2017. január 11., szerda

vegyes

Amennyire szeretem a legközelebbi kollégáimat, néha annyira fel tudnak húzni. A román kolléganőmet ebbe nem értem bele, még ő a legéletképesebb (utánam! :P). A bolgárnak fingja nincs semmiről, mivel se németül, se franciául nem tud - és néha az angoljától, mármint a kiejtésétől is sírni tudnék -, abszolút gőze nincs a bármilyen luxemburgi ügyintézésről. Most pl. hiányzott betegség miatt pár napot, és kapott orvosi igazolást, meg el kellett küldenie az itteni egészségpénztárnak a számlát az orvosnál tett látogatásáról meg a gyógyszerekről - ahelyett, hogy megnézte volna a neten, hogy mit kell csinálni, engem kérdezgetett folyamatosan ("de hogyan?", "de mikor?", "de kinek?"), pedig minden infó ott van a CNS honlapján angolul (vagy ha nem ott, akkor annyiféle expat oldal/csoport van itt, hogy valahol biztos megmondják neki). Az olasz meg, aki egy kicsit tud franciául, panaszkodik, hogy milyen bonyolult a rendszer (nagyon bonyolult - postán el kell küldeni három darab papírt egy címre ingyen), és úristen, és amúgy is az _összes_ francia (értsd: franciául beszélő luxemburgi hivatali alkalmazott) arrogáns, direkt rosszat akar neki, és egyáltalán, mind kapják be. 

Én nem értem, ha valaki odaköltözik egy országba, akkor nem az van, hogy örül, hogy befogadják, tájékozódik az ottani rendszerről és alkalmazkodik hozzá? Senki nem mondta, hogy itt kell lenni, de ha már itt van, akkor a) vegye már a fáradtságot, hogy alapszinten megtanulja a(z egyik!!!) hivatalos nyelvet (bakker, van három, még választhat is!), b) legyen már annyi életképesség (sic) benne, hogy utánanéz, mit hol/hogyan/mikor kell elintézni, ne tőlem kérdezzen olyasmit, amit én is a neten kell, hogy megkeressek, c) ne panaszkodjon az ügyintézésre folyamatosan - ő választotta ezt az országot, senki nem kényszerítette, hogy pont ide költözzön, és amúgy sem kell mindennap ügyet intéznie szerencsére, bírja már ki. 
Tudom, hogy én túl szigorú vagyok magamon kívül mindenki mással, ÉS szerelmes Luxemburgba (de legalább ezeket be is látom), de tényleg úgy érzem, hogy ha az ember abszolút önszántából választ valamit, és annak utána olyan tulajdonságai vannak, amiken nem lehet változtatni, akkor ha amúgy a pozitívumok még mindig jelentősebbek, mint ezek a problémák, akkor nyelje már le. És ha ez a külföldre költözés, akkor pláne, hát nehogy már az számítson, hogy kb. kéthavonta egyszer el kell küldeni egy papírt valahova. Majd amikor márciusban adóbevallást kell csinálni, na, akkor lehet fogaknak csikorgatása...! :P

Napi ventillálás vége.

Amúgy hétfő óta alig van munka (miután egész decemberben majd' megszakadtunk), egész nap ülünk és egymást kérdezgetjük, hogy mit tudnánk csinálni. Jókat röhögünk meg mindenféléről dumálunk. Szeretek bent lenni.

Ja, ma bejött a kettővel felettem Főni - neki is sok munkája lehetett -, hogy segítsek már neki, mert próbálja a Wizzairt felhívni, de csak egy magyar robothang válaszol, és nem érti, hogy mit, és innen csak a magyar számukat lehet hívni (a többit csak az adott országbeli számról lehet, pl. a románt csak Romániából...). Felhívtam, és a kedves női hang közölte, hogy ez a szám hamarosan megszűnik, és a Wizzair oldalán található az, amelyik működik. Mondanom sem kell, ott nem volt található semmi, amit innen lehetett volna hívni (a legközelebbi még a belga lett volna, de ahhoz belga számról kell kezdeményezni a hívást, mi eeeeez), úgyhogy erről dumáltunk egy darabig, aztán azt mondta a Főni, hogy ír nekik e-mailt.

Hát ez volt ma. 

2 megjegyzés:

  1. Hej,

    hivatalos nyelvügyben szólj az ósanos banyáknak, akik mindig ( mondom _mindig_ ) franciául kotkodácsolnak [ feleségem szerint igen arrogáns tónusban] és még véletlenül sem hajlandóak megszólalni a másik 2 államnyelven.

    Nálunk egyébként lehetetlen felvenni nem franciát - egészen egyszerüen azért, mert ÉNy-Európából nem jönnek ide. beszéltem ÉNy-Eu-i kollegákkal és mindegyik ( mondom _mindegyik_ ) panaszkodott a francia mentalitásra. Ami 3 szóban jeellemezhetö: körülményes [minden helyen a bürokrácia és az _agyatlan_ szabályfétisizálás], arrogáns és koszos [20 éve lakok Ny-Euban, de csak itt fordult elö velem, hogy 3X is a kutyák _pont_ a garázs elé szartak. Soha és senkit nem l;attam még a kutyája után szart szedni].

    Ami jó itt ( és ezért vagyunk itt), az a magas életszínvonal és a kellemes adórendszer: ÉNy-Eu-ban ( a magas adó miatt) (felsö)vezetök keresnek annyit, mint amennyit most én. Úgy fogom fel, hogy ez kárpótlás a francia arrogancia és koszosság miatt ;) [ ha ez nem lenne, már holnap húznánk vissza Svédországba vagy Hollandiába ;) - ahol a francia elitizmusnak, arrogancának és kosznak nyoma sincs ;)]


    -hilsner.

    VálaszTörlés
  2. ja, még 2 dolog, ami baromira idegesít:

    1. a buszvezetök vezetési stilusa. T.i. h. mindig satuféket nyomnak a piros lámpa & a megálló elött. Itt hallottam elöször ABS-t buszban müködni, mert az istenbarma a fékezést nyálkás úton is eljátszotta. A legrosszabb a Demi Schindler [ a 28-as buszon van egy néger nö, akitöl már régesrégen be kellett volna vonni a jogosítványt: azt hiszi, hogy krumplit visz és nem utast], a legjobb az Emile weber - ök majdnem úgy vezetik a buszt, ahogy az koppenhágában vagy Amszterdamban szokásos.

    2. a bicikliknek nem mindig és automatikusan adják meg az elsöbbséget ott ahol az jár nekik. P.l jobbkanyarnál nem figyelnek, balra nagyívben kanyarnál meg a(z egyenesen, bicikliúton haladó) bicilkinek nem adnak elsöbbséget.
    Meglepödtek, amikor a koppenhágában szokásos módon reagáltam le a dolgot: baromi nagyot rájuk ordítottam. [Mondjuk volt egy nö, aki -miután szabályt szegett és emiatt ráordítottam] lehuzta az ablakot, és franciául kezdett el okoskodni. Nem tudom mit mondott de ekszküzi moá-t biztos hogy nem ;)]

    VálaszTörlés