2024. karácsony (I. felvonás)

Mivel idén se leszünk itt karácsonykor, ismét előrehoztuk a Jézuskát (a hétvégére), idén kicsit nyugisabbra sikerült a nap, de azért voltak kiborulások... A fát Dani díszítette szinte egyedül, úgyhogy az esztétikája kicsit eklektikus lett, és nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne próbáljam "korrigálni" - végülis azzal kompenzáltam, hogy a kiégett (? mindenesetre nem működő) égősor helyett vettem három rövidebb, érdekesebb égősort, azokat én helyeztem fel a fára, és szigorúan megtiltottam az elmozdításukat. :P Ja, és vettem a lidlben ilyen cuki kis kerámiaházakat, hát ezeket gyűjteni fogom, annyira jól néznek ki tényleg. Igazi mécsessel biztos még ennél is hangulatosabbak lennének, de én megelégszem a proli leddel is.

Bár pár hete még nulla ötletem volt, ami az ajándékokat illeti, végülis tök jókat találtam ki: Dani már hónapok óta nyúzott minket egy walkie-talkie-ért (fun fact: franciául talkie walkie :D), mert a napköziben azon kommunikálnak egymással a nevelők, és most beadtuk a derekunkat, ezen kívül kapott egy legó-tűzoltóhelikoptert, meg két könyvet (mindkettő "örökség" egy kollégám gyerekeitől: Gőgös Gúnár Gedeon és a Mi Micsoda (mini) sorozatból az Óvodába járok). Ja, meg egy zacskó gumimacit, az most nagyon megy. A legónak a vártnál sokkal nagyobb sikere volt (ez az első legója), még aznap, amikor megkapta, négyszer összerakta, ebből az első alkalommal kellett kicsit segíteni, de onnantól teljesen egyedül csinálta, sőt, kifejezetten mondta, hogy ne nézzünk oda. :)) Szuperül elmolyolt vele, örülök, hogy ennyire élvezte, újabb legózó generáció a családban! (Az öcsém imádott gyerekkorában legózni, sokszor együtt is építkeztünk, de ő tényleg elképesztő időt el bírt vele tölteni.)
B. kapott egy bluetoothos fülhallgatót (kérésre), illetve a kedvenc luxemburgi kirándulóhelyéről csináltattam neki egy 500 darabos puzzle-t, egyrészt, mert pont nemrég beszéltünk róla, hogy a puzzle milyen jó közös program, ha van hozzá helye az embernek, másrészt, mert az is szóba került (az előző témától függetlenül), hogy a költözéssel ez a kirándulóhely is el fog tűnni az életünkből... vagy legalábbis csak majd nosztalgiából, egyszer-egyszer fordul(unk) ott elő. Nagyon örültem, hogy ez eszembe jutott így :)) (és ő is nagyon örült, ami a legfőbb :))

Én is kaptam azért ajándékot, csak hát a családban én vagyok az ajándékkitaláló, ennek minden örömével, de szomorúságával is, hogy nekem senki nem talál ki ilyen jókat, kénytelen vagyok magamnak. De persze értem, hogy ha valakinek erre "nincs szeme", akkor nincs, ezt nem lehet tanulni. Mindenesetre két olyan könyvet kaptam, amiket én kértem, de már nem emlékeztem rájuk (úgyhogy őszintén meglepődtem :D), az egyik a Nádasdy-"monográfia", 800 oldal, a másik egy olyan regény, amit gyakorlatilag egy szuszra elolvastam, és NAGYON ajánlom, mert az élet olyan aspektusait világítja meg, amik nekem (ciszheteróként) ismeretlenek, ijesztőek, fájdalmasak, de nagyon-nagyon érdekesek is. Olyan típusú könyv, aminek az olvasása közben végig, megállás nélkül, folyamatosan összeszorul a torkod - és a végén sincs feloldozás. 

a cím pont nem látszik túl jól: Fiaink, lányaink

Aztán igazából nekem a másik fő élményem (a karácsonyozás és a könyv mellett) az volt, hogy vasárnap meg csomót takarítottam egyedül, és olyan jólesett a szép, tiszta helyiségeken végigmenni, hogy meg is örökítettem. Megállapítottam, hogy tulajdonképpen szeretem ezt a lakást, és mostanra bezzeg már egész otthonosnak is érzem. Végülis alig 8,5 év kellett ehhez.

(a fürdőszobákat meg a hálónkat kihagytam ebből a kollázsból, remélem, nem gond :D)