ún. dackorszak

"Aki ismer, tudja", hogy nem szeretem a gyerekekkel/gyerekemmel kapcsolatos problémákat így "globálisan" címkézni, hanem igyekszem mindig megérteni, hogy egy-egy konfliktus, sírás stb. mögött milyen kiváltó ok áll (fáradt? éhes? túlpörgött? keveset látott, ezért a szokásosnál is ragaszkodóbb? egyéb, éspedig?) - ez általában elég jól is megy. De hiába van magyarázat, az idegeim nincsenek kötélből, és az utóbbi pár napban volt néhány olyan epizód, amitől teljesen lejöttem az életről.

Vasárnap délelőtt egyszerűen fogta a (lépcsőházi) lábtörlőt, felemelte, és az alatta lévő porba szabályosan beletenyerelt. A kontextus annyi volt, hogy mondtuk neki, hogy lehetőleg haladjon befelé a lakásba - felháborító. Az ebéd utáni alvást közvetlenül megelőzően (mondjuk itt már túl fáradt volt) fogott egy zsebkendőt, beleáztatta a kis poharába, és a vizet gondosan rácsöpögtette az ágyában lévő könyvekre. 😅 Szerencse, hogy a találékonysággal nincs gond! 

Tegnap egy erdei séta során szánt szándékkal rátaposott egy bogárra, majd leste a reakciónkat. Értem, hogy nem az állatkínzás/ölés volt a cél (ahogy a zsebkendős-könyves szituban sem a károkozás), hanem a mi provokálásunk, de áááááá, mit lehet ilyenkor csinálni? Persze azon kívül, hogy még nyolcvanszor elmagyarázzuk, hogy ez miért volt ronda dolog. Én nem tudok (és nem is akarok) büntetni, megütni nem akarom, rákiabálni nyilván néha rákiabálok, de a legtöbb ilyen szituban lefagyva állok, hogy most ezzel mégis mit kéne kezdenem. Alapvetően a természetes következményekben hiszek, pl. étellel való egyértelmű malackodás (szintén a mi provokálásunkra, köszönjük) - akkor viszontlátásra, vége az étkezésnek. Persze higgadtan meg amennyire lehet, barátságosan. Általában mantrázom magamnak, hogy ez életkori sajátosság, Dani amúgy egy könnyű gyerek, ezek az esetek ritkák, "kibírjuk", de nyilván meg kell húzni a határokat, olyan nincs, hogy bármilyen hülyeséget toleráljak. Úgyhogy nagyon igyekszem sokat vele lenni, tényleg odafigyelni rá, hogy ne a "rossz figyelemért" küzdjön. Fárasztó. Szóval, így élünk mi mostanában :D