2018. április 3., kedd

felnőtt barátságaink

Egészen mások, mint a kamaszkoriak. Nem számít, vagy másképp érződik a korkülönbség, nem számít (annyit) a különböző élethelyzet. Az számít, hogy az esetleges sértődések, különbségek, egymással való koccanások ellenére kitartunk-e egymás mellett, eltekintünk-e a másik idegesítő tulajdonságaitól. Hogy megtaláljuk-e azokat a közös programokat, amik mindannyiunkat kikapcsolnak. Hogy tudunk-e őszinték lenni egymáshoz, tudunk-e igazán önmagunk lenni, vagy meg kell erőszakolnunk a személyiségünk bizonyos részeit, hogy alkalmazkodjunk. Az számít, hogy 1000 kilométerről is "együtt" tudunk-e lenni, és hogy amikor találkozunk, ugyanonnan tudjuk-e folytatni, ahol legutóbb vagy kettővel azelőtt abbahagytuk. 

💙💙💙

Szombaton egész kegyes volt hozzánk az időjárás, úgyhogy az Auchanban elkövetett óriási bevásárlást követően várost néztünk (Luxi igazából csak Tündinek volt új, de a napsütéses verzió mindenkinek):










Vasárnap először bruncholni mentünk, majd Metzbe:

Ez csak három ember adagja, nem látszik Tündi gluténmentes sajtos-gombás palacsintája salátával.
Ez igazából még szombaton készült :) Nagyon sokat vezettem a hétvégén, több mint 200 km-t, és egyelőre úgy látom, leginkább az idegállapotomat kéne kordában tartani, mert mindenen nagyon felhúzom magam minden egyes alkalommal, és ez se nekem, se az utasoknak, se Istvánnénak nem jó. Mivel még nincs egy hete, hogy van autónk, ez valószínűleg egyelőre normális. :D Köszi, Lányok, a türelmet!




Fannival 2015. októberben és most 🧡

Hétfőn meg Larochette-be, ami egy nagyon cuki kisváros északon (és most, hogy van nekünk Istvánné, minden (is) megközelíthetővé vált ugye), majd búcsúzóul megfőztem a méltán híres isteni marhapörköltemet, aminek a mennyisége sajnos fordított arányban állt a sikerével:





2014. július (?), Vinye, kórustábor - 2018. április, Larochette 💜
 


💙💙💙

Ami nem látszik a képeken: rengeteg társasozás és evés, 10-ig alvás, annak felfedezése (részemről), hogy a żubrówkának sok almalével tényleg fahéjas almáspite-íze van, a francia Cosmo kiolvasása, lelkizés, masszázs, na meg persze a szeretet (ez utóbbi lehet, hogy látszik a képeken mégiscsak), meg mindaz, amit most a négynapos nem-igazán-sokat-alvástól elfelejtettem. 

Röviden összefoglalva, lehet elkezdeni tervezni a következő Gondnok-reuniont szerintem. :) 

2 megjegyzés:

  1. látszik a szeretet!!!❤️ egyébként meg: Istvánné :D :D :D

    VálaszTörlés
  2. "s egyelőre úgy látom, leginkább az idegállapotomat kéne kordában tartani, mert mindenen nagyon felhúzom magam minden egyes alkalommal, "

    Franciaországban ( és Luxembourgban ) vezetni eléggé kellemetlen, mert nem tisztelik a szabályokat. Söt: még hülyét is csinálnak abból, aki betartja a kreszt ;)

    Amikor Dániába megyünk kocsival, és átmegyünk Kölnnél a Rajna-hídon, akkor mindíg benyögöm, hogy na, most kezdödik Európa. Harrislee-töl Koppenhága ( Fyn-ön keresztül) kb. 600 km, de ezen a távon sokkal kevesebb közlekedési incidens van, mint Metz-Luxembourg oda vissza. ( Mintegy 4X kevesebb).

    Másik baromi bunkó francia-luxi szokás az, hogy a zebrán nem adnak elsöbbséget, söt még dudálnak is ha az ember nem megy elég gyorsan ( szerintük). A harmadik bunkó szokás az az, hogy a bicikliket semmibe veszik: rállnak a biciklisávra, átmennek az ember elött a nekik pirosban, stb. Namármost erre a jó öreg dán módszert veszem elö ( vagyis azt, hogy tele torokból rájuk ordítok), amire általában megijednek/visszahökölnek ;). Megjegyzem, jobban járnak, mint DK-ban, mert ott az ilyenért jól belerúgnak az autóba ;)

    VálaszTörlés