2020. augusztus 31., hétfő

Vakanz Doheem

Volt ugye a tervezős posztom januárban, hát a korona szinte mindent keresztülhúzott, úgyhogy amikor a luxemburgi kormány hozzánkvágott két darab 50 eurós szállás-utalványt, amit csak belföldön lehet elkölteni (Vakanz Doheem = nyaralás otthon), és névre szól, nem volt kérdés, hogy valamit muszáj kezdeni velük, ami babakompatibilis. Luxemburgban óriási hagyománya van az úgynevezett kempingezésnek (erre még visszatérek, hogy miért úgynevezett), úgyhogy a troisvierges-i kempingre esett a választásunk a következő szempontok alapján:  ki tudunk venni egy teljes házat saját vizesblokkal, elég messze van ahhoz, hogy érdemes legyen több napra odamenni, szép környék, elfogadják a vouchert. 
"Úgynevezett" kemping: csomó állandó nyaraló, láthatóan belakott házikók, lakókocsik, óriási sátrak (ilyennek képzeltem mindig a kviddics világkupa-döntő sátrait, legalábbis méretben :D), gyönyörűen ápolt gyep sátorhely fedőnéven, és amiben mi is laktunk, a mobile home, ami gyakorlatilag egy kerekekre szerelt faházikó terasszal. Ja, és pétanque- meg focipálya, kinti medence két szuper csúszdával, illetve benti úszómedence. Persze utóbbi kettő zárva a járvány miatt, de amúgy se volt olyan idő, hogy használni lehetett volna. 
Természetesen voltak bennem kérdések, kételyek azzal kapcsolatban, hogy jó ötlet-e egy kéthónapos csecsemővel bárhova is menni, ahol ott is alszunk, de arra jutottam, hogy legeslegeslegeslegrosszabb esetben, mivel egy órára leszünk itthonról, bármikor haza tudunk jönni. A járványhelyzet nem tűnt relevánsnak, mivel autóval mentünk, külön házban laktunk, emberek közé nem mentünk (csak egyszer boltba, de mindenkin maszk van, itt nagyon rendesen betartják). 

Összepakoltuk a ded összes cuccát (szor kettő, mivel mindenből több garnitúrát vittem, különféle vészhelyzetek esetére), szerencse, hogy legalább kajáról neki külön nem kell gondoskodni, ugye; és szombat reggel fel is kerekedtünk, és hogy ne kelljen egyszerre sokat az autósülésben ülnie, félúton megálltunk kirándulni egyet. Eredetileg egy túraútvonalon mentünk volna, de arról sajnos egy kilométeren belül kiderült, hogy babakocsizhatatlan, úgyhogy a rugalmasság jegyében inkább a betonon sétáltunk tovább, a kedves bébi pedig hálásan el is aludt a babakocsiban, és a következő másfél órában meg se moccant.

Az indulás pillanatai: június 25., 40 hét 3 napos terhesen, amikor még úgy volt, aznap indítják meg a szülést; és aug. 29., egy kéthónapossal és egy napossal (meg a cuccai 2/3-ával) a karomban. 






Dél körül értünk a kempingbe, és igazán rendesek voltak, mert bár hivatalosan csak kettőtől lehetett becsekkolni, már kész volt a kis házikónk és el is foglalhattuk. Föl is avattuk egy teraszonszoptatással, kellemes napsütésben.


A házikóban volt egy előszobanappalikonyha minden felszereléssel (kávéfőző, vízforraló, edények, stb. incl.), egy kétágyas és egy franciágyas szoba, egy fürdőszoba zuhanyfülkével és külön wc, meg hát kint ez a szuper terasz, és a ház mellett végtelen zöld placc, szemben pedig két tehén. :D
Amikor először benyitottunk a házba, eléggé megriadtam, mert kint konkrétan melegebb volt, mint bent, de szerencsére hamar megtaláltam és be is üzemeltem a két hősugárzót (az előszobanappalikonyhában és a fürdőszobában voltak), és úgy már tökéletes volt. 

Lett ágyneműnk is :)



Kilátás az előszobanappalikonyhából ma (aug. 31.) reggel, esőben.

A jól megérdemelt gourmet kebabebéd és délutáni alvás után el is mentünk felfedezni Troisvierges-et, a ded lelkes nézelődése és gőgicsélése közepette.

A(z egyik?) helyi könyvtár

A sétából visszaérve megpróbáltunk tollasozni egy kicsit, amg a ded még aludt, de meghallotta, hogy ilyen ördögi terveink vannak, és fölébredt és reklamált, úgyhogy eltettük máskorra ezt a programpontot, inkább nézegettük együtt a teheneket, meg a ded tartott magának tornaórát a pelenkázón, miközben elmesélte, mi a véleménye erről az egész utazósdiról; a mosolyok és rikkantások számából ítélve ő se fog sokat ülni a fenekén.

Tegnap reggel még a reggeli párában indultunk sétálni, mind jól beöltözve, hat fok volt induláskor, mire visszaértünk bő két órával később, már tizenkettő, és a nap is kisütött.


Átrándultunk a szomszédos gyönyörű nevű Drinklange-ba is, ahol volt egy pici kápolna, amit megnéztünk, és tök fura volt, ekkor esett le, hogy milyen régen nem tettem be a lábam templomba (mármint turistaként), és hogy mindenféle kulturális meg hasonló szellemi input hónapok óta teljesen ki van maradva (sic!) az életemből. Az olvasás az egyetlen, ami fixen megvan, de ugye se színház, se koncert, se múzeum, sőt, még városi séta se nagyon... 



