2017. május 12., péntek

a nemzetközi helyzet fokozódik

Az előző poszt óta felmondott még egy fordítónk. Nem gáz... #de

De ez semmi ahhoz képest, ami ma történt. Elért minket is a sírós vírus (Telegraph cikk) (babonából nem merem az angol nevét kiírni, nehogy idekeveredjenek a hekkerek), ami már 74 országban támad és a brit egészségügyi rendszerben is sikerült káoszt okoznia. Kora délután két kollégámnak is jelzett a gépe, hogy vírus van, ők szóltak az IT-nak, az meg fogta a fejét - komolyan, a főfő IT-sunkat sose láttam még idegesnek, most meg látszott, hogy majd' fölrobban -, aztán egyre többeknél jelent meg a vírus-figyelmeztetés, úgyhogy mindenkinek ki kellett kapcsolnia a gépét, és a fertőzött gépekből ki kellett húzni a hálózati kábelt, hogy tőlük lehetőleg ne terjedjen tovább a dolog. De azt mondta az IT, hogy attól még, hogy valakinek a gépén most épp nincs ilyen vírus (pl. az enyémen nem volt), semmi sem garantálja, hogy jövő héten sem lesz. Aztán természetesen föl kellett hívni az összes ügyfelet, hogy szóljunk, hogy nincs informatikai rendszerünk, nem tudjuk leadni a mai határidejű szövegeket és nem látjuk, mi jön be. Nekünk még egyszerű dolgunk volt, mert a Bizottságot felhívtam, 5 percet beszélgettünk, minden oké, de a kis ügyfelek közül egy csomó van olyan, akiknek a kontakt-adatait a gépeken tárolják az érintett projektmenedzserek, és a gépeket ugye nem lehetett használni, úgyhogy szegények ott guglizták, hogy az x cégnél vajon melyik osztály lehet az, amelyik a fordításokat rendeli, és amelyiket fel kell hívniuk... Külön kaland volt, hogy van egy teamünk Kínában, akik a dokumentumokat előkészítik fordításra, illetve mielőtt leadjuk a Bizottságnak, csekkolják, hogy minden oké-e velük (minden le van-e fordítva, stimmelnek a számok, a formázás, ilyesmi, nem a tartalmi dolgokat nézik nyilván), na és velük is telefonáltam, hogy megnyugtassam őket, hogy nem náluk van a hiba, illetve, hogy nem baj, ha a ma esedékes dokumentumokat csak hétfőn juttatják el hozzánk (nem is tudnák korábban), mert mi úgysem tudunk per pill mit csinálni velük - az volt a javaslat, hogy elküldik nekem a gmailes címemre, mondtam, hogy ez nagyon kedves, de szó sem lehet róla -, és menjenek haza aludni (náluk ekkor volt kb. este 10). 
Aztán elmondta az IT-sünk, hogy milyen vírusról is van szó, és komolyan úgy éreztem magam, mint egy amerikai filmben, hogy váltságdíj, mi van?! És látom, hogy már a hírekben is szereplünk, ha nem is név szerint. Oké, hogy az NHS-hez képest mi senkit nem érdeklünk, de óriási káosz lesz, ha nem sikerül keddre legkésőbb visszaszerezni a hozzáférést a gépekhez... Állítólag a luxemburgi gépek fele fertőzött, összesen kb. 200, és még a többi irodában is vannak, de nem tudjuk, összesen mennyien... Ha tényleg fizetni kell a hozzáférésért (még mindig nem tudom elhinni, hogy nincs más út), és állítólag 300 USD/gép a 444 cikke szerint a váltságdíj, akkor az csak a mi gépeinkért 60.000 dollár (kb. 55.000 euró). Folyt. köv.!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése