2020. április 28., kedd

ó, ió, ció, áció, káció, akáció, maternity leave!

A gyes (jó, nem az, de hívjuk annak az egyértelműség érdekében) első napja teljesen a nyári szünet szellemében telt, ennél jobb hasonlatot nem tudok: felébredtem "rendes" időben, de még boldogan tovább fetrengtem abban a tudatban, hogy akkor kelek föl, amikor már muszáj pisilnem akarok, és közben szövögettem a kis terveimet a napra vonatkozóan. Késői reggeli után nekiálltam a leendő gyerekszobát elfogadható állapotba hozni, mert tele van olyan cuccokkal, amiknek egy másik helyiségben lenne a helye, vagy ott, de a szekrény egy másik részében, mindegy, ezek a részletek senkit nem érdekelnek, majd mutatok before-after képet, és akkor értelmet nyer, csak még mindig nincs babaágy, és az nagyon hiányzik a végleges berendezéshez. De amink már megvan, azt szétraktam polcokra (azokat a kis mini babaruhákat! olyan cukik, remélem nem növi ki őket Bogyóka anélkül, hogy egyszer is hordaná...), aztán körbeküldtük a robotporszívót kétszer is, úgyhogy most egész civilizáltak a körülmények. 
Ezután tovább fényeztem a princípiumomat és megfőztem ezt a receptet, mert mindenképp el kellett használni a maradék csirkemellet. Nem 35 perc volt, inkább 70, de nem baj, mert ráértünk szerencsére, és nagyon-nagyon finom lett. Aztán napsütésben mosogattam, imádom ezt a konyhát, hogy lehet kibámulni a teraszra főzés meg mosogatás közben, és késő délelőttől kora délutánig besüt a nap meg egész nap jön be a friss levegő és a madárcsicsergés. 
Még ebéd után is úgy éreztem, maradt bennem lendület, úgyhogy gyorsan sütöttem egy áfonyás piskótát (a klasszikus joghurtosat), de nem volt jó ötlet, mert az áfonyának így az édes tésztában teljesen elvész az íze, és egyáltalán nem karakteres, valami savanyúbb gyümölcsöt kellett volna választani. Hát igen, a csúcson kellett volna abbahagyni, a mosogatásnál... :P 
Délután kicsit ledőltem mindezt a nagy nőiség-megélést kipihenni, aztán bementünk a városba sétálni a már gyülekező felhők alatt (ahhh). 



Alapból a sétáinkkor nem szokott rajtunk masz lenni, és most se csak a szelfi kedvéért vittük (bár én erre is képes lennék egy jól sikerült képért, ugye), hanem mert bementünk az orosz kisboltba túróért. 


Este még megnéztünk egy Sztravinszkij-operát ("Róka" [Renard], egy róka először apácának, majd koldusasszonynak álcázva magát megtámad egy kakast, akit egy bárány és egy macska végül sikeresen megvédenek), meg olvastunk egy kis Ranschburgot a felkészülés jegyében, aztán vége is lett az első gyesen töltött napomnak. 

Ma még ennél is vakációsabb módban tolom, mert fél 10-kor ébredtem, és ma eddig a mosogatáson meg az ebédfőzésben való besegítésen kívül nem nagyon csináltam semmi értelmeset, részben azért sem, mert végre esik az eső, így másfél hónap szárazság után, és ebben a szürkeségben leginkább heverészni volna csak kedvem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése