en attendant

Kevés dolgot utálok annyira, mint amikor meglátom a telefonom kijelzőjén, hogy a bölcsi hív. Kizárólag egy okból keresnek (másfél év alatt legalábbis másra még nem volt példa): hogy Dani beteg, és a) adhatnak-e neki lázcsillapítót, vagy b) azonnal jönni kell érte. Eddig az általam ismert kortársakhoz képest nagyon jól megúsztuk a betegségeket, két év kilenc hónap (ebből másfél év bölcsi) alatt orrfolyás-köhécselés ugyan gyakran volt, az őszi-téli hónapokban szinte folyamatosan, de lázas vagy hányássa, elesettséggel, stb. járó betegség talán évente kétszer. A bölcsiből betegség miatt szerintem max. négy-ötször hiányzott eddig, csak akkor tartjuk itthon, ha fertőző és tünetei vannak (pl. kötőhártya), vagy rendes láza, vagy hányik, vagy láthatóan elesett (esetleg ezek kombinációi, ugye). Amíg nem lett bölcsis, kegyetlennek tartottam ezt az eljárást, hogy így erősítsék a szülők (részben kényszerűségből) a gyerekek immunrendszerét, hogy beküldik őket taknyosan, "betegen" is - és nyilván van, aki a végsőkig el is megy ezzel, láttunk már bent tényleg betegnek tűnő kisgyereket... -, és nem is állítom, hogy feltétlenül van összefüggés aközött, hogy Dani keveset beteg és e között a hozzáállás között, mindenesetre azt jónak tartom, hogy HA a gyereknek amúgy semmi más baja nincs, csak tényleg mondjuk az orra folyik / köhög, akkor ne kelljen otthon tartani. 
Na mindegy, ez csak arról jutott eszembe, hogy hívott a bölcsi egy órája, hogy Dani 38,5, és alvás után menjek érte légyszi, úgyhogy most tűkön ülök és várom, hogy szóljanak, hogy felébredt.