2017. március 12., vasárnap

szakmázás (updated)

Két olyan dolog is van bent, amik mostanában itthon is nyomasztanak, de nem rossz értelemben, hanem úgy értve, hogy töröm rajtuk a fejem, mert mindkettő baromi érdekes és egyben rettentő problematikus. Par excellence kihívás, de mindkettő inkább zsákutcának tűnik e pillanatban. 

Az egyik, hogy a cég résztulajdonosa egy online fordítóprogramnak, amibe marha sok pénzt fektettek, és a cél is nemes - legyen annak is fordítóprogramja, akinek nem lenne pénze rá (ezt mi a fordítóinknak ingyen biztosítjuk, míg az offline szoftverek licencét újra és újra meg kell venniük), legyen az egész hóbelevanc online, frissüljön "élőben" a fordítómemória, legyen egyszerűbb az élet. Jól hangzik, nem? De. Még tudni kell, hogy a fordítóink kb. 80%-a a Studio nevű fordítóprogramot használja, ami a legjobb (és egyben a legdrágább), a maradék 20%-nak vagy nincs fordítóprogramja, vagy másféle van (ami néha azt jelenti, rosszabb). Szóval nekik az lenne a jogos elvárásuk, hogy az általunk számukra felajánlott, illetve a tervek szerint majdan kötelezővé teendő online program legyen legalább olyan jó, de inkább jobb, mint amit most használnak. És ezt diktálja a józan ész is - mi értelme olyasmibe fektetni, ami nincs legalább olyan jó, mint egy már létező program? Sajnos viszont a helyzet nem ez. A drágán megvett és még drágábban azóta is folyamatosan fejlesztett online program a Studiónál (vagy tulajdonképpen bármilyen másik fordítóprogramnál) jóval kevesebbet tud, és ráadásul olyan funkciói nincsenek, amik a fordítóknak létfontosságúak (például hogy ne csak az általunk biztosított fordítómemóriát tudják használni, hanem a bármilyen, mástól kapott vagy saját maguk által összerakott memóriát). Amitől én - és szerencsére nem csak én - szabályosan rosszul vagyok, az az, hogy a program megvásárlása és a fejlesztés elkezdése előtt csak azokat nem kérdezték meg, akiknek a véleménye a legfontosabb lenne: a fordítókat. Most meg az van, hogy beleöltek csillió eurót, viszont a program nem (elég) jó, de közben minket nyomnak, hogy a projekt fusson teljes egészében online, és az évente lefordított ezernél is több dokumentumot ezen keresztül készítsük el. Eddig (mondjuk az utóbbi egy évben) azt csináltuk, hogy a finnre fordítások kb. 40%-a ment ebben a programban, és már ez is problematikus, most nem fejtem ki, miért, de a lényeg, hogy finnre mondjuk az összes szöveg egynegyedét kell csak lefordítani, és ennek kevesebb mint a fele ment online, és még ez se sikerült hibátlanul (most nem a szövegre magára, hanem a technikai megvalósításra gondolok). Most akkor képzeljük el az összes szöveget, évente az mondjuk 1000 darab dokumentum, ebből mondjuk 650-700 huszonkét nyelvre, a terjedelmük 0,1 és 35 oldal között, a többi 300-350 két vagy három nyelvre, a terjedelmük 36 oldaltól a végtelenig. A legújabb, hogy kitalálták "fent", hogy a projektünkben az összes angol-német fordítás menjen online ezen a programon, tökmindegy, mennyi és milyen hosszúak. Holnap lesz egy meeting erről, azért van ennyire a fejemben.
A fordítók, akik eddig ebben a programban dolgoztak, gyakorlatilag egyöntetűen azt mondták, hogy nem fogják elvállalni a fordítást, ha nem dolgozhatnak offline. Hogy mást ne mondjak, a Studio használható akkor is, ha az embernek nincs nete - repülőn, vonaton, a strandon, bárhol. Ez a program viszont nem. Vagy például ha valami baj van a luxemburgi szerverrel (és volt már erre példa), akkor a fordítót egyszer csak fordítás közben kidobja a program és csak többszöri próbálkozásra engedi vissza. Vagy például nem lehet legörgetni a szöveg aljáig, hanem egy oldalra legfeljebb 500 szegmens fér, és utána lapozni kell, az ember nem látja egyben a szöveget. Vagy például percekbe telik egy Word-előnézet megnyitása. Ezek csak random eszembe jutottak, még millió sebből vérzik a dolog. De folyamatosan nyomják, hogy a teljes projektnek át kell állnia erre. Én nagyon remélem, hogy majd most az angol-német fordításoknál látni fogják, hogy egy ekkora projekt nem kompatibilis a programmal... (Mindig a homokzsákokkal tesztelt Combino jut eszembe erről, és ma el is meséltem bent, mondták, hogy jó metafora. Valóban jó, csak nem metafora. :D)
Update, mert hogy az eddigieket a hét közepén írtam: megvolt a meeting, meg volt egy pénteken is, és amikor én eljöttem az irodából, még nem volt döntés, hogy mi legyen holnaptól. Izgi! (Tényleg az. Remélem, rájuk omlik az egész.)

A másik, hogy van egy új szövegtípusunk, az ún. végleges szövegek. Alapból mi a (bizonyos témákat érintő) tagállami jogszabály-tervezeteket fordítjuk, és az ezekhez tartozó mindenféle kommunikációt, ezek a végleges szövegek pedig a már elfogadott jogszabályokat tartalmazzák, amiket igen, korábban már tervezetként lefordítottunk. Na és mivel ezeket már lényegében lefordítottuk, a Bizottság csak azt fizeti ki nekünk, ami konkrétan újdonság a szövegben. Ez általában pár mondat legfeljebb, egy-egy dátum, ilyesmik. Emellett ahhoz is ragaszkodnak, jogosan, hogy ami nem újdonság, azt semmiképp ne változtassuk meg (végülis ez a jogszabály jóváhagyott verziója, valóban nem kellene átírni utólag :D). Viszont az eredeti tervezet és a végleges változat között mindig van formázási különbség, különböző mértékben. És mivel fordítóprogramot használunk (ld. fent), ami magán a fordításon kívül arra is képes, hogy számszerűleg, egy táblázatban megmutassa, hány új szegmens/szó/karakter van egy szövegben, nyilván ebből indulunk, azaz indulnánk ki, amikor a Bizottságnak megmondjuk, mekkora része új a szövegnek (mert ráadásul szeretnék, ha minden egyes ilyen szövegre külön adnánk ajánlatot...). De itt jön a probléma, mégpedig az, hogy a fordítóprogram a formázási különbségekre nagyon érzékeny, és még ha a szöveg betűre egyezik is az előző verzióval, egy  apró (vagy nagyobb, mindegy, a lényeg, hogy a szöveget tartalmilag nem befolyásoló) formázási különbség miatt az a szegmens nem fog automatikusan betöltődni a memóriából. Ez azt jelenti, hogy ha külsős fordítónak küldjük ezt az adott szöveget, akkor ő azért a szegmensért úgy kap pénzt, mintha teljesen új lenne, viszont a Bizottság nekünk nem fizet, mert hiszen a szöveg nem változott meg. És ezt a beállítást a programban nem lehet módosítani, mert ezt azok állították be, akik kifejlesztették (SDL).
Ezzel fogalmam sincs, mi lesz, a Bizottság már nagyon szeretné, ha elkezdnénk fordítani ezeket a szövegeket, de mi meg addig nem tudunk nekik biztos választ adni "a miért hogyanjára" (ahogy a franciák mondanák), amíg egyértelműen mínuszosnak látszik a dolog. Folyt. köv.

Mindkét téma kapcsán már többedszerre beszélgettünk bent arról, hogy ennek az egész projektnek mi az értelme? A jogszabály-tervezeteket meggyőződésünk, hogy pár szakértőn kívül senki nem olvassa el, pláne a többszáz oldalasokat (többszáz oldalas! :P). A pár szakértő meg mind beszél angolul. Az utca népe, akiknek a többi nyelvű fordítás szól, még az anyanyelvén se érti meg a szövegeket, mert olyan bürokratikus nyelvezetük van, hogy én a három diplomámmal a magyar mondatokat hatszor el kell, hogy olvassam, hogy érteni véljem, melyik az állítmány.
A végleges szövegek fordításának látszólag még ennyi értelme sincs. A tervezetek lefordításának a hivatalos értelme, hogy miután publikálják őket, a tagállamoknak és a Bizottságnak van kb. fél éve véleményt mondania róluk, és ha indokolt, akkor a tervezetet ezek alapján módosítják. A végleges szövegeket viszont már nem lehet kritizálni, senkinek nincs semmilyen beleszólási joga. Akkor minek kell őket lefordítani újfent minden nyelvre? Ok, hogy ha a tervezethez képest történt tartalmi módosítás, akkor tudjon róla a többi tagállam - de nem elég csak angolra lefordítani? Ki fogja Magyarországon elolvasni, hogy a legújabb cseh méréstudományi rendelet végleges verziója mi lett?

És persze óhatatlanul is oda vezetnek ezek a beszélgetések, hogy megállapítjuk, hogy szerintünk a fordítás-tolmácsolásnak már egyre kevésbé van jövője és miért nem gondoltunk erre akkor, amikor az egyetemre jelentkeztünk, és inkább a gépi fordítást kéne fejleszteni, mert az irdatlan sok pénz, amit ránk a Bizottság költ, egyre kevésbé tűnik indokoltnak - és már nekik is magyarázkodniuk kell, hogy miért van szükségük ember által készített fordításokra, ezt így kerek-perec megmondták, úgyhogy tőlünk várják az ezirányú költségeik csökkentését, nem gáz -, és mind egyetértünk abban, hogy a belsős intézményi fordítókra költött pénz is rengeteg (sőt), és legalább annyira indokolatlan, és kezdem azt hinni, hogy a gyíkemberek keze van a dologban, mert az egész ötlet, hogy mindent lefordítani minden nyelvre, valakiknek (a tudjukkiknek!) biztos jó üzlet, de hogy gyakorlati értelme nincs, az is biztos, illetve hogy ennek a pénznek mind lenne sokkal jobb helye, az is.
És akkor még azt nem is említettem, hogy nem csak a fordítás-tolmácsolás, hanem az EU mint olyan jövőjével kapcsolatban is meglehetősen szkeptikusok vagyunk mind a négyen. Arról nem beszélve, hogy még ha az EU meg is marad, a Brexit miatt kevesebb szövegünk lesz, mihelyt Nagy-Britannia valóban kilép - ugyan ha jól tudom, EFTA-tag marad, ami azt jelenti, hogy le kell majd fordítanunk továbbra is a jogszabály-tervezeteit, de csak németre és franciára, a többi nyelvre nem.

UPDATE: amikor ilyeneket látok, akkor érzem csak igazán, mennyire igazam van, amikor azt mondom, az egész fordítósdi tök fölösleges idő- és pénzpocsékolás - ha még egy állítólag sokak által használt, teljesen nyilvános, a nagyközönségnek szánt honlapon egy standard tartalmat (ami valószínűleg máshol is megjelenik) sem sikerült lektorálni közzététel előtt, akkor minek az egész...?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése