békából pillangó 🦋
El is felejtettem írni, hogy Dani még január végén nagycsoportos lett a bölcsiben, most már a lepke csoportba jár, annak is a kék felébe (16-an vannak kb., úgyhogy kék és zöld lepkékre vannak bontva, nem világos, hogy mi alapján). Eléggé megviselte az átszokás, az első héten reggelenként és az ebéd utáni alváskor is sírdogált, hogy ő a békákhoz szeretne menni... De aztán kb. egy hét után teljesen megbékélt, és most már ő maga mondja, hogy ő már lepke, és nem a békákhoz jár, de nem ám, mert ott a "kicik" vannak! Imádom, hogy van egy ilyen nagyfiús öntudata kétévesen és nyolchónaposan, persze ezt mi is erősítjük benne és a gondozók is: a lepkéknél már sokkal önállóbbak a gyerekek, egyedül öltöznek-vetkőznek pl. pelenkacserekor vagy a délutáni alváskor, és az az elv, hogy ahogy a gyerek felvette, úgy is marad: mentem már Daniért úgy, hogy teljesen jól volt rajta a zokni, de kifordítva, vagy hogy a nadrágja úgy volt rajta, hogy hátul volt a slicc... Láthatóan egyáltalán nem zavarta. :D
Ez a nagycsoport amúgy nagyon vegyes az életkort tekintve, mert vannak itt négyévesek, akik innen már "iskolába" mennek szeptemberben, de danikorúak is, és azért ebben a korban másfél év korkülönbség elég sok.
Ami a franciát illeti, most már egyre több hallatszik ki Daniból, főleg itthon próbálgatja a szárnyait, és egyre érthetőbb, de most már többször kaptam olyan visszajelzést a gondozóktól, hogy "kérte, hogy..." és hogy szép tisztán, érthetően mondta, amit akart. :) A hatására egyébként vannak szavak, amiket mi is egyre gyakrabban franciául használunk itthon, pl. tartine (szelet kenyér, rajta valami - ez egyszerűbb is franciául :D), vagy salopette (kantáros nadrág).
 |
| mászókázni, azt nagyon szeretnek a |
Így válik lassan a családi nyelv először vegyessé majd aztán áttér az ország nyelvére. Ezt véletlenül sem rosszindulatból írom, hanem leplezetlen irígységből. Mostmár ide írom akkor (bár a munkádhoz is akartam még kommentelni, elsősorban gratulációkat + 1 kérdést) de Danival kapcsolatban azt akartam mondani, hogy értem az averziódat a "korai" olvasás/írással kapcsolatban, de szerintem ne bánd. Én most úgy látom, hogy a gyerekek egy része (ami akár 10% is lehet) annyira okos, hogy kvázi "magától" megtanul olvasni és számolni még a magyar iskolakezdet előtt, így ha pluszban tanítják, biztos nem zavarja. Aki meg nem, annak épphogy jót tesz a tanítás. Mi úgy kezdtük a sulit, hogy a gyereknek nulla tudása volt mert zsigeri ellenállást fejtett ki minden okítással szemben (igaz hülyék voltunk és nem tudtuk, hogy léteznek magán iskolaelőkészítők - habár Covid évben volt tehát ki tudja), és így még másodikosan is az alapkészségek elsajátításával küszködik, miközben a 8 osztályos gimibe felvételizők (a szerintem nagyon nehéz írásbeli feladatsor mellett) olyan szóbeli kérdésekkel szembesülnek, hogy görög istenek, EU tagállamok, magyar festők, olimpikonok, folyók elhelyezkedése, múzeumok nevei. 10 évesen. Ilyen általános műveltség elsajátításához, szerintem olvasni kell tudni 6-7 évesen. Rendesen, nem betűzve. Persze nem tudom Luxemburgban hogy van, de gondolom nem általánosságban az akkumulátorgyárakba szükséges betanított munkásokat akarják ott képezni elsősorban.
VálaszTörlésHát én megeszem a kalapom, ha mi akármikor is franciául beszélnénk itthon. És nem csak azért, mert Dani, ha az állami rendszerben marad, akkor luxemburgiul, majd németül és csak aztán franciául fog tanulni (mármint ezek az oktatás nyelve). Most ugye a környezetemben hirtelen sok magyar lett, köztük sokaknak a párja is magyar, és vannak gyerekeik a helyi iskolarendszerben, egész nagyok is: a családi nyelv náluk ettől még nem változott, magyar maradt. Az oké és természetes, hogy sok szó a helyi nyelven szerepel, de hogy a családi nyelv teljesen átalakuljon?... Szerintem teljesen kizárt.
TörlésA másik témához: az, hogy egy gyerek, ha érdeklődő, és ha a szülője erre vevő, megtanul olvasni még az iskola előtt, egyrészt szerintem tök gyakori, én simán 25-30%-ot mondanék, persze lehet, hogy ez irreális, és inkább a te 10%-od áll közelebb a valósághoz. Mindenesetre az, hogy egy gyerek magától (vagy minimális rávezetéssel) birtokába kerül egy később elvárt képességnek, szerintem egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy évekkel fiatalabb gyereket kvázi kényszeríteni lehet ugyanennek a képességnek az elsajátítására. Akikkel te példálózol, azok 6-7 éves elsősök, én pedig négyévesekről beszélek, akiknek még sokkal fontosabb dolguk lenne, mint a betűkkel vagy számokkal való foglalkozás. Persze, tök jó, ha érdekli, és tök jó, ha olyan környezetben van, ahol ez az érdeklődés értő fülekre talál. De ez lehetőség legyen, ne a norma.
Az, hogy egy nyolcosztályos versenyistállóban (pardon: erősebb gimiben) milyen értelmetlen lexikális tudást várnak el, azt meg aztán végképp nem hoznám ide.
Várom a másik kommentedet munkaügyben :)
Na de gondolod, hogy füzetbe fognak írni folyóírással, tankönyv, munkafüzet, dolgozat? Mert az tényleg fura. Én azt hittem az írás-olvasás tanítás pont hogy nagybetűkkel írás, építőkocka számolás, ilyesfélét jelent. És nem egész nap. De tényleg nem tudom. Nekem most a tapasztalatom (tehát egyéni), hogy az a bizonyos Vekerdi-féle "szabad játék" semmilyen alapot nem ad az iskolára. Azok állnak jobban akiket a szüleik otthon már iskola előtt megtanítottak írni-olvasni (akik hagyták magukat). Egyébként még az is lehet hogy ez 25-30%, ijesztő (nekem) mi tényleg a legsötétebb proli réteg közé járunk, agyilag ide valók is vagyunk, csak itt már most is az a menő, hogy ki milyen csúnya szót tud, mit csinálnak a felső tagozatosok a wc-ben (elárulom nem a nyelvtan dolgozatra magolnak és még csak nem is olyasmin akadok ki, hogy dohányoznának - ahhoz nem kell elbújni a wc-be), meg hát a Tik-Tok sztárság és hasonlóak. Szóval szerintem nem a versenyistállót remélik a szülők, akik innen ki akarják emelni a gyerekeiket, hanem simán csak egy inkább a tanulás és értelmiségi szakmák felé hajló általános, gyerekek által magukévá tett értékrendet. Olvastam egy Telex cikket (de nem tudom belinkelni mert nem mentettem el) ami nagyon szépen megfogalmazta, hogy az álatlános iskola felső tagozata kb arról szól, hogy a gyerekek eltöltsék valahol az időt mert ugye nem lehetnek egyedül. És mivel a 8, majd 6 osztályos gimik "kiválogatják" a jobb képességű és/vagy nagyon szorgalmas gyerekeket, ezért azok az általános iskolai osztályok ahol a gyerekek legalább harmada olyan családi környezetből jön ahol hát nem a tanulás/munka mentén élik az életüket, ott már kezelhetetlenné válik az az osztály mert a kisebbség értékrendjét veszi át a többség. Egy ilyen 20 fős osztályban elég 7-8 ilyen gyerek (ez kis túlzással meg is van már másodikban is).
TörlésHát valószínűleg optimális nem nagyon van, meg már így is ide öntöttem a keservemet a blogodra, úgyhogy elnézést - de már nem törlöm, inkább ne tedd ki ha úgy érzed.
Na a nyelvet viszont akkor benéztem. Viszont baromi jó, hogy ennyi nyelvet meg fog tanulni. Én amúgy több emberrel találkoztam életemben akik külföldön nőttek fel (ahhoz képest hogy a szüleik milyen nemzetiségűek voltak). Pl magyarból holland, magyarból kanadai, lengyelből kanadai, görögből magyar - csak akik így hirtelen eszembe jutnak, és mind egy érdekes kevert nyelven beszéltek a szüleikkel vagy tesóikkal, a két nyelv szavaiból, vagy össze vissza ragozással.
Egyébként mi gyerekként salopétának (így) hívtuk az ilyen egybe cuccokat mert románul is ez volt a neve. :-)
Viszont akkor miért francia a bölcsi, ha a suli luxemburgi majd német?
Először a végére reagálok, mert arra egyszerű: az állami bölcsi luxemburgiul lett volna, ha kapott volna helyet. A magánbölcsik nagy része francia (kisebb része meg angol, portugál, stb.). Szóval ezért francia a bölcsi :)
TörlésA többire: itt mire az általunk iskoláskornak nevezett kort eléri a gyerek, le tudja írni a nevét (asszem csak nagybetűkkel) és nagyjából tud a 20-as számkörben számolni. Abban, hogy ezt hogy érik el az intézmények, van különbség: az egyik volt kolléganőm egyik kislánya egy (itteni) francia magánsuliba járt 4 éves korától, a másik most jár egy állami luxemburgiba. A "franciáknál" sokkal katonásabb, szigorúbb napirend van, órarend, füzet, számonkérés, lexikális tudás, tollbamondás. A luxiaknál ezzel szemben sokkal több a mozgás, projektmunka, természet, szabadabb napirend, postairón a csomagolópapíron, stb. (Nyilván ez csak-egy intézmény, a teljes rendszerre nézve nem vonható le ez alapján következtetés.) Bár egyértelműen szimpibb a második (nekem), mégis, én túl vekerdysta vagyok, és igenis azt gondolom - és Danin is ezt látom -, hogy a szabadság, a "hagyás" a legstimulálóbbak egy (egyébként érdeklődő) kisgyerek számára. Sok szabad mozgás, sok találkozás könyvekkel, betűkkel, jó szem-kéz koordináció, nulla (de legalábbis minél kevesebb) képernyő + lássa a szülőkön, hogy szívesen olvasnak, és a szülők elégítsék ki a betűkre, szavakra (olvasásra) irányuló kíváncsiságát - ha ezek megvannak (és persze feltételezzük, hogy a gyerek látása jó és egyebekben is egészségesen fejlődik, ÉS nincs jelen több nyelv, mert az biztos hátráltatja a dolgot valamennyire), akkor azért jó eséllyel már az iskola előtt fog tudni olvasni. Négyévesen még fontosabb, hogy a szocializációt tanulja, meg cipőt kötni, meg fogócskázni.
Afelől nincs kétségem sajnos, hogy a hat- és nyolcosztályos gimik nem véletlenül tudják ezt az "agyelszívást" folytatni, nagyon szomorú, amit írsz. Csak remélem, hogy itt jobb lesz a helyzet, mire Danival ide jutunk. Nálatok a suliváltás nem merül fel egyébként?