a roadtrip highlightjai: Český Krumlov, Rothenburg ob der Tauber, Fränkisches Freilandmuseum Bad Windsheim

(Mennyi sok magyar szó egy címben, nem?) 

Szóval ez a roadtrip vegyes megítélésű részemről, mert három kiemelkedő helyszíntől/élménytől eltekintve azért elég szenvedős volt, Dani rosszul viselte a 2-3 órás autózásokat (szerencsére amit alvásidőre - ebéd utánra - időzítettünk, az többnyire be is jött, és tényleg aludt), iszonyú fárasztó volt értelmesen lekötni (és a hatszáznyolcvanötödik "de én oda akalok éééélniiii" megjegyzését lereagálni, ha le kellett). Engem ezen kívül halálra stresszelnek a három-, pláne a négysávos autópályák, ahol ráadásul NINCS sebességkorlátozás; akkor is, ha én vezetek, és akkor is, ha hátul ülök. Mindenesetre egészben hazaértünk tegnap, összesen öt nap (két nap Csehország + három nap Németország) után. Halleluja! Egy ideig köszönöm, nem kérek autót. :D

Český Krumlov nagyon-nagyon tetszett mindhármunknak. Engem kicsit Luxembourgra (a városra) emlékeztetett: vizek, hidak, (részben váratlan) szintkülönbségek, cukiság. Sokat sétáltunk, felmentünk a várba, és szuperjót ebédeltünk a Svejk nevű étteremben. Csak pár órát töltöttünk itt, de emlékezetes marad.

A másik ilyen "gyöngyszem" Rothenburg ob der Tauber volt, ami már rég szerepelt a megnézendő városok listáján, de egynapos kiránduláshoz (főleg gyerekkel) messze van, úgyhogy most B. úgy keresett szállást, hogy ne legyen messze. :P Összesen háromszor voltunk itt, egyszer egy délelőtt közösen, aztán én visszamentem este egyedül sétálni, majd másnap délelőtt is még egyszer vissza kellett menni közösen, olyan sikere volt. :D (És B. is visszament egyedül sétálni este. :D) Nagyon különleges módon lehet itt várost nézni: a városfalon végigsétálva. 

A város egyik látványossága a karácsonymúzeum és -bolt. Irtó giccses, de mégis nagyon szép, olyan igazi esztétikai élmény - olyannyira, hogy itt is kétszer voltunk. :D

És este olyan jól időzítettem a "magánsétámat", hogy pont naplementekor értem a parkba...

A harmadik kiemelkedő élmény a bad windsheimi skanzen volt. Ez már egy négyévesnek is élmény, eleve az, hogy be lehet menni egy idegen házba, ott vannak régi bútorok, na meg kint nyugodtan lehet rohangálni... Legnagyobb meglepetésemre volt egy zsinagóga is, vagyis egy lakóház, ami valaha (még bőven a 2. vh. előtt) zsinagóga volt; a helyi zsidó közösség méretét jól mutatja a tény, hogy minden, valaha itt élt zsidóról pontosan lehetett tudni (és el lehetett olvasni), hogy mivel foglalkozott, hogy élt, mikor halt meg (természetes halálra kell gondolni, a 19. századról van szó elsősorban). Érdekes volt.