blogvember huszonötödike

Daninak az utóbbi időben az az élmény, hogy a telefonomon "rendesen", telefonálva beszél a nagyszüleivel, azaz a készüléket a füléhez téve, kamera nélkül. Teljesen hihetetlen, hogy amikor én voltam ennyi idős, el se tudtam képzelni, hogy lehet NEM ÍGY telefonálni (és nyilván nem jutott eszembe az sem, mert nem gondolkoztam azon, mi lesz 30+ év múlva, hogy egyszer majd lehet úgy telefonálni, hogy közben látjuk is a másikat). Ma pont anyukámmal beszéltek, és anyu mondta Daninak, hogy képzelje el, régen csak így lehetett beszélni, sőt, még régebben még így se, hanem nem volt egyáltalán telefon. Dani teljesen hitetlenkedve és értetlenül kérdezte, hogy de hát akkor "ha valaki Luxembulgban vagy Angliában vagy más nagyon messzi olszágban élt, akkol azzal hogy beszéltek?"... Úgyhogy a ma este témája a kommunikáció/távközlés rövid története volt. Az is szóba került, hogy "jútúb" se volt régen, meg "potifáj". (Nem baj, hogy vannak, de azért az se volt baj, amikor nem lehetett bármikor bármit korlátlanul elérni... Szerintem ezzel sok minden nagyon elinflálódott. Tessék, hivatalosan is boomer vagyok!)