utolsó luxi hétvége

Az utolsó luxemburgi hétvégénket lényegében végig Saarburgban töltöttük, a házban, részben sajnos fölöslegesen, de részben nagyon is eredményesen.
Szombaton főleg az IKEA-szállítmányokat vártuk, és mindkét szélsőséget megtapasztaltuk: a három szállítmány közül az elsőt, ami hivatalosan 9:50 és 12:50 között kellett, hogy érkezzen, majdnem lekéstük, mert 3/4 8-kor értek oda, mi pedig csak 10 perccel később (szerencsére megvártak, de nem sokon múlt). A második szállítmány teljesen időben érkezett, 8 és 11 közé ígérték magukat, és negyed 10-kor futottak be. A skála másik vége a harmadik adag volt, amit a DHL szállított, és ami egyelőre nem érkezett meg, hiába várta B. a házban este 6-ig - mint kiderült, a DHL aznap sztrájkolt, és szíves türelmünket kérte, de sajnos erről se értesítést, se e-mailt, se postagalambot nem küldtek, csak egy rövid disclaimer volt feltüntetve a csomagkövetési oldalon, de én nem értettem (illetve érteni véltem, de sajnos alaptalanul), B. meg nem vette észre egészen kora estig. 
Valahogy eltelt azért az idő a házban, de nem túl értelmesen, mert a nap nagy részében kettesben voltam ott Danival, szerelni így nem nagyon tudtam (bár összeraktam egy darab 30x30x30-as kis polcot neki, és már ezt is haladásnak könyveltem el), és főleg csak vártunk, egyrészt a DHL-t, másrészt B.-t. A földön ülve ebédeltünk, Dani nézett pár mesét, én telefonoztam, amíg a telefonom bírta (mert töltőt se vittem), végülis az egyetlen érdemi dolog, amit meg tudtunk csinálni kettesben, az az volt, hogy bútorok és rendeltetési helyük szerint szortíroztuk az ikeás-csomagokat (már amiket elbírtunk), ezt Dani nagyon élvezte, és én is örültem, hogy mégiscsak haladunk.
Miután mi Danival hazajöttünk, B. egyedül összeszerelte az ágyunkat, meg befejezte Dani általam elkezdett polcát (értsd: megcsinálta a 90%-át). Egy hős, komolyan.
Ja, és majd' elfelejtettem a szombati nap legfontosabb eredményét: összebarátkoztunk a szembeszomszéd cicával, jobban mondva ő velünk, mert ahogy reggel megérkeztünk, odajött, és aztán óránként legalább egyszer felbukkant simogattatni magát - sőt, a házba is bejött, egyszer véletlenül be is zártuk (szerencsére mi is bent voltunk).

utcánk reggel

az emeleten kész a festés

Ünnepélyes Pillanat: az első kávé a házban! (persze nesz-, de psszt)




A tegnapi nap sokkal eredményesebb (vagy kevésbé frusztráló) volt, eleve jobban indult, mert nem kellett reggel rohanni (ezért CSAK fél hétkor keltünk lol), és együtt voltunk a házban kb. öt órát, ami alatt B. nagyon ügyesen gyakorlatilag egyedül összeszerelt Daninak másfél ruhásszekrényt, meg a mi ruhásszekrényünk vázát (váza, haha), mi meg a szemétszedésben segítettünk - zseniális a szennyesledobó, azon a kisebb papír- meg műanyagszemeteket nagyon jól le lehetett hajigálni. A ruhásszekrényekhez sajnos még kell a DHL által valamikor szállítandó cucc is, de polcos szekrényként így is lehet már őket használni - amint a polcokat is a helyükre tesszük... :D Vannak még összerakni való bútorok ezeken kívül is, de a földszintre, ahol egyelőre még zajlik a festés (komód, kanapé, könyvespolcok), úgyhogy ezek jövő ezen a hétvégén következnek.



a kertünkben :)

Délután pedig Luxemb(o)urgtól "búcsúztam", egy hosszas séta keretében egy barátommal. Gyönyörű idő volt, és még állítólag a következő másfél hétben is ilyen lesz!







Megjegyzések

  1. Jaj de furcsi lehet! Keserédes biztos. Bár, lehet, nem olyan sok időd jut még reflektálni, ennyi tennivaló közepette. Hajrá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amikor van időm és lehetőségem érezni, akkor izgulok, szomorkodom, idegeskedem, ábrándozom (bár ez utóbbi kevésbé érzés :D). Valóban fura.

      Törlés
  2. Welcome to good old Germany! - mondom én, az ösbennszülött német :) És: így szokott kezdödni a cat-sharing, hogy átjön a szomszéd cica simogattatni magát ;)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések