blogvember huszonhatodika (utólag) és huszonhetedike

Tegnap jó sok meló volt, és főleg sok technikai baszódás (sok fájlt kellett egyszerre beraknom a fordítószoftverbe, új projektet kellett létrehoznom ugyanazon a számon, ami már korábban is volt, erre azt nem hagyta a program, majd amikor úgy tűnt, hogy hagyja, akkor mégis a régi projektet nyitotta meg, ami használhatatlan volt, végül csak akkor működött, ha az új projektet más számon hoztam létre...), aztán amikor délután odaértem Daniért a napközibe, azzal fogadott a(z amúgy kedvenc) nevelő, hogy ja, az ovis szekció színházba ment a belvárosba, ilyen hirtelen felindulásból, azért nem szóltak előre, de már mindjárt visszaérnek. Mondom, oké, és mi a darab? Ja, hát azt nem tudja... :D Aztán kiderült, a Ginger című, ezek szerint gyerekeknek is szóló néma komédiát látták, kérdeztem Danit, hogy értette-e, mondta, hogy volt egy néni meg egy bácsi, és a bácsi olyan dolgokat csinált, amiket nem lett volna szabad, például megütötte a nénit (!), meg a hátára ugrott, és az milyen vicces volt, ahogy a néni cipelte. Kérdezem, és tapsoltak-e a végén. "Nem." Ezen kicsit meglepődtem, de nem akartam rajta fennakadni, aztán vacsora közben egyszer csak széles vigyorral azt mondja Dani: "most színházban vagyunk, úgyhogy tapsoljunk!! *taps-taps-taps* Merci! Köszönöm, színház!" És még többször el kellett játszani (egyszer a fürdőkádban is), hogy színházban vagyunk, vagy "amikor szól, akkor indulunk a színházba". Jó lenne megnézni ezt a darabot, hogy én is tudjam, miről van szó, mert a leírás alapján fogalmam sincs, egy négy és féléves mit ért belőle.

Mára virradóra sokkal jobban aludtam, mint az elmúlt napokban bármikor (lehet, hogy mert ma végre jön haza B., aki szombat hajnal óta távol van), és így az egész reggel is jobban ment. Busszal mentünk az iskolába (5 perc busz, 5 perc gyalog), közben megálltunk megnézni egy építkezést, aztán Dani tök jókedvűen ment be a terembe (tegnap sírdogált, nem akart ott maradni), én pedig ezután tettem egy "kis" kitérőt: elvillamosoztam egy másik városrészbe csekkolni egy albérlet környékét - nem magunknak, hanem egy nagyon kedves barátunknak, aki januártól ide költözik Luxembourgba, és megkért, hogy nézzek már körül, hogy egyrészt létezik-e a lakás, amit ki akarnak neki adni, másrészt milyen a környék. Úgyhogy felvettem neki videóra, ahogy a villamostól a lakásig sétálok, és közben kommentálom a látottakat. :D Külön jó, hogy el is tévedtem egyszer, mert vagy a térképet nézem, vagy videót veszek fel... De meglett a ház, és tényleg ott van - a lakás sajnos az utcáról nem látszik. Mindenesetre egyrészt jó érzés volt segíteni, másrészt kicsit feldobta a napot, hogy csináltam valami "mást" is. Azóta pedig munka, ismét technikai baszódások, este pedig kórus :)