Gárdony 2024, 4-5. nap

A tegnapi nap a múltidézés és teljes nosztalgia, egyben az új kezdetek és tervek jegyében telt. Délelőtt meglátogattuk Zsuzsa nénit, a szomszéd nénit, akinek a gárdonyi szállásunkat köszönhetjük, és aki nekem mintha második nagymamám lenne. Egy hónapja meghalt a férje (90 körül volt), most egyedül él, és barátkozik az új perspektívával - egész jól van ahhoz képest, energikus, lelkes, jóóó sokat beszél, néha persze elszontyolodik, de hát így van ez rendjén. 

Délután én felvonatoztam Budafokra, ahol kislány és kamasz voltam, és ahová ezer szállal kötődöm. Hihetetlen, de még ennyi év után is ült a buszon ismerős!

A lakásommal kapcsolatban mentem egyébként ügyet intézni; elég keserédes volt, mert a környék szinte teljesen változatlan, ugyanazt látni az ablakból, mint amikor ott voltam szerelmes kamasz, és vártam, hogy R. felbukkanjon a lejtő alján. Laktunk ugyan ebben a lakásban B.-vel is, de azzal az időszakkal kapcsolatban nem érzek nosztalgiát, már felnőtt voltam, más volt a kontextus (és már akkor is a gyerek- és kamaszkori emlékeim voltak nosztalgikusak). A lakás már egész másképp néz ki, más a szaga, mások laknak benne, le is festették, úgyhogy az nem "hiányzik" úgy, mint a környék, aminek minden négyzetcentijét ismerem. Direkt kerülővel mentem, hogy a régi általános iskolámat is megnézhessem... Jaj, nagyon szerettem odajárni, meg az egész Budafokot nagyon szeret(t)em, ha nem derült volna még ki eddig. Szerintem kevés dolog tett volna olyan boldoggá, mintha a gyerekem is ott nőhet fel (amellett, hogy az összes racionális ellenérvvel tisztában vagyok, és láthatóan fontosabbnak is tartom ezeket).

Ma megnéztük a Papatyit, ami egy ún. játéktér itt Gárdonyban; mondván, legyen Daninak valami strukturált program meg gyerektársaság is, így elsőre nagyon szimpatikus volt a hely, anyuék biztosan fogják még vinni Danit, amikor én (a következő két hétben) távmunkázom. (Igen, a szabim első felvonása gyakorlatilag véget is ért. :D)