2019. március 2., szombat

idei harmadik


Kizárólag az volt a célom, hogy látványosabb legyen az útvonal a képen. :P A mainak az első felét nagyon élveztem, nem is kellett belesétálnom egyáltalán, aztán amikor kiderült, hogy még csak két kilométernél tartok, ez el is vette a lendületemet, és onnantól fele-fele volt séta és futás. 

Ezt a futást leginkább az ihlette, hogy előtte beszéltem a nagymamámmal (86) telefonon, és valahogy szóbakerült a gyerekkora, és az, hogy látta, ahogy a zsidókat terelik az utcán, köztük az ő iskolatársait is családostul. Felfoghatatlan 2019-ben, hogy nem tudta, mit lát, és elképzelni nem tudom, mit érezhetett, gondolhatott, amikor évekkel később megtudta, hogy "nagy baj van" (ezek az ő szavai). És persze az ember óhatatlanul is arra gondol, hogy mi minden olyan dolog lehet most, amire csak rálegyintünk, hogy eh, nem kell túlreagálni, aztán évek múlva kiderül, hogy tragédiá(ka)t előzhettünk volna meg, ha jobban odafigyelünk a jelekre. Szóval sürgős futhatnékom támadt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése