2020. augusztus 5., szerda

helló, augusztus!

El se hiszem, hogy ez már a második olyan hónap, amit Dani teljes egészében kint fog tölteni velünk :)) Iszonyat gyorsan mennek a napok, bár egy-egy "síró óra" végtelennek tűnik néha, de az se időben, hanem mert sajnálom a szegény bébit, hogy nem tudok rajta segíteni, és ő se magán. 
Érdemben semmi izgiről nem tudok beszámolni a legutóbbi danis poszt óta, még mindig cuki és egyre inkább; a kedvenc momentumaim, amikor még félálomban (mármint ő van ~ban) kiveszem a kiságyból, és óriásira nyitott szemekkel néz, hogy most vajon mi fog történni (na vajon - a szerk.), vagy szoptatás/pelenkázás után, amikor megnyugodva gagyarászik és rikkantgat, és nézelődik az ágyában, és néha elmosolyodik. Ilyenkor olyan jó lenne, ha lenne hozzá felirat! Na meg olyankor is, amikor vigasztalhatatlanul sír és szenved... Szerencsére ilyen epizódokból nincs túl sok, de bár egy se lenne! 
Elég szörnyű, hogy ebből a buborékból nekem csak 9 hónapnyi jut. De ahogy a szüleimnek is mondtam, sajnos arra nincs mód, hogy a hosszú gyest és a kisgyermekgondozási rendszert elhozza az ember otthonról, az összes szart meg otthagyja. Pedig...! 

3 megjegyzés:

  1. Jajj, ezen olyan jót nevettem: "jó enne, ha lenne hozzá felirat!"
    És mennyire igaz, hatalmas segítség lenne, ha a babák gondolatai feliratozva megjelennének a buksijuk felett egy szövegbuborékban. ☺
    Örülök, hogy azért inkább a pozitív hangulatú feliratokból lenne több nálatok! ❤

    Az viszont kegyetlen, hogy csak 9 hónapig maradhatsz otthon Danival.
    Miért nem lehet akkor már 12 hónap...?

    VálaszTörlés
  2. Jaj de jó ez a kép! Már el is felejtettem, hogy milyen picik tudnak lenni a babák.

    VálaszTörlés