2023. karácsony - I. felvonás

Pénteken, 22-én kora délután elutazunk egy hétre (helló, Antalya ☀️), de egész aznap délelőttig még dolgozunk / Dani bölcsiben, úgyhogy előrehoztuk egy héttel a karácsonyunkat, hogy ne legyen abból frusztráció, hogy az ajándékozás után azonnal menni kell valahova, lehessen nyugiban kiélvezni a dolgokat. Sok mindenben nem ért(ett)ünk egyet B.-vel a karácsony kapcsán, de ebben hálistennek teljes volt az összhang. Tavaly írtam, hogy megelégeltem a rendes fa és rendes ajándékozás hiányát, és mondhatom, hogy idén ezek tökéletesen sikerültek. A fánk igazi, zöld, némi illata is van, kis cuki gömböc ÉS cserepes, és nem is volt drága (a várt három számjegy helyett 40 euró). Egyelőre sikerült tök jól életben tartani, 4-5 naponta locsolom, és nem is hullik szinte egyáltalán a levele (pedig nincs hideg a lakásban, sőt). Az ajándékozás körül volt némi feszkó, mert B. nem szereti a meglepetéseket és nehezen is ajándékoz, én viszont az ellenkezője vagyok, de végülis sikerült úgy megoldani, hogy mindenki örült (és volt, aki meg is lepődött :D). Olyan boldogan csomagoltam egész pénteken, már nem is emlékeztem, hogy ez ekkora öröm. Nekem szerintem maga a karácsonyra készülés volt az igazi ajándék. Ja, és magamnak is csomagoltam, de valahogy nem bántam.

Elkövettem azt a hibát, hogy még péntek reggel mondtam Daninak, hogy ha van kedve, majd oszthatja ő az ajándékokat, mert mindegyiken rajta lesz a nevünk kezdőbetűje, amit már ő is felismer (illetve a D-t és a B-t felismeri, úgyhogy bíztam benne, hogy az ismeretlen harmadik betűre csak rájön, hogy engem rejt :D), na és ezek után persze nemcsak hogy alig akart ott maradni a bölcsiben, de utána egész délután és este kérdezgette, hogy mikor jön már a Jézuska, ott vannak-e már az ajándékok, stb. Este alig akart elaludni, iszonyúan felpörgette a téma, és ahogy várható volt, hajnali 3-kor ébresztett, hogy na, járt-e már itt a Jézuska, és nagyon meg volt sértve, hogy még éjszaka van, majdnem egy óra volt, mire rendesen visszaaludt. A Jézuska így nyert egy kis időt - egészen 6:18-ig. :'D 

Nagy sikere volt minden ajándéknak, B. gyermeki meglepetését és örömét legalább akkora öröm volt nekem is látni (csupa kedves dolgot kapott: két pár állatos zoknit, a kedvenc épületéről általam készített fotót előhívatva és bekeretezve, plusz különféle édességeket, amik közül a legnagyobb sikert a zöld haribóbékák aratták, ebből is látszik, hogy nem kell ezeket a dolgokat túlgondolni :D). Dani a tavalyi játékkonyha után több kisebb dolgot kapott, a leginkább egyelőre a csavarozógépes szerelőkészlet érdekli, ahogy arra számítottam is; tegnap reggel óta folyamatosan ki- és becsavaroz. Mindent. Bármit.

A karácsonyhoz nekem az ünnepibb evés is hozzátartozik, de annyira azért nem, hogy én süssek/főzzek, majd egysze lehet, hogy ilyen is lesz persze. Most mindenesetre vettem egy - szerintem egyébként eredetileg szilveszterre szánt - 24 darabos virslis "fornettit", hogy ez legyen a reggeli. 8 perc a 180 fokos sütőben, koktélparadicsommal és mandaringerezdekkel tálaljuk. Jó étvágyat! És még abroszt is hajlandó voltam feltenni az Ünnep tiszteletére (plusz előbányásztam a három legkarácsonyibb bögrénket).

Az ebéd készen vett bolti lasagne volt. Fog a fene ezzel foglalkozni, mikor gyönyörködhetek az ajándékaiban elmerült Daniban is.

Felmerülhet a kérdés, hogy én mit kaptam: leginkább egy kondibérletet 2024-re, csak még nem testesült meg, mert a vásárlás napjától érvényes, úgyhogy január első hetében kerül majd csak beszerzésre. De még ezen kívül a meglepetés erejével érkezett öt könyv is, amiket magamnak rendeltem, és az elsőt ma délutánra már ki is olvastam, mert az az igazi karácsony, hogy az ember az ajándékhalom mellett fetrengve egy frissen kapott könyvet olvas. Jó, kiolvasni nem muszáj, de ha egyszer olyan átkozottul jól van megírva (és lefordítva)!

A kép még az előtt készült, hogy tudtam volna, hogy ilyen jó. Bár a borító nagyon ígéretes (ott a fordító neve is!!), és hát nem véletlenül választottam a Jézuska. 

Na, amikről eddig írtam, azok (az ebéd és a könyvem kiolvasásának kivételével) nagyjából reggel fél 8- ig lezajlottak, és onnantól kezdve az egész nap egy olyan nyűgös szenvedés volt, annyi kisgyerek-krokodilkönnyel és annyi dacolással, amennyit az elmúlt majdnem három és fél évben szerintem összesen még nem láttunk. Dani teljesen szétesett, én meg azt gondolva, hogy ezzel teszek jót, nem erőltettem a levegőzést (délelőtt azért végül elmentünk a hulladékudvarba, utána meg kicsikét játszóterezni, de délután végig itthon voltunk), hogy hadd élvezze a csavarozógépét, de nem ez kellett volna neki (vagy hát a fene tudja persze), hanem hogy a megszokott rutin megtartsa a tegnapi napot is a maga keretében, és így őt is. Főleg a délután volt nehéz. Én egy idő után inkább el is mentem kiszellőztetni a fejem (addigra a közös levegőzéshez már késő volt), és itthon addig viszonylagos nyugi volt - de aztán hazajöttem. :P 

Fektetés után még játszottunk B.-vel két parti társast, ez is ajándék volt, hogy végre volt időnk és energiánk erre is, aztán kidőltünk.

A mai karácsonymásnap - december 17. az új december 25.! - sokkal, de sokkal nyugisabb és kiegyensúlyozottabb volt. Szép, napos-ködös hideg idő volt egész nap, délelőtt és délután is voltunk kint jó sokat, délelőtt volt mézeskalács-sütés, az ebéd is jól sikerült (ünnepibbre, mint a tegnapi, ami mondjuk nem mond sokat, kivéve a teríték, mert abrosz, az ma már nem volt :D), és utána majdnem három órát aludtunk mind a hárman. Ahh, isteni volt. Úgy ébredtem, hogy nem értettem, hogy mutathat az óra már negyed 4-et, mikor az előbb még fél 1 volt.

Tudom, szörnyen igénytelenek vagyunk, ami az asztalt és a tálalást illeti, ez van. Amúgy ez előre (boltilag) bepácolt giroszhús (csirke), serpenyős krumpli és vegyes tejfölös saláta (nem volt itthon, csak gyümölcsjoghurt). 

Gyorsan meguzsonnáztunk néhány mézeskalácsot, aztán irány ki a napsütésbe - utóbbiból nem sok maradt, mire az erdőbe értünk, de Dani nem zavartatta magát, majdnem másfél órán át molyolt egy fa tövében, szuperül elvolt, csurom sárosan hoztuk haza.

Erről a hétvégéről a tegnapi rengeteg nyűg ellenére végül az maradt meg bennem összbenyomásként, hogy végre PONT olyan volt a karácsonyunk, amilyennek mindig is szerettem volna, és hogy legyen ezután is ilyen, ez jó tradíció lesz (ideértve azt is, hogy amikor az "igazi" karácsony van, akkor elutazunk).