2016. szeptember 17., szombat

meg tudom magyarázni

Hogy miért nem írok. Ez nem az, aminek látszik. 

Azért nem írok, mert szarul érzem magam. És ez most nem az ittlétünkkel, hanem a munkahelyemmel/munkámmal kapcsolatos. Mivel simán lehet tudni, hogy hol dolgozom, nem írok konkrétumokat, csak annyit, hogy az elmúlt pár hétben (különösen ezen a héten) egy csomó olyan, teljesen jogos panasszal kellett szembesülnöm bizonyos kollégáim részéről (félreértés ne essék, nem nekem szólt egyik se, csak én voltam ott), amelyekre nem tudok nekik választ adni, amelyekben nem tudok nekik segíteni, pedig tényleg nagyon szeretnék. Részben azért nem tudok segíteni, mert amire panaszkodnak, az nem az én hatásköröm, részben pedig azért, mert amire panaszkodnak, az a cég számára nem elég fontos (mert pénzbe kerül, obviously). És részben persze ennek a kettőnek a metszete. 

Borzasztó frusztráló, hogy tudom, hogy amit és ahogyan csinálunk, az nem jó, viszont a problémák egy részére hiába van megoldás, az megvalósíthatatlan, egy más részére pedig nincs megoldás. És az is borzasztóan frusztráló, hogy bár sok kérdésben egyetértek ezekkel a kollégákkal, és legszívesebben meg is mondanám nekik, hogy tök igazuk van, és ha rajtam múlna, én ezt és ezt csinálnám, hogy nekik (és ezzel nekünk is!) jobb legyen, de sajnálom, de nem tudok segíteni rajtuk, nem mondhatom meg, mert az én hatáskörömbe ez semmilyen szinten nem tartozik bele. (És ezt a főnököm elég világosan meg is mondta.) 

És akkor mindennap úgy megyek be, hogy na, ma is tök értelmetlen lesz az egész nap, mert amit csinálok, azt nem annyira szeretem, ráadásul mások szenvednek tőle (jó, nem attól szenvednek konkrétan, amit én csinálok, de én is csinálhatnám másképp, ha rajtam múlna, ld. fent), én nem élvezem egyáltalán és még lelkiismeret-furdalásom is van. Ja, és négy hét múlva a főnököm már gyesen lesz, és én leszek ott egyedül a három új kollégával, és előttük tartanom kell az arcomat, mert én leszek Az, Aki A Legrégebb Óta Ott Van (március óta... röhej), és akitől kérdezni lehet és segít és tanácsot ad. És addigra magamat is meg kell győznöm róla, hogy ennek az előző két bekezdést csak álmodtam, mert különben őket nem fogom tudni meggyőzni arról, hogy ez jó és ezt így érdemes.

Na, ezért nem írok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése