blogvember huszonnyolcadika

Rámírt egy pár éve Svájcban élő volt osztálytársam, akivel elég jóban voltunk 25 éve (jézusom), de az általános iskola vége óta csak nagyon ritkán beszélünk - olyankor viszont sokszor in medias res tök mély témákról. És tegnap ezt a kérdést tette fel:

Most eltekintve attól, hogy nálunk ebből sose volt konfliktus (legalábbis ilyen jellegű semmiképp se: mint kiderült, őt/őket nyomasztják a szülők rendesen, hogy ne maradjanak külföldön, költözzenek haza), ezzel a kérdéssel rátapintott a külföldön gyereket vállaló (vagy gyerekkel külföldre költöző) szülők legnagyobb dilemmájára. :( Iszonyú nehéz ennek a döntésnek a súlya, én nem tudom, hogyan lehetnék valaha is teljesen biztos abban, hogy jobbat teszek a gyerekemnek ezzel az élettel, mint ha Magyarországon nőne fel. (Persze az egy nagyon vigasztaló tudat, hogy neki ez a normális, és - egyelőre legalábbis - nincs hiányérzete.)