2017. május 16., kedd

Apocalypse, day 3

Most már remélhetőleg hamarosan vége az apokalipszisnek. Ma reggel továbbra sem működött semmi, és a "para, de izgi" fázisból kezdtünk átlépni a csak para fázisba, amikor dél körül kiderült, hogy vissza lehet kapcsolni a gépeket (amelyek nem voltak fertőzöttek), és elvileg majdnem minden működik is. Uff. Visszakapcsoltuk - az én teamemben négyből kettőt csak -, és kezdtük fölmérni a károkat. Vagyis mérsékelni, amennyire lehet. De még előbb szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy a "majdnem minden" az azért erősen eufemisztikus, mivel az outlooknak illetve a szervernek olyan mappái nem elérhetők még mindig (!), amelyek létfontosságúak a munkavégzéshez. És mondtam, hogy négyünk közül csak kettőnknek volt működő gépe? 
Szóval a károk mérséklése, hát ez abból állt, hogy először mindent leadtam a Bizottságnak, amit pénteken kellett volna, aztán próbáltuk felmérni, hogy a függőben levő doksik közül mit nem fogunk tudni időben leadni, ehhez fel kellett vennem a kapcsolatot a 40 team leaddel (akik vagy válaszoltak, vagy nem), és az ő válaszaikból kiderült, hogy van olyan irodánk, ahol csak minden 10. embernek működik a gépe, ahh. Aztán csináltam egy listát a tegnapi és mai határidejű dolgokról, elküldtem a kínai teamünknek, hogy csekkolják róla, amit lehet, majd gyakorlatilag fél 6-tól 7-ig ezeket a doksikat vadásztam és töltöttem föl a Bizottság honlapjára. Közben próbáltam lépést tartani a bejövő új doksikkal - amiknek egy része el se jutott hozzánk, mert az outlooknak az egyik olyan mappájába jönnek, amihez per pill nem férünk hozzá. :D És közben persze válaszoltam az összes team lead összes kérdésére mindenféle határidőkkel meg terjedelmekkel meg egyéb kérdésekkel kapcsolatban. Ja, és azokkal a doksikkal is foglalkoztam, amiket még megkaptunk pénteken délelőtt, csak nem tudtuk már elkezdeni rajtuk a munkát, mert meghalt a rendszer. 
A többiek is állták a sarat, az mondjuk rettenetesen frusztráló volt, hogy ketten a négyből nem tudtak dolgozni. Amikor már több kolléga hazament, akkor átültek az ő autóikba gépeikhez és akkor onnan tudtak valamennyit segíteni.
3/4 8-kor jöttem el, és azért meg kell, hogy mondjam, baromi büszke vagyok magamra és a teamre is, hogy nem rohantunk ki sírva, amikor megláttuk, hogy mennyi tennivaló van, és viszonylag higgadtan sikerült a lehető legtöbbet kihozni a mai napból. A holnapi nap sem lesz könnyebb, max. annyiban, hogy legalább tudjuk, pontosan mit kell csinálni, talán ez volt a legrosszabb eddig, hogy csak spekuláltunk, hogy majd, ha visszatér a rendszer, akkor micsoda meló lesz utolérni magunkat. Pláne hogy én egész jövő héten szabin leszek (!!!!!) és hétfő-kedden még egy ember a teamből, és azért két embernek egy egész heti lemaradást menedzselni lehetetlen lett volna. (Pláne, hogy az egyik nem én vagyok. :P) 

Ugyanitt felvetnék egy dilemmát, és őszintén kíváncsi vagyok a véleményetekre. A főfő informatikusunk péntek este elment szabira egy hétre. Rajta kívül jelenleg egy tizenhét éves gyakornok foglalkozik mindennel - tegnap és ma is reggel 7 előtt már bent volt az irodában! -, a többi informatikus a portugál irodában van. (Nálunk is van még talán három-négy, de egy közülük kifejezetten a fordítószoftverrel foglalkozik, a többi részéhez nem nagyon ért.) Tegnap a vészhelyzetre való tekintettel leakasztott a cég valahonnan három külsőst, akik segítettek ennek a gyakornok srácnak. Meg kell, hogy mondjam, a srác hihetetlen talpraesett és nagyon hatékony, meg is beszéltük ma a teamben, hogy egyértelmű, hogy a mi cégünknél jobbat érdemel, már csak azért is, mert felháborító, hogy egy ilyen helyzetben gyakorlatilag egy gyerek vállára teszik ezt a felelősséget.
Visszatérve a dilemmára, az informatikusunk helyében Ti elmentetek volna szabira? (Nem tudom, hogy a cég kérte-e, hogy maradjon, illetve hogy hova ment, hány másik emberrel, mennyi pénzért.) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése