2018. március 11., vasárnap

autós kalandokba

Elég monotematikus vagyok mostanában, de annyira izgi ez az autóvásárlás, hogy egyszerűen nem tudok másra gondolni / másról beszélni :D 

Szóval úgy néz ki, megvan az Igazi, de előbb még elmesélem a tapasztalatainkat. Teljesen nulláról kezdtük a keresést, fogalmunk se volt, mit érdemes venni, ennek ellenére érdekes módon még a jogsi(m) megszerzése előtt halálbiztosak voltunk benne, hogy a hibrid Toyota Yarist akarjuk, mert méretben jó, árban megfizethető, környezetbarát, progresszív, úgyis erre tart a világ, meg hát szeretjük a természetet. Ja, és automata váltós, ami mondjuk szembemegy a természetvédelemmel, mert tipikusan az automata váltós autók valamivel többet fogyasztanak, mint az azonos típusú manuálisok. Akkor ezen hezitáltunk egy darabig, márkától függetlenül, hogy automata vagy kéziváltós legyen-e. Ellenérvek: minek nehezítsük meg a saját életünket a kuplunggal/váltással? Minek pazaroljunk energiát/figyelmet olyasmire, amire nem muszáj, főleg így kezdőként, amikor a forgalom meg a táblák pont elég figyelmet kívánnak? Mellett-érvek: el fogjuk felejteni, milyen a váltás, mi van, ha egyszer manuális váltós autót kell vezetnünk és már teljesen kijöttünk addigra a rutinból (a miből? kérdezem én 20 óra vezetés után), magasabb fogyasztás, sztereotípia-érvek: az automata váltós autók komolytalanok, nem vagyok hülye amerikai, hogy ne tudjak váltani. Végül abban maradtunk, hogy majd meglátjuk egy későbbi fázisban.
Meglett a jogsim, elkezdtem kampányolni a manuális váltó mellett, mert úgy "szoktam meg" (mondom, 20 óra vezetés!), meg mert apukám, akire autóügyben (is) hallgatok, is emellett érvelt. B. továbbra is inkább az automata váltó felé hajlott, neki sajnos nagyon traumatikus volt anno a jogsiszerzés, úgyhogy amit csak lehet, szeretne másképp csinálni. 

Megkérdeztem egy csomó embert, hogy a mi igényeinkhez milyen autót ajánlanának - természetesen csomó+1 különböző válasz érkezett. A hibrid Yarist eddigre elvetettük, mert alapvetően nem a városban akarunk vezetni (ez majd azért kiderül... :D), és ezen a ponton már az volt a dilemma, hogy új legyen vagy használt. Szinte mindenki azt mondta, hogy első autónak inkább használtat vegyünk, de mi azért múlt szombaton elmentünk egy Opel- és egy Hyundai-szalonba megnézni, milyenek az újak, csak hogy képet kapjunk a(z alliteráló) kínálatról. 

Az Opelnél egy vérbeli sales-es pasast fogtunk ki. Viszonylag konkrét kérdésekkel mentünk oda (egy - Magyarországon nem forgalmazott - kis modell, a Karl érdekelt volna), de mindenáron meg akart győzni, meg kell mondjam, kedvesen és humorral, hogy nekünk az eggyel nagyobb autó, a Corsa való. Persze, hogy az sokkal, de sokkal többe kerül, mint a Karl, de annyival nagyobb, többet is tud, hosszabb időtartamra is szól (ezek az érvek egyébként mind igazak, de nekünk akkor sincs annyi pénzünk). 
Ilyen amúgy, én totál beleszerettem, nem (csak) a színe miatt!, hanem mert olyan kis aranyos, van automata váltós verzióban (ha amellett döntünk, ugye, ekkor még nem tudtuk), keveset fogyaszt, de legfőképp: cuki. 

Itt nagyjából látszanak az arányok.
Amire a pasas rá akart minket beszélni, az tényleg másik kategória, és ha úgy lett volna, akkor mi ezt a színt választottuk volna:


Akármennyire is vonzó volt a lehetőség, nagyon drágának tűnt az autó, pláne két kezdő, teljesen rutintalan sofőrrel, és többéves eladósodást jelentett volna (amit így se úszunk meg, de erről később).
A másik legnagyobb ellenérv egyébként az volt, hogy se a Karl, se a Corsa nem volt raktáron, és legalább májusig kellett volna várni rá, és azt tudtuk, hogy ha használtat veszünk, akkor az kb. két hét.

Nagy nehezen leráztuk az opeles pasast, és átmentünk a Hyundaihoz, mert a legkisebb, i10-es modellt sokan ajánlották, és amikor elmondtuk az eladónak az igényeinket, ő is rögtön mondta, hogy az i10 szerinte tökéletes lenne nekünk. Tényleg szimpi kis autó, ebből is van automata váltós verzió, a csomagtartója kicsit nagyobb, mint a Karlé, és az egész autó valahogy olyan kis kompakt hatást kelt, benne ülni is kellemes volt. 

Azért látszik, hogy a csomagtartója ennek is minimális.
Ennek az ára is rendben volt (kb. mint a Karlé), de ez csak júniusra érkezett volna meg, nem volt szimpatikus az eladó, és azt olvastuk, hogy a méretéhez képest sokat fogyaszt (nem az eladó, ha-ha), úgyhogy bár én egy darabig kampányoltam mellette, elvetettük. Már csak azért is, mert az internet tanúsága szerint egész Luxiban két Hyundai-szerviz van (mondjuk egy ekkora országban ez nem akkora gond), a német autóknak sokkal jobb a lefedettsége. 

Hétfőn elmentünk egy ún. garage-ba, ahol új és használtautókat is árulnak (franciául a használtautót némi eufemizmussal "akciós autónak" hívják - voiture d'occasion). Ott is előadtuk az igényeinket - szuper tolmácsbeszédet tudnék most már írni belőle három résszel és tanulsággal a végén -, és az ottani kereskedő mutatott egy bő egy éves, nagyon szép kék Skoda Fabiát (amit szintén ajánlottak többen is), 10.000 km alatt ment, és az ára rendben volt. De manuális váltós. Na itt jöttem rá és döntöttük el végleg, hogy automata kell. Ugyanis beleülhettünk és beindíthattam, én meg ott bénáztam, hogy kuplung, most akkor fölengedhetem? De be van húzva a kézifék, jézusom, mi vaaaaaaaan, én ezt nem akarom :D Úgyhogy bár az autó maga tetszett, abban maradtunk, hogy ha emellett döntünk is, akkor is automata váltós verzióban. 

Valahogy ezek a szögletes vonalak nekem nem annyira jönnek be.
Aztán kedden találtam egy automata váltós alig használt Corsát a(z új) Karl áráért! Egész héten azon drukkoltam, hogy nehogy elhappolják előlünk, írtam is a garage-nak, hogy szeretném megnézni és kipróbálni asap, és tegnap oda is mentünk. Az egyetlen dolog, ami nem olyan volt, ahogy elképzeltük, az az autó színe volt, ugyanis a hirdetésben az volt, hogy zöld, mire mi azt képzeltük, hogy az az árnyalat, ami a fenti képen is van (a hirdetésben a képen egy fekete autó volt, elkönyveltük, hogy az nem az :D). Nem. A zöldnek ugyanis van egy sötét "metál" árnyalata is, ami két méternél messzebb feketének hat, közelről viszont ilyen:


Ez elsőre csalódás volt, de közelebbről megnézve B. is azt mondta, hogy tulajdonképpen egész szép (kettőnk közül őt érdekli jobban az autó színe, és leghőbb vágya egy - szigorúan barna foltos - tehénmintás autó). 
És odaadták a kulcsot és elvihettük kipróbálni! Csúcs volt! Először kaptam pár instrukciót az automata váltóhoz, aztán mondta az eladó, hogy akkor cső, majd azért hozzuk vissza. Persze nem mentem messzire, de tök jó érzés volt vezetni, először a parkolóban manővereztem, hogy kitapasztaljam az alapfunkciókat, aztán mentem kb. 150 (?) métert, volt lejtő meg emelkedő, meg egy másik, elhagyatott parkoló, ahol rávettem B.-t, hogy próbálja ki ő is, és - rettegve ugyan - hajlandó volt rá (még nálam is hirtelenebben fékez :D <3), és utólag azt mondta, hogy élvezte! Mivel nem tudtam, mennyi időre a mienk a kocsi, meg milyen messze mehetünk el, és nem mertem kimenni a forgalomba vele, egy 15-20 perc után vissza is vittem. A parkolóban még megnézegettünk pár másik funkciót, próbáltunk úgy tenni, mint aki tudja, mit kell nézni egy műszerfalon, de az egyértelműen kiderült, hogy ami nekünk kell, azt tudja (és az automata váltót át lehet kapcsolni manuálisra is! just in case), az ára baromi kedvező, alig ment, 17 hónapos, alacsony a fogyasztása (állítólag jobb, mint ugyanebből a modellből a manuálisé :O) nem szabad elszalasztani a lehetőséget. Na meg ha megnézünk még száz másik autót, akkor is kicsi az esélye, hogy meg tudjuk ítélni, hogy bármelyik miért jobb, mint ez. De tényleg annyira kényelmes volt, jó volt vezetni, magabiztosnak éreztem magam benne, és az objektív érvek is mind egyértelműen mellette szóltak, hogy nem maradt semmi kétségünk.



Úgyhogy aláírtuk az aláírnivalókat, és most el kell intéznünk a biztosítást, illetve a garage megigényli nekünk a hitelt (két évre adósodunk el), amit a bank még elbírál, stb., szóval nem megy ez se egyik pillanatról a másikra, de ha minden jól megy (és miért ne menne), akkor 28-án vehetjük át a kicsikét! :) :) :) :) 

6 megjegyzés:

  1. gratulálok az autóhoz, biztos szuper érzés, hogy saját autótok lett :)
    ...és komolyan mondom, te leszel a példaképem, hogy újra elkezdjek vezetni :) ha ilyen ügyes és bátor vagy, talán nekem is menni fog, ha összeszedem a meglévő tudásom ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ismeretlenül is köszi! :D Azért várjuk meg, amíg konkrétan forgalomba megyek az autóval, meglátjuk, akkor is jó példakép lennék-e... :P

      Törlés
  2. Válaszok
    1. köszi! alig várom, hogy élesben :)))

      Törlés