2016. szeptember 19., hétfő

kóóóóóóóórus!

Fanni szülinapja a legalkalmasabb arra, hogy ezt a bejegyzést megírjam (eltekintve az aprócska ténytől, hogy majdnem egy éve várok rá, hogy legyen miről írni). ;)

TALÁLTAM KÓRUST!!!! Az előző blogban ecseteltük az elmúlt egy év rögös kóruskeresésének útját (sic), talán ez a bejegyzés a legérzékletesebb, és egy darabig komolyan azt hittem, hogy az egyetlen alternatíva, ha alapítok egy saját (magyar) kórust. És tényleg komolyan gondoltam, sőt, pár embernek el is mondtam, és támogattak is benne, de megfelelő kapcsolatok (pl. karnagy) híján és az általános nyári szünet májusi beköszöntével e nemlétező kezdeményezésem hamvába holt.

Annál is inkább, mivel február közepén megtudtam B. egyik zenekari társának köszönhetően, hogy a fentebb linkelt bejegyzésben említett kórusokon kívül is van élet még kórus Luxembourgban, amiről valamiért senki nem tud semmit és felvételük sincs sehol a neten (!), ez a titokzatos társaság pedig az Eurocantica. A honlapjuk alapján szimpik voltak, vegyeskar klasszikus repertoárral, kb. ennyi derült ki róluk, meg hogy eredetileg az EU-s intézmények dolgozói voltak csak a tagjai, de fennállásának 30 éve alatt eléggé felhígult a társaság, és már EPSO nélkül is be lehet kerülni. Mivel eddigre már megjártam a Voices Internationalt, aminél rosszabbat személy szerint (saját magamnak!) nehezen tudok elképzelni, gondoltam nincs vesztenivalóm, írok ezeknek a titkosaknak. Írtam is, de azt mondták, hogy a nyári koncertekre már elkezdtek próbálni, úgyhogy jöjjek szeptemberben. Mentem is, múlt hétfőn, hát nagyon vicces volt, odaértem a Foyer Européen-hez, ami egy elég impozáns épület a belvárosban, ott állt előtte 3/4 8-kor egy tiszteletet parancsoló körszakállas öregúr, két középkorú néni, meg egy kisfiú, aki érdeklődő tekintettel nézett rám, majd amikor mondtam, hogy az Eurocantica próbájára jöttem és csatlakoznék, közölte, hogy bienvenue, ő a karnagy. Igazából nem kisfiú, van vagy 20 éves, de sajnos úgy néz ki, mint Tintin, és mintegy 160 cm, úgyhogy nehéz zongora nélkül komolyan venni. 
Ő Tintin
Ő a karnagy (amúgy nem tévedtem sokat, 2006-ban érettségizett)
Karnagynak zseniális, ezt onnan tudom, hogy pont olyan utasításokat ad, amikhez otthon is szokva voltam. 
Amúgy most épp Michael Haydn Requiemjét énekeljük, egészen februárig (!), amikor is lesz belőle két koncert velük. Jó nehéz darab, illetve hát én vagyok elszokva az énekléstől (kizárt dolog), meg hogy egyszerre figyeljek a levegővétel-hangmagasság-ritmus-szöveg-piano/forte szentötösségre, és még a vezénylésre. De már meghallgattam párszor, és összességében szép, meg kórusbarát, csak hát a felvételen ugye nem az alt van előtérbe helyezve (nem is értem...). Most ezt fogom hallgatni egy fél évig.

Hallgassátok az altot

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése