ilyen volt 2023

Az idei évvel kapcsolatos fogadalmaim / kívánságaim közül egy teljesült: tavasszal kiadtuk a budafoki lakást az ULÉ-nek, mindenki legnagyobb megelégedésére (legalábbis remélem, hogy a bérlők is elégedettek). A netflixet nem mértem, de szerintem nem néztem idén kevesebbet, mint tavaly, könyveket igyekeztem olvasni, de szerintem számszerűen azokból se volt több, mint 2022-ben. Úgyhogy levonom a tanulságot és nem fogadok meg több ilyesmit. :D A kilóim száma sajnos nem csökkent, hanem ellenkezőleg. A bizottsági némettanfolyam szeptemberben induló köréről pont lemaradtam, de remélem, januárban bejutok, és akkor fel tudom végre venni a fonalat.

Egyébként 2023 jó mozgalmas volt, és végre újra olyan, mint régen, a koronavírus előtt. 

Januárban elkezdtem a Bizottságnál dolgozni, azóta is nagyon boldog vagyok, hogy ez végre megadatott, és az ezzel kapcsolatos egyetlen panaszom, hogy jelen állás szerint max. 6 évig maradhatok (amiből egy már szinte el is telt). Február elején volt egy Német rekviem-koncertem a trieri kórussal, nagyon katartikus volt, imádom azt a darabot, és a kórust is "szakmai" szempontból: fegyelmezettek, tudnak kottát olvasni, pont olyan a színvonal, hogy kihívás legyen: kelljen dolgozni a darabokon (otthon is, próbákon kívül is), de utána nyugodtan, magabiztosan és büszkén tudok az első sorban (többnyire fejből) énekelni a koncerteken. Ez nagyon nagy sikerélmény egyébként, nem csak zenei szempontból, hanem amiatt is, hogy ugye mindig minden németül van - és eddig még sose volt problémám azzal, hogy bármi lényegeset ne értettem volna. Emberileg nem kötődöm a kórushoz, csak felszínesen, de ez nem zavar és nem is hiányzik. Februárban utaztunk Fannival Milánóba, vele találkozni és időt tölteni mindig szuper, de a helyszín és a hétvége rövidsége nem volt ideális.

Márciusban újra megműtötték a térdemet, ezúttal mindenféle komplikációk elkerültek, viszont a meniszkuszom nagy részét elvesztettem, és a futástól is eltiltottak. Ezt a mai napig fájlalom. 

Áprilisban otthon voltam pár napot húsvétkor Budapesten, kituristáskodtam magam. 

Májusban volt egy szuper hollandiai hosszúhétvégénk, Matyit is meglátogattuk Hágában. Sőt, volt még egy hosszúhétvégénk a Vogézekben, az is biztos jó volt, de nem maradt meg kifejezetten markáns emlékként (a blogomból kerestem vissza). 

Júniusban volt az idei egyik legjobb utazásunk, Dániában, a semmi közepén, ez egy nagyon idilli hét volt, tenger, természet, csend. 
Júliusban megvolt a második koncertem a trieri kórussal (Mozart: Koronázási mise), hasonlóan jó élmény volt, mint a Brahms februárban, de a Német rekviemet persze SEMMI nem űberelheti. :D Aztán másnap elutaztunk az Éves Magyarországi Nyaralásra, ami idén is nagyon szuperül sikerült, a legnagyobb nóvum az volt, hogy volt két olyan nap is, amikor Dani csak a nagyszülőkkel volt egész nap. Augusztusban nem volt semmi különös.

Szeptemberben életemben először egyedül utaztam egy olyan országba, ahol még sose jártam: Máltára. Mondhatnám, hogy micsoda önismereti út volt, és mennyi mindenre rájöttem magammal kapcsolatban, de nem lenne igaz. :D Arra jöttem csak rá, hogy egyrészt igényem van (lehetőleg azonnal) megosztani a benyomásaimat valakivel, amire egy magányos út nem épp ideális, másrészt pedig, hogy a leginkább a teljes spontaneitás hiányzik a gyerektelen életemből. Aztán három héttel később megint egyedül utaztam, de Budapestre, a tizenöt éves érettségi találkozómra, nagyon jó élmény volt.

Októberben Fannival mentem Dublinba négy napra (mondom, hogy a régi szép, gyakranutazós időket idézi 2023!), ott a minimalista közös ágyunktól eltekintve nagyon jól éreztük magunkat, az első napot kivéve az időjárás is oké volt, sőt, az utolsó napunkra gyönyörű napsütés lett - ez az igazi kuriózum, a többi mondhatni alap.

Novemberben 34 lettem, aztán bő egy héttel később elutaztunk Portugáliába: napsütés, napsütés, napsütés. Mindennap volt poszt a blogvember kihívásnak köszönhetően.

Decemberben nagyon meghitt, nyugis, igazi karácsonyunk volt hármasban, és utána egy abszolút nem nyugis hetet töltöttünk Törökországban - erről írtam tegnap. De hogy teljes legyen a beszámoló, még elmesélem, hogy itt várt minket anyu további szuper ajándékokkal (én két könyvet is kaptam - Budapest nagyregény és Hoztok nekünk túrórudit?, és az Igazgyöngy Alapítvány 2024-es falinaptárát), Daninak millió kedves könyvvel, és öt kiló zserbóval, hókiflivel, mézeskaláccsal, babkával és bejglivel. Így lett kerek az év.