Visszaérve nagyon kellemes idő fogadott, úgyhogy miután megetettem a bébit és megetettük saját magunkat is, kitettük a pelenkázóalapon a fűbe, hadd tornázzon, mi meg tollasoztunk egy 3/4 órát, amíg ő ott jókedvűen bámészkodott és gőgicsélt, majd el is aludt, úgyhogy hagytuk is kint, csak feltettük a teraszra, én meg odaültem mellé olvasni meg kávézni. Színtiszta idill, túlzás nélkül, ez volt a kedvenc részem az egész nyaralásban. Szuper, hogy egyedül is elvan, most is egyébként itt tornázik a földön mellettem és beszélget, én meg mesélem neki, hogy pont ezt a posztot írom és róla zengek ódákat.

Erről a könyvről majd lesz egy külön poszt, ha végre kiolvastam,
és külön egy a fordítási hibákról is benne. Grrr!!!!

Délutáni kirándulásnak teljesen véletlenül találtam egy nagyon érdekesnek ígérkező útvonalat, a "csempészek útját" (Le sentier des passeurs), ami a második vh. vége felé a megszállt Luxemburgból a Belgiumba csempészek segítségével átszökő, vagy a kényszermunka, vagy a sorozás elől menekülő üldözöttek útját követi. Óriási mázlink volt az időjárási és az útviszonyokkal is; bár vihart jósoltak és gyülekeztek is nagyon vészjósló szürke felhők, egy csepp eső nem esett, amíg sétáltunk, és az útvonal kétszer kb. 300 métertől eltekintve végig beton volt. Gyönyörű panorámával és számtalan tehénnel ráadásul!








Ez az útvonal, a tájékoztató táblák (amiket keveselltem!) és főleg amit közben még hozzáképzeltem, kicsit enyhítette az inputra vágyásomat, de azért el bírtam volna viselni több információt. Persze a táj is szép volt ;)  
Mentünk, mendegéltünk ezen az úton, már csak szűk két kilométer volt hátra a tízből, amikor egyszer csak azt láttuk, hogy a kempingünkben vagyunk, ugyanis keresztülmegy rajta az út... :D Így az a szűk két kilométer meg is maradt. 

Tökéletes volt az időzítés, gyakorlatilag amint "hazaértünk", el is kezdett cseperegni az eső. A fiúk ennek ellenére még elmentek sétálgatni egy kicsit, amíg én megvacsoráztam, megfürödtem és a teraszon "énidőt" tartottam a könyvemmel és az egyik szembetehénnel.


Egész éjjel esett és reggel is, úgyhogy a tervekkel ellentétben azonnal hazajöttünk, nem álltunk meg útközben se, de így itthon még volt idő egy délelőtti körre, mielőtt B. visszamerült a munka világába.



Szerintem tök jól sikerült a mininyaralás, semmi nehézség vagy fennakadás nem volt, a bébi ugyanolyan kedélyes volt, mint amúgy, sőt, beszédesebb volt, mint az utóbbi időben bármikor (ami nagy szó, mert a pelenkázón meg amikor tornázik a földön, be nem áll a szája), vigyorgott, jól aludt, érdeklődve nézelődött; csak azt sajnálom, hogy egyáltalán semmire se fog ebből emlékezni. De majd elmeséljük neki :) 

6 megjegyzés:

  1. Csodaszép helyen jártatok, örülök, hogy ilyen klasszul telt a mininyaralásotok! ❤

    Dani pedig igazi utazóbaba, később is biztos élvezni fogja veletek a kiruccanásokat. 😉

    VálaszTörlés
  2. Itt a bizonyíték, hogy a vándorló gének örökölhetők. :-) Egyszerűen ez az egész olyan, mint egy álom - nemcsak a nyaralás - te vagy az egyetlen kismama a környezetemben, akit kicsattanni látok szülés után. :-D Persze ehhez kell egy B és D is... Fantasztikusak vagytok!

    VálaszTörlés
  3. Ahh klasszikus utazós poszt amiben még gyerek is van! Best combination!!!
    Tök rendi a Dani hogy így engedett benneteket tollasozni. Ezek a színek meg faházak úgy hiányoznak nekem. Bár más táj meg más típusú faház de Kanadát juttatta eszembe. Igazából tök nagy igazságtalanság hogy Magyarországon nincsenek ezek a fajta kirándulóhelyek hogy csak úgy mész a nagy semmibe, nincs tömeg, megvan az a frissesség a levegőben. Egyébként Erdélyben van (nyilván a hegyek miatt) de ott meg semmi sincs kiépítve...
    Kiváncsi vagypk a Spenótos könyvről való véleményedre. Én még mindig nem vettem meg, de mostmár nagyon készülök rá. Egyébként, Vera neked hova tűnt az a saját könyvolvasós/minősítős blogod? Én azt olvastam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :))
      Már nem írom az olvasósat sajnos, túl nagy a lemaradásom! De megvan, verakonyvespolca.blogspot.hu. A spenótosat majdnem befejeztem már, úgyhogy hamarosan írok róla.

      Törlés
  4. Amúgy megnéztem az oltásokat kiváncsiságból, szerintem ez még több is mint a magyar. Nálunk nincs hepatitis és nincs influenza B sem. (Legalábbis nekünk nem volt). Poliomyelitis meg, nem rémlik, de remélem van. Bár azt hiszem itthon megemelték még 2-vel a kötelező oltások számát az elmúlt 2-3 évben.

    Hogy viselte az első oltásokat?

    VálaszTörlés
  5. Visszavonom nálunk is van gyermekbénulás és influenza B (az vajon mi?). Csak Hepatitis nincs.

    VálaszTörlés