2017. március 5., vasárnap

gutturális

Lehet, hogy be fogom zárni ezt a blogot, már annyira kényszernek érzem az írást (és ezért nem is megy). Olvasni még mindig nagyon szeretem a kedvenc blogjaimat, meg kommentelni is, de ide írni sehogy sincs kedvem.

Azért most megírom, mi volt az utóbbi időben. 

Nagyon aktív kultúréletet éltünk: kedden megnéztük Cecilia Bartolival a La Cenerentolát (alias Hamupipőkét :)) a Philharmonie-ban, valami zseniális volt, és őszintén szólva bár Bartoli volt A Sztár, miatta volt telt ház, nekem a férfi főszereplők sokkal de sokkal jobban tetszettek - zseniálisan játszották a szerepüket, látszott, hogy élvezik is, amit csinálnak, és a hangjuk is fantasztikus volt. Szerdán is a Philharmonie-ban voltunk, Järvi vezényelte a tokiói filharmonikusokat és Janine Jansen hegedült - ez a műfaj nekem mindig kevésbé érdekes, mint amiben szöveg is van, de mindkét darabhoz elolvastam a háttérsztorit, és ettől mindkettőből sokkal többet hallottam/értettem meg, mint általában az instrumentális darabokból. 
Pénteken moziban voltunk, most van a Luxembourg Film Festival egy csomó izgalmas filmmel. Egy svéd és egy finn filmet néztünk meg (Sámi Blood illetve The other side of hope), mindkettő a befogadás vs diszkrimináció témáját boncolgatja, az egyik az aktuális bevándorlási hullám keretében, mindkettő nagyon szép volt és nagyon elgondolkodtató (és egy kicsit, de nem túlságosan, nyomasztó is). Aztán tegnap is úgy volt, hogy moziba megyünk és aztán még színházba is, de közbeszólt B. 39 fokos láza:(, úgyhogy moziba egyikünk se, a színházba meg csak én mentem el végül (kerestem last minute partnert, de senki nem jelentkezett) - a Love and Understanding c. angol darabra vette B. a jegyet még a szülinapomra novemberben, itt sajnos elég szegényes a felhozatal, összesen két színház van és a darabok nem tűnnek túl izginek, na mindenesetre tehát életemben először egyedül mentem színházba, és még nem tudom eldönteni, tetszett-e a darab, nagyon fura volt, hogy angolul van, és valahogy nem tudtam beleélni magam, pedig pont azért tűnt érdekesnek, mert olyan élethelyzetről szól, amibe bármelyik pár, így mi is, belefuthat. Mára is elő van irányozva egy film (Machines, az indiai ruhagyárak rettenetes körülményeiről), asszem erre is egyedül megyek. 

Végre újra vannak kóruspróbák is, sajnos viszont most nem olyan jó, mint az előző félévben - májusban lesz egy koncert, arra próbálunk; a Queen Symphony-t fogjuk énekelni 100 másik énekessel, és hát a darab szerintem szörnyű, legalábbis amit eddig hallottam meg énekeltünk belőle, hat tétel, ebből háromban van kórus, iszonyat magas hangokkal, tehát nehéz elénekelni, és még rondán is szól (ha kijön egyáltalán a hang), random szöveggel (Queen-szövegek vegyülnek a Requiem szövegével...), úgyhogy kíváncsian várom, mi fog belőle kisülni. Hogy teljes legyen a megalománia, egy sportcsarnokban lesz a koncert összesen vagy 200 emberrel a színpadon, és a jegyek fele már el is fogyott. 
Ezt kompenzálandó lesz a Les Événements, amiről már írtam itt, a Breivik-féle mészárlást feldolgozó darab, erre is elkezdtünk már próbálni, itt zenei kihívás nem nagyon van, inkább a helyzet újdonsága, hogy egy színdarabban fogunk szerepelni, az izgalmas, na meg maga a darab (remélem belülről is kiderül majd a mondanivaló, mivel megnézni nem fogom tudni :D). 

Ezeken kívül minden változatlan. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése