2021. február 5., péntek

bölcsivadászat

A fene se gondolta, hogy ez ennyire komplikált lesz. Már 20 hetes terhesen feliratkoztattuk a kis magzatot az állami bölcsik várólistájára, akkor még azzal a szándékkal, hogy a Ded márciusban kezdjen (alig 9 hónaposan - jézusom), később, amikor eldöntöttük, hogy B. végülis full time parental leave-et kér, ezt szeptember/októberre módosítottuk. A "bölcsihatóság" nyugtázta, update-elték az aktát, én meg hátradőltem és örültem magamnak, hogy ennyivel korábban feliratkozva tutibiztosan lesz helyünk. A bölcsihatóság, úgy képzelem, ördögi kacajt hallatva süllyesztette a dossziénkat a másik kiscsillió "úgyse jutnak be" feliratú közé, csak épp nekünk nem szóltak erről. Háromhavonta kell(ett) nekik írni/telefonálni, hogy még mindig érdeklődünk, mindannyiszor visszaírtak, hogy oké. Most, hogy ez az egész testközelbe került, felhívtam őket januárban, hogy értem én, hogy eddig semmi biztosat nem tudtak mondani, na és most? És ha most sem, akkor mikor igen? A nő a vonal túloldalán úgy hangzott, mintha a FAQ rovatból olvasná fel a választ aznap hatvanhetedszerre (de legalább kedvesen): azt tanácsolják, hogy mindenképp nézzünk magánbölcsiket is, mert ők - kapaszkodj - JÚNIUSIG nem tudnak biztosat mondani. Meg hát igazából utána se, csak már talán a június is kicsit késő, ugye, Madame, egy szeptemberi kezdéshez. Anyád. (És ez már a nyomdafesték-kompatibilis reakcióm hetekkel később.) 

Itt kicsit kiszakítom magam a történet fonalából (!), és elmondom, hogy Luxembourg városban összesen öt darab állami bölcsi van összesen 300 hellyel, ebből mondjuk (tényleg csak hasraütésszerűen) a fele a babáké (2 év alatt). Na, tehát (tan)évente mintegy 150 hely. Ehhez képest 2016-ban 6855 gyerek született az országban - persze, van, aki közülük nem (itt) ment bölcsibe, de ha nagyon nagylelkűen csak 3000 leendő fővárosi bölcsissel számolunk évente, az is elképesztően sok a 150 helyre. Na, szóval ezért iratkoztunk fel a 20. hétben. Bölcsi amúgy 3 éves korig van, nem kötelező, fizetős az állami is, utána 3-4 éves kor között választhat az ember, hogy marad-e a gyerMek a bölcsiben, vagy megy az úgynevezett (már ingyenes) "précoce"-ba, amit én jobb híján óvodaelőkészítőnek fordítok, és hát végülis az is, de az elsődleges célja a (francia & luxemburgi) nyelvi integráció. Aztán 4 éves kortól kötelező az óvoda. Az már ingyenes és hely is van elég. Még annyit ehhez az intermezzóhoz, hogy jellemzően a gyerekek még babakorban kezdik a bölcsit; már kéthónaposan is be lehet őket adni. (💔 Ilyenkor nem tudom, kit sajnálok jobban.) Ritka, amennyire én tudom, hogy valakit egyéves koránál tovább otthon tartsanak. Mi viszonylag mázlisták vagyunk, hogy B. munkahelye és pozíciója lehetővé teszi, hogy fél évig távolmaradjon, a legtöbb kismama / fiatal anyuka ismerősömnél ez nincs így. Na, mindegy, a lényeg, hogy nálunk az, hogy 15 hónaposan adjuk a Dedet bölcsibe, az összes lehetséges szülői szabadság teljes felhasználását jelenti, ennél egyszerűen nem lehet tovább húzni (az EU-s intézményeknél dolgozóknak ennek a duplája, szülőnként 12 hónap parental leave jár, de gyakorlatilag nulla pénzzel, nekünk viszont azért nettó 2800 euró/hó az a fél év, de ezt csak a teljesség kedvéért mondom el, és nem megyek bele a melyik a fontosabb, a pénz vagy az idő kérdéskörbe, egyrészt mert a válasz szerintem egyértelmű, másrészt meg mert nekünk az van, ami van, fölösleges ezen vekengeni). 

Na, visszatérek a fonalamhoz. Szóval ez az ominózus telefonbeszélgetés kb. két hete volt, és akkor baromira kétségbeestem - nem amiatt, hogy miből fogunk egy magánbölcsit megfizetni, hanem hogy mi van, ha már oda is elkéstünk, hát szeptemberig már csak nyolc hónap, jézusmária világvége, mondhatok föl, hogy femme au foyer legyek teljes munkaidőben, mi lesz így, mindmeghalunk. Akkor elkezdtünk tragikus hirtelenséggel magánbölcsiket nézni, és beírtam egy helyi érdekű Facebook-csoportba is tanácsért, és az egyik posztomat követően rámírt egy volt kolléganőm, és gyakorlatilag egyértelműen kimondta, amit eddigre már sejtettünk: felejtsük el az állami bölcsiket, ott annyira kevés a hely, hogy csak az igazán rászorulók jutnak be, ő nem ismer senkit, akinek sikerült volna (mondhatnánk, hogy egy ember ismeretségi köre nem reprezentatív, de ez a nő speciel óriási networköt tudhat magáénak), azonnal jelentkezzünk magánbölcsikhez, és mindenképp többhöz, mert ezek jórészt kisebb, családias intézmények, kevés hellyel és hosszú várólistákkal... 

Na és akkor kiderült, hogy Luxi városban és közvetlen közelében, azaz tőlünk (itthonról vagy a munkahelyeink valamelyikétől) autóval egy 20 perc sugarú körön belül úgy nagyjából 150 magánbölcsi van, ebből válasszon az ember. Hát kösz. Tudom, ha nincs hely, az a baj, ha van hely, az a baj. Valami mindig a baj! De az igazi baj, hogy nem derül ki, van-e helyük, amíg az ember nem ír nekik / hívja föl őket. Millió időt eltöltöttünk például egy nagyon szimpi bölcsi honlapjának böngészésével meg a jelentkezési lapjuk kitöltésével, mire kiderült, hogy 2022. szeptemberig tart a várólistájuk. Persze, telefonálhattunk is volna. Na de azt ki szeret. Lényeg a lényeg, jelentkeztettük a Dedet négy bölcsibe, ebből kettő azt jelezte vissza, hogy van is helyük szeptembertől, jövő héten illetve másfél hét múlva nézem meg őket, egy bölcsi volt ez a fenti, amelyik 2022-ig tele van, és egy még nem reagált. A "2022-es" bölcsit amúgy elmentem megnézni, mert csak így lehetett a várólistára fölkerülni, meg főleg mert kíváncsi voltam, szimpik voltak, de valószínűleg hiába. 
Ja, és ne felejtsük, hogy az állami várólistán még mindig fönt vagyunk. Haha. 

a leendő bölcsis nagyfiú az új szőnyegén
      

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése