aláírtuk

Szerdán délelőttre szabit vettünk ki, és izgatottan átautóztunk Saarburgba, hogy aláírjuk a ház adásvételi szerződését a jegyző előtt. Amikor odaértünk, a jelenlegi tulajok már ott voltak, és hosszasan beszélgettünk velük még a hivatalos ügyintézés megkezdése előtt - olyan sokat jelent nekem (nekünk), hogy ennyire tapinthatóan kölcsönös a szimpátia, hogy el se tudom mondani. (Beszélgetni konkrétan a házon lévő napelemek karbantartásáról és működéséről beszélgettünk, de az egész kommunikáció, ahogy egymásra mosolygunk, ahogy poénkodunk, szóval teljesen egyértelmű, hogy rögtön megkedveltük egymást.) 
Aztán megérkezett a jegyző, ő is tök szimpatikus volt, és miután leültünk, elkezdte felolvasni (ledarálni) a szerződés szövegét. Innen is szeretnék újra köszönetet mondani szuper tolmácsomnak, Sz.-nak, aki nagyon profin előre lefordította a szöveget, és bár a jegyző tempójával nem tudott versenyre kelni (nem túl elegáns párhuzamként az jutott eszembe, amilyen sebességgel a Rewében a pénztárosok a bevásárlást tolják, hogy pakoljam már a szatyorba, és egyszerűen nincs az a mennyiségű/erősségű karizom, amivel ezt le lehetne követni), így nagyon gyorsan és gördülékenyen ment az egész. Közben a jegyző többször meg is magyarázta a nagyon jogi fordulatokat, meg volt némi anekdotázgatás (főleg az ingatlanos részéről, aki nem világos, hogy mit keresett ott, na mindegy), úgyhogy mire az aláírásig eljutottunk, mindenkinek teljesen leolvadt az agya. 
Egyébként hetek óta nem láttuk a napot, se kék eget. De a szerződéskötés közben egy ponton le kellett ereszteni a redőnyt, mert annyira betűzött a nap, hogy már zavaró volt. Ezt is olyan sorsszerűnek éreztem. 
A szerződést aláírtuk. Utána elmentek a mostani tulajok, és mi még aláírtuk azt is, hogy jelzálogot jegyeznek be a telekkönyvbe (vagy mibe) az ingatlanra, plusz millió (standard) apróbetű ezzel kapcsolatban.

Amikor kijöttünk a jegyzőtől, el se akartuk hinni, hogy túl vagyunk rajta, de akkor még hátra volt egy legalább ilyen fontos program: elmenni Dani leendő Kitájába (Kindertagesstätte / Kindertageseinrichtung - vagyis az ovi), megbeszélni az igazgatónővel, hogy mikor is lenne a kezdés, meg hogy kell elképzelni a beszoktatást. Kívülről az épület nem volt különösebben izgalmas, meg amennyit belülről láttunk belőle, attól se dobbant meg a szívem (de keveset láttunk, csak az előtérben várakoztunk), na de az igazgatónő! Úgy látszik, ebben a költözés-sztoriban az emberi faktor a legerősebb, amit egyáltalán nem bánok, sőt. Annyira kedves, melegszívű és megnyugtató kisugárzása volt, minden, kisgyerekekkel bánó embernek ilyennek kéne lennie. Most csak minimálisan beszélgettünk, mert rögtön azzal nyitott, hogy hát ugye pár héttel a kezdés előtt majd úgyis eljövünk Danival hármasban is, és akkor megbeszélünk minden fontos tudnivalót, és alaposabban megismerkedünk egymással. A fos szar luxemburgi rendszer által megkeményített szívem ettől azonnal elkezdett olvadozni... Az mindenesetre kiderült, hogy tíz nap beszoktatás van (tíz! nap! beszoktatás! istenem), első nap egy óra, második nap két óra, az első hét végére már bent eszik a gyermek, és a második héttől próbálkozunk a bent alvással (csendespihenőzéssel) is. Komolyan, ha előbb tisztában vagyok az oktatási rendszer (főleg az ovis korúak intézményesítése) különbségeivel a két ország között, a bölcsi után (vagy esetleg még a bölcsi előtt :D) rögtön el akartam volna költözni Németországba. Na, de ennek már mindegy, az viszont szuper, hogy kaptunk egy esélyt, hogy "helyrehozzuk" a dolgot.

kilátás a jegyzőtől

Az összes realitást figyelembe véve most az a terv, hogy március 20. körül költözünk. Azonnali tennivaló most nincs, úgyhogy jöhet vasárnaptól egy hét Szardínia, napsütés, tenger és ügyintézésmentes NYUGI.

Jaj, elfelejtettem, hogy meg akartam mutatni, mintegy illusztrációképpen, hogy a szerződéskötés délutánján ezt az üzenetet kaptuk az egyik jelenlegi tulajtól (nem tudom, írtam-e, félig-meddig magyar, és tök jól beszél magyarul): Szeretnénk még egyszer elmondani, hogy nagyon örülünk, hogy ilyen szimpatikus embereknek adhatjuk el a házat. Láttuk, mennyire örültetek, és ez nekünk is nagyon jól esik és hogy a ház jó kezekbe kerül nálatok!