blogvember tizenkettedike

Mielőtt elolvasom mindenki mai posztjait, gyorsan megírom a sajátomat. Könyvet szeretnék ajánlani, spoiler nélkül, méghozzá Moa Herngrentől A válást, Pap Vera-Ágnes fordításában (illetve nyilván kinek melyik nyelv fekszik jobban :D). Ahogy a címe is mutatja, egy válásról szól (!), a házaspár mindkét tagjának szemszögéből. Nagyon érdekes és nyomasztó olvasmány is egyben, mert olyan jól van megírva (és lefordítva!), hogy az ember mindkét fél helyzetébe tökéletesen bele tudja magát képzelni, és mindig az adott féllel ért egyet (vagy hát velem abszolút ez volt), úgyhogy végig az olvasás során totális ellentmondásban voltam, mert egyszerre voltam dühös ugyanazokra a szereplőkre és éreztem velük együtt. Ráadásul két teljesen különböző temperamentumú és ízlésű emberről van szó, akiknek az életről alkotott elképzelései is egész mások, egy-egy eseményt homlokegyenest ellenkezőképpen érzékelnek, meg persze el is hallgatnak egymástól dolgokat... Nagyon élethű az egész, sok momentumban magunkra ismertem (nem a válás mint olyan kontextusában, hanem az egyes reakciókban, bizonyos dolgokhoz való hozzáállásban), és nagyon gyorsan ki is olvastam, már rég volt ilyen magával ragadó könyvélményem.

Az utóbbi időben egyébként valahogy sikerült nagyon jó kortárs könyveket kifognom, csak egyikről se írtam, pedig tényleg mindegyik kellemes meglepetés volt. Ezeket olvastam az utóbbi időben, szinte mindet ajánlásra, úgyhogy köszi az érintetteknek, you know who you are: Papírbabák, Visszahoztam, A türelmetlen, Ki vinné haza - és egy kakukktojás, mert minden, csak nem kortárs: Híd a Kwai folyón, ezt se bírtam letenni, olyan fordulatos volt (és a nyelvezete! köszönöm, Rubin Péter!).