Gárdony 2024, 2. nap

Nem vagyok egy különösebben kutyaszerető ember, de ez a mai sztori teljesen kiakasztott. Az egyik szembeszomszédnak van vagy négy kutyája, akikre általában saját maga visel gondot, de most hetekre elutazott, és addig itthagyta a kutyákat a fiára és annak barátnőjére (meg van amúgy egy hatalmas kert), viszont ők napközben dolgoznak. Na, az egyik kutya (egy dalmata!) már tegnap valahogy átevickélt a kerítés alatt a szomszéd kertbe, és már akkor jeleztük a fiúnak, hogy ez így nem lesz jó (azért mi, vagyis apukám, mert az érintett szomszéd kert üres volt, apu csak az utcáról látta, mi történt, és amúgy is viszonylag jóban vagyunk Kutyásékkal), de a fiú semmit nem reagált. Ma délelőttre aztán odáig fajult a helyzet, hogy a dalmata kint mászkált az utcán, tök szabadon, mondhatni ott volt hagyva ebek harmincadjára, Kutyásék fia, illetve barátnő sehol. Apukám (is?) jelezte nekik - újfent -, hogy kéne valamit csinálni, semmi reakció. Ráadásul a szegény kutya süket is. Majd egyszer csak megjelentek valami kutyamentők (? gondolom, valami alapítvány, de nem tudom pontosan), akik, mint kiderült, egy Fb-hirdetésből tudták meg, hogy itt szabadon mászkál egy kutya, és azért jöttek, hogy adjanak neki enni, inni, és megpróbálják előkeríteni a gazdáját. Long story short, végülis közvetve, de sikerült Kutyásék fiának barátnőjé(nek egy kolléganőjé)t idecitálni, és hazavinni a kutyát, aki egyébként szegény nem ment messzire, szelíden sétálgatott fel-alá az utcában. Kicsit később maga a barátnő is megjelent, és volt egy olyan elszólása, hogy holnapra bezárja a kutyát a tetőtérbe, ha nem bírnak magukkal. Hát nem tudom, én itt azt éreztem, hogy föl kéne őket jelenteni állatkínzásért; jobban járt volna az a szegény dalmata, ha elviszi az az alapítvány... 

képünk csak illusztráció, sehogy nem jön ide