2019. március 14., csütörtök

három év

Egy rövid bejegyzéssel azért megemlékezem róla, hogy ma vagyok három éve az munkahelyemen. Ezalatt már nem is számolom, hány kolléga ment el, és hányat rúgtak ki (vagy hánynak nem hosszabbították meg a szerződését). Emlékszem, hogy amikor először ment el olyan kolléga, akit kedveltem, nagyon megviselt, és nem is egészen értettem, ma már vállrándítással és közömbösen vagy legfeljebb irigykedve nézem azokat a szerencséseket, akik találtak más munkahelyet. 
Nekem tulajdonképpen tökjó dolgom van itt: kétszer léptettek elő, ma már olyan pozícióban vagyok, hogy számít a szavam, és ami még fontosabb, otthon érzem magam, és mondhatom, hogy a kollégáim a barátaim is. Ugyanakkor ott van a kisördög, és duruzsolja, hogy alul vagyok fizetve, hogy a cég sok mindenben etikátlanul jár el, hogy amit csinálunk, nettó pénzkidobás, hogy itt nincs előttem perspektíva, hogy lusta vagyok (át/tovább)képezni magam, és inkább megideologizálom, hogy miért jó nekem itt, hogy korszerűtlenek vagyunk, hogy ennek a szakmának nincs jövője. 
Emellett igazi Y generációs vagyok: unatkozom ebben a pozícióban is, nincs motivációm igazán, és azt élvezem csak, amikor valami újdonság történik, vagy gond van, amit meg kell oldani. 
Meglátjuk; van egy olyan érzésem, hogy három év múlva ugyanekkor nem ugyanitt leszek. 

elárasztott teraszunk ma délután
  

3 megjegyzés:

  1. Erre szokták mondani, hogy "jódolgában nem tudja mit csináljon".)))
    Változtass nyugodtan, ha úgyérzed erre van szükséged, csak visszanézve ne tedd le majd a munkahelyedet, mint ahogy Mo-val szemben is időnként megteszed, mert lásd az írásod alapján nem csak Mo-n vannak érthetetlen dolgok, hanem más országokban is. Erika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban, de legalábbis nem elég rossz a dolgom ahhoz, hogy igazán motiválva legyen a váltásra, ahogy a posztban is írom.
      Magyarországra és a munkahelyemre is igaz, hogy nem csak utólag kritizálom őket, hanem miközben ott vagyok, akkor is :))

      Törlés