blogvember huszonharmadika

Jó szarul aludtam éjszaka, és ma reggeltől szerdáig kettesben vagyok Danival, úgyhogy nem ártott volna kialudni magam, de hát ez van, éljen a kávé. Délelőtt itthon voltunk, rengeteget olvastam neki, bújócskáztunk, legóztunk, igazi minőségi idő volt, aztán ebéd után mondtam neki, hogy nekem most muszáj kicsit ledőlnöm, neki nem kell, ha nem akar, csak legyen halkan légyszi. Valahogy amikor ilyeneket kérek tőle, látom rajta, hogy jólesik neki a bizalmam, hogy én lefekszem, ő meg azt csinálhat, amit akar, úgyhogy meg is hálálja, és tényleg hagy pihenni (ma speciel kb. egy órán át - aludni ugyan nem tudtam, de szinte végig csukva volt a szemem). És a lakást se bontotta le közben, sőt, utána mutogatta, hogy miket rajzolt meg olvasott meg csinált a "csendespihenő" alatt. Aztán volt egy kicsit szomorú pillanat, mert eladtam a pelenkázót, ami az egyik első bútor volt, amit Daninak vettünk 2020-ban... És egész máig használtuk, persze már nem pelenkázóként, de a két hatalmas fiókjában voltak ruhák. De azokat máshol is tudjuk tartani, és maga a bútor fölöslegesen nagy volt már. És ma elvitte egy kedves fiatal pár, akik márciusra várják a gyereküket :) Jó érzés volt nekik eladni a pelenkázót, ugyanazt az örömteli várakozást láttam rajtuk, amit mi éreztünk, amikor mi vettük. :) Az élet körforgása, vagy mi.

Ezután pedig bementünk Danival a városba megnézni az egyik karácsonyi vásárt. Felültünk az óriáskerékre, mindkettőnknek nagyon tetszett (csak rohadt hideg volt), aztán vettem neki gofrit, magamnak meg (forró almalevet akartam, de már nem volt, úgyhogy) egy kakaót, és miután mindent elfogyasztottunk (egy járdaszegélyen ülve, igényesen, ahogy dukál), Dani még kapott egy világítós lufit, aztán hazajöttünk. Holnapra valami nyugisabb, de több kintléttel járó programot tervezek - 15 fok lesz, a telefonom azt írja, "11 fokkal melegebb, mint ma"...