2016. június 11., szombat

június 6-10.

(Ezt a bejegyzést tegnap délután kezdtem írni e-mailben, de csak most jutottam el a blogig effektíve. Innen a folytonos update-ek.)

Hát ez a hét meglehetősen sűrű volt, és még hol van a vége…! Holnap Ma például monstre grillpartira megyünk a számomra egyik legkedvesebb bizottsági fordítóhoz Németországba. :)

Hétfőn, még nem teljesen felocsúdva az otthoni hétvége okozta jetlagből, elmentünk este megnézni egy Wiemerskirchben (tőlünk öt percre) levő lakást, amit már nagyon régóta láttunk hirdetni, de mindig ódzkodtunk tőle, mondván, hogy túl nagy, és ez esetben ez nem #firstworldproblem, hanem tényleg nagy: 135 négyzetméter, amiből 110 lakható, ugyanis kétszintes és felül tetőtér van. Viszont személyesen kiderült, hogy tele van zegzugokkal, beugrókkal és olyan rafináltan van minden tároló elhelyezve, hogy avatatlan szem nem is tudja, hogy ott van valami. Konkrétan az összes helyiség gyakorlatilag összes fala végig beépített, tolóajtós szekrény. Emellett a felső szinten nagyon hangulatosan “látszógerendák” vannak (így hívom, a látszóbeton mintájára), és a zegzugokkal meg a sok ablakkal az egésznek nagyon romantikus hatása van, és egyáltalán nincs az az érzése az embernek, hogy egy hodály. Igen, sok az ablak, nem úgy, mint ahol most lakunk. Az alsó szinten van amúgy egy előszoba, egy nappali, egy vendégszoba és a konyha, csupa ablak mindenhol, és fent pedig "a" hálószoba. És mindkét szinten külön fürdőszoba WC-vel, a lenti fürdőszobában igazi káddal, mosó- és szárítógéppel. Ja, és terasz! :) Mindez 100 euróval kerül többe, mint ahol most lakunk, illetve 200-zal rezsivel együtt.
Részben bútorozott, aminek annyira nem örülünk (mármint annak, hogy nem teljesen bútorozott), de mivel úgyis hosszabb távra akarjuk kivenni, nem baj, ha a bútorok egy része a mienk. Most ott tartunk, hogy elküldtük az ingatlanosnak a “dossziét” (sz.ig.-másolatok, szerződésmásolatok, fizetéscédulák és MOTIVÁCIÓS LEVÉL), ő továbbította a tulajnak és ma tegnap délutánra ígért választ. 
Update: Egészen negyed 5-ig bírtam, hogy ne írjak e-mailt, hogy mivanmár, és a nő fél 7-kor válaszolt, hogy pont most beszélt a tulajjal, aki beleegyezett, hogy kiadja nekünk a lakást!!!!!!! És hétfő este fél 8-kor írjuk alá a szerződést. Ha minden a tervek szerint megy, akkor hivatalosan 15-étől a mienk (nem a szerződés), de költözni csak 19-én délutántól fogunk tudni, mert 14-én estétől 19-e délutánig nem leszünk az országban (Koppenhága! *.*).
Most ez ott tart, hogy írtam a mostani főbérlőnknek és ingatlanosunknak, hogy költöznénk kifele, és nekik megfelelnek-e ezek a dátumok. Egyelőre nem érkezett válasz, de hát hétvége van.

Kedden megnéztünk még egy lakást – borzalmas volt. Mintha a Goodbye, Lenin! díszletébe csöppentünk volna. És nekem nincs bajom a szocializmussal (na jó, ezt hagyjuk), de mégse a nagyszüleim bútorai között képzelem el az életemet (no offense, nagyszülők). Ráadásul a lakás Luxembourg egyik legforgalmasabb utcáján van, de az ingatlanos azért megpróbált meggyőzni minket, hogy nem olyan zajos, mint lehetne (!), illetve hogy a nappali ugyan az utcára néz, de a hálószoba a hátsó frontra – festői tűzfalak és betonerkélyek volt a csábító panoráma. Kösz, nem. Egyébként múlt héten a munkahelyemhez nagyon közel, Bertrange-ban is néztünk egy lakást, és ott is siralmasak voltak az állapotok, nem ugyanemiatt, de ez mindegy, de ott meg az ingatlanos úgy akarta nekünk eladni a dolgot, hogy hát igen-igen, a beosztás nem az igazi, meg a nappali konkrétan egy darab kanapéból áll a konyhabútorral szemben, de nézzük meg, milyen finom kis megoldásokkal operál a lakás (?!), meg hogy milyen márkás a konyhabútor (?!). Se?!

Szerdán Benedek megkapta a CDI-jét (határozatlan idejű szerződés) és volt teambuilding. A CDI-ről csak annyit, hogy innentől számítunk embereknek az ingatlanosok/tulajdonsok szemében, biztos vagyok benne, hogy enélkül a weimerskirschi tulaj se állna velünk szóba (meg senki más se). Már csak nekem kéne egy, a lakástól függetlenül is (ahhoz elég, ha az egyikünknek van, lehetőleg annak, aki többet keres), de várjuk még mindig a tender eredményét. Júliusra ígérnek bármit is. Egyelőre no news is good news

A teambuilding keretében szabadulószobába mentünk 15-en, két csapatban versenyeztünk, hogy ki fejti meg előbb a rejtélyt (hogy ti. ki a bűnös az öt gyanúsított közül), én az ilyen helyzetekben sose tudok természetesen viselkedni, mert tudom, hogy kívülről néznek minket, és azt figyelik, mennyire működünk együtt, és tudom, hogy mit várnak el, az egész helyzet tök mesterséges. Arról nem beszélve, hogy maga a szoba is gagyi volt, abszolút nem tudtam magam beleélni a sztoriba. El is vesztettük a párbajt, a másik csapat nyert, kb. 5 perccel előttünk "szabadultak" ki. Utána közösen - céges kontóra - elmentünk beülni egy kb. öt másodpercre levő kocsmába, és ott már jobban éreztem magam (nem a kaja miatt, hanem mert senki nem nézte, hogy mennyire vagyok együttműködő), de ott is tök fura volt, hogy ott ültünk 13-an plusz a két főnökünk, és velük én nem tudok teljesen felszabadultan viselkedni, nem mintha okot adnának rá, de mégiscsak a főnökeim (és csak hétfőn jár le a próbaidőm :P). Na mindegy, azért összességében jó élmény volt, de megint nem értettem, a többiek hogy tudnak ennyire odalenni, hogy úristen, mekkora fun volt, még tegnap is emlegették. Máshol van az ingerküszöbünk. :P

Csütörtökön megnéztünk még egy lakást. Biztos senki nem unja még ezt a témát :D Marha jó helyen van, Belairben, ahol, mint a neve is mutatja, “szép” a levegő (inkább jó), zöldövezet, nagyon szép épületekkel, csöndes, de mégis központi helyen, ennek megfelelően Luxembourgban itt a legdrágább az ingatlan. Ez a lakás viszont csak 1050 euró (+ 150 rezsi), ami bárhol nagyon olcsónak számít, de Belairben meg aztán pláne. És ha az ár és az elhelyezkedés nem lenne elég, maga a lakás is marha jó, kicsi, kompakt, de két embernek ideális, sárgák a falak, van külön konyha, erkély, nappali, számos ablak madárcsicsergéssel és baromi szép panoráma. Úgyhogy ez most Az Alternatíva, ha a weimerskirschi lakás nem mégse jönne össze.
Aztán délután* egy volt kollégával - akit én kolléga-korában nem ismertem - elmentünk abba a mammeri pizzériába, ahol Benedekkel is voltam pár hete biciklivel, na itt tényleg jó volt a hangulat, sokmindenről beszéltünk, röhögtünk, pedig itt is ott volt mindkét főnököm. :)

*Itt trükkösek a napszakok, mert pont csütörtökön 20:47-kor így sütött a nap - úgyhogy itt a délután gyakorlatilag este fél 10-ig tart, akkor kezd el sötétedni.

Várjuk a vonatot a mammeri vasútállomáson.
Na jó, most asszem ennyi, majd tudósítok a lakásokkal kapcsolatos fejleményekről! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése