2021. március 7., vasárnap

a beígért napsütéses optimizmus

Hát őőő... 🤔
Na jó, azért történnek jó dolgok. 

Újra futok! Magam is meglepődtem. Valahogy még nem gondoltam volna, hogy menni fog(ok). De aztán egyszer csak úgy éreztem, hogy mikor, ha nem a 20 fokban és napsütésben? #mibajlehet Háromszor voltam eddig, és nem utálom, sőt. Egyrészt a millió kilométer séta miatt nagyon jó az állóképességem, másrészt a terhesség-szülés-szoptatás miatt úgy érzem, a futás az, amivel visszakapom a testem, csak az enyém, ura