napfény járta át a szívem újra

Antalyában a legnagyobb élmény a folyamatos, zavartalan napsütés és kék ég volt. És persze a 20-22 fok! Nagyon-nagyon jólesett ez a D-vitamin-löket most: Luxiban kritikán aluli az időjárás, gyakorlatilag november eleje óta állandóan van valami csapadék, a napot ha párszor láttuk... Szóval mindennél jobban kellett a napsütés. És aki ezért megy, az nem csalódik. Tulajdonképpen mással kapcsolatban sem csalódtunk, vagy ha igen, akkor kellemesen: sokkal kaotikusabb, zsúfoltabb és szmogosabb városra számítottunk. Persze így se élnénk ott, sőt, nekem már egy hét is egy kicsit túl sok volt, de annál sokkal kiszámíthatóbb, zöldebb! és tágasabb volt, mint amit vártam. El se tudom képzelni, főszezonban milyen lehet, mert az óváros szűkebb utcáin azért így is elég sok volt a turista. A kirándulóhelyek viszont meglepően üresek voltak (ahogy a strand is). Olyan szép dolgokat láttunk, meg se kísérlem elmesélni időrendben, mert akkor jövőre érnék csak a végére, márpedig még évzáró posztot is szeretnék írni (tudom, #szempontjaim). Jókat ettünk, és ez is tök jó volt, hogy tudtuk, hogy nem kell előre kitalálni, hogy hol és mikor együnk, mert méterenként van egy giroszos (pardon: kebabos), minden mindig nyitva van, és mindenhol kb. ugyanaz a a (jó) minőség. Az árakban azért volt különbség, volt, ahol 7 euróért ettünk hárman és volt, ahol 20-ért. De még ez is a töredéke annak, mint amit itt elköltenénk egy belvárosi éttermi ebédre... Gyönyörűek voltak a hegyek, és csodaszép a tenger. A szállásunkkal volt pár kisebb probléma - minden ruhám bagószagúan jött haza, azok is, amik végig a szekrényben voltak... -, de semmi súlyos. Kivéve talán a minden éjjel 2-3-ig tartó rettenetes tucctucc "zene" egy közeli szórakozóhely jóvoltából, de ez meg nem a szállásunk hibája. Isteni, változatos svédasztalos reggelit kaptunk, volt édes, sós, zöldség-gyümölcs, húsféle, tojás, és török specialitások is (mindennap más). Danit nagy szeretettel fogadták - a szálláson és egyébként is mindenhol, és ez már a repülőn elkezdődött, látszott, hogy igaz a pletyka, miszerint a törökök nagyon kedvesek a gyerekekkel (ennek jegyében állandóan édességeket kapott random idegenektől, egyszer például egy mecsetben egy bácsi a kezébe nyomott két nyalókát, anélkül, hogy minket akár egy pillantásra méltatott volna). 

Képek >>

rengeteg kóbor kutya volt, nem is kicsik - egyiküket se érdekeltük soha

első este hajóztunk is

Hadriánusz kapuja

szentesti vacsora: rántott szardíniás és tőkehalas szendvicsek salátával

a Kursunlu-vízesés

mandarinréce és kacsa a vízesést körülvevő parkban

a Kursunlu-vízesés

így jár, akinek az élete során naptárat és időszámítást vált az országa

egy random vacsoránk

Perga (Kr. e. 1000 körül épült város romjai, ez éppen a stadion)

egy random ebédünk (egy része)

ezt Dani fotózta!

a Düden-vízesés - ez óriási volt, egy barlangon keresztül lehetett lesétálni a vízesést szemből megnézni, és be lehetett menni a víz mögé is

egy másik vacsoránk - pisztácia a karácsonyi (!) vásárból, narancs a házigazdánktól, uborka a közértből, (túrós / krumplis / húsos) péksütemények és ayran a pékségből

Tünektepe Teleferik (a következő képek pedig a kilátás fentről)

utolsó program csütörtök délután: irány a strand!

utolsó reggeli

kilátásaink Antalyát elhagyva