Gárdony 2024, 0-1. nap

Hát meglátjuk, mennyi energiám lesz tényleg viszonylag sűrűn naplózni (a naponta írás ugye már most meg is dőlt). Egyelőre annyit megörökítenék, hogy tegnap basszus három és fél óra késéssel indult a repülőnk, és ezt az időt a koszlott Frankfurt Hahn reptéren töltöttük a földön ülve (!), tényleg egy botrány az a hely, de persze tudom, nem kéne sóhernek lenni és Ryanairrel utazni. :P Mindenesetre tényleg elég szörnyű volt, de valahogy eltelt persze; hála az égnek Dani még a várakozás elején konkrétan megszólított egy (ránézésre kb. velem egykorú) lányt, hogy "te is anyuka vagy?", és ez odáig fajult, hogy a repülőgéphez már kézen fogva mentek Esztivel, merthogy így hívták a lányt, aki, képzeljétek, nemcsak hihetetlen jól ért a gyerekek nyelvén, de buszvezető is! Hát ilyet :)) 

A tervezett este 7 helyett így 11-re értünk Gárdonyba, és Dani szerintem fél 12 körül aludt el (talán életében először volt ilyen későig fent úgy, hogy napközben se aludt, és a reptérről Gárdonyig az autóban se), nagyon kivolt már szegény, nem is csoda (én is kivoltam).

A mai nap is még ennek a túlingerlődésnek a jegyében telt sajnos, bár nyilván sokkal jobb hangulatban: mindent is azonnal kellett csinálni, kipróbálni, megnézni, összerakni stb. a kertben, a házban, a teraszon... Kész szerencse, hogy a kontextus legalább már ismerős volt (és hogy Dani tudott ebéd után aludni). Lassanként remélem, hogy lenyugszanak a kedélyek, és jöhetnek a nyugisabb, pihentetőbb napok.