeskedés biztos nem általános." - hát a környezetemben sajnos de :( És van itt mindenféle, akik szó szerint hetek óta betegeskednek: magyar bölcsikezdő egyéves, francia bölcsis hároméves, francia ovis ötéves, belga kisiskolás tízéves... Ez alapján írtam, amit írtam. Sajnos túl nagy a szórás ahhoz, hogy komolyan bízhassak benne, hogy Dani megússza. Na de majd meglátjuk!
TörlésSzerintem ezt iszonyat nehéz megúszni, nekem is az első gyerekem aki 3 évesen kezdte az ovit folyton beteg volt eleinte. Na meg az egész család is miatta. De aztán a többedik gyerekek már úgy megedzőttek a tesók miatt, hogy csak átlagosan voltak betegek, se a harmadik, se a kicsi nem volt extrém sokat beteg a bölcsiben. Nekem a harmadiknál volt bébiszitterem, aki beteg gyerekre is vigyázott, én is itthon voltam, meg nyilván nem akkor, amikor még totál lázas, vagy ilyesmi, de amikor már lábadozott, akkor jó volt, hogy tudtam azért dolgozni.
TörlésDe nekem mindkét bölcsis gyerekemnél nagyon jó emlék maradt a bölcsi, abszolút, maximálisan gyerekközpontúak, tündériek voltak a gondozó nénik.
Elengedés. Igen, ez eleinte kicsit nehéz, hogy nem tudja úgy az ember a napját, hogy mi történik vele, de ami szerintem egy idő után még rosszabb lesz, hogy mások, igazából idegenek "ítélik meg" a viselkedését, hogy rossz, vagy dacos, vagy nem olyan okos, vagy akármi. Nekem ez volt szarabb.
FElla!
Nekem már vannak nagy kamaszaim is, a lányom mindjárt 17 éves, és nem érzem úgy, hogy nehéz lenne az "elengedése", sőt, inkább felszabadító, hogy önálló. Persze az a része nehéz, hogy bízni kell benne, hogy nem fog hülyeségeket csinálni. :) De nála ez azért nem olyan nehéz, a középső fiamnál sokkal nehezebb lesz.
Ja Bobe, biztos ez inkább rólam szól. Bölcsire is azt mondják, hogy az anyukának nehéz otthagynia a picit és ő ezt érzi meg amiatt sír.
TörlésJaj nekem még ovi középsőben is sírt ha én vittem reggel. Ha a Férjem akkor meg nem...
Én nem éreztem annyira nehéznek, mert úgy éreztem, hogy készen állnak már erre. Két gyerekem volt bölcsis, mindkettő beszélt és szobatiszta volt már, nekem ez volt a két feltételem. A beszoktatás után nem sírtak, mondjuk a harmadik inkább néha dühös volt, olyankor elhajította a szemüvegét amikor beléptünk a csoportszobába. :) De ezek beleférnek, szerintem mi, felnőttek is hisztiznénk legszívesebben sokszor, amikor munkába kell menni. :)))
TörlésNyugi, a mi ovinkban volt egy kislány, aki még nagycsoportban is minden reggel üvöltött, tök furi volt. És zömmel az anyáknak rendezik a cirkuszt, ez van.
OK OK ne parázz, nem biztos hogy úgy lesz.
VálaszTörlésSzerintem ha te nyugodt vagy az egésszel kapcsolatban, vagyis úgy érzed, hogy ő nagyjából készen áll, az már fél siker! Drukkolok!
VálaszTörlésMost, hogy ennyire elfogadott lett a home office, sokkal könnyebb közösségbe nem vihető gyerekkel mind munkavállaló mind munkáltatói szempontból. Nyilván nem ideális úgy dolgozni hogy egy beteg gyerek is van otthon (akinek hol jobban hol kevésbé van szüksége a szülőre), de legalább a betegszabadságos napokat nagyrészt meg lehet spórolni.
VálaszTörlésNekem rengeteget segített, hogy átneveztem a sima megfázós/hasmenős időszakokat betegségről gyerekkorra :) így könnyebb volt a nehézségeket elfogadni. Meggyőződésem, hogy a világ leghatékonyabb immunerősítője a bölcsi/ovi. Kicsit sokáig tart amíg kifejti a hatását, de 100% az eredmény.