2017. június 17., szombat

hat

Érdekes egy hét volt ez. 

Szerdán reggel felébredtem negyed hatkor, nem tudtam visszaaludni, úgyhogy hat előtt pár perccel elmentem futni, iszonyú jól esett, hűvös volt, napkelte meg madárcsicsergés, én meg nem győztem csodálkozni magamon, hogy ilyeneket csinálok - kicsit több mint hat km-t futottam, még az ébresztőm (7:15) előtt haza is értem, utána egész nap pörögtem (viszont azóta is álmos vagyok kb. :D). 

Ugyanaznap kiderült, hogy fölmondott a cég hat kollégámnak, mindegyiket derült égből villámcsapásként érte (minket is), és a pletykák szerint ez még nem a vége, pár hét múlva újabb emberekre kerül sor. Mi állítólag biztonságban vagyunk.
Én sose hagytam abba az álláskeresést igazából, ezt persze nem reklámozom nagyon, mert szeretem a munkámat, amit és ahol és akikkel csinálok, csak Y generációs vagyok és nem tudom elképzelni, hogy ugyanazt csináljam hosszú évekig, és már tavaly ősszel is kicsit azt éreztem, hogy ok, mindent láttam, most már csak ismétlődnek a feladatok, és azóta ez csak erősödött. Szellemileg semmi kihívás, a meglevő tudásomat nem használom, csak a készségeimet, amik nyilván tök sokat fejlődtek és fejlődnek folyamatosan, szóval nem panaszkodom, csak ténymegállapítok. Tegnap véletlenül úgy adódott, hogy fordítottam angolról magyarra két és fél mondatot, hát le nem tudom írni, mennyire örültem, hogy végre használhatom az agyam (és még a téma is szimpi volt, a "lex Heinekennel" kapcsolatos!). Most kicsit ott tartok, hogy mit is akarok az élettől? A fordítás/tolmácsolás, általában véve a szellemi munka nagyon hiányzik, de közben nekem lételemem ez a pörgős-szervezős-gyorsdöntéshozós-felelősségteljes vonal is, és volt is már rá precedens, a bizottsági szakmai gyakorlatom vége felé, hogy untam, hogy csak fordítok és nincs semmi más, pedig az csak öt hónap volt. Viszont ha a realitásokat nézzük, itt nem nagyon van olyan állás, amiben a szellemi és a gyakorlati "tőkémet" is tudnám hasznosítani, és ha választani kéne, hogy milyen szektorban helyezkedjek el, még mindig azt választanám, hogy ha csak lehet, legyen köze a fordításhoz. 
Most persze ez még mind tárgytalan, mert mi (a még legalább bő három évig futó bizottsági projekten dolgozók) állítólag biztonságban vagyunk, egyrészt  mert a projektünk él és virul, másrészt mert mi nagyon olcsók vagyunk (fiatalok, kevés tapasztalattal) tehát nem minket éri meg kirúgni. Úgyhogy találgatjuk, ki(k) lesz(nek) a következő(k)... 
Egyébként ha esetleg kirúgnának, akkor, utánanéztem, kéthavi felmondási idő van, szóval még két hónapig akkor is kapok fizut, ha nem járok be, és utána egy évig jár a munkanélküli segély, ami a fizetésem 80%-a (és amikor találok állást, ha ott kevesebbet keresnék, mint most, akkor a mostani munkáltatómnak x hónapig fizetnie kell ezt a különbözetet :D). Úgyhogy az éhhalál közvetlen veszélye semmiképp nem fenyeget.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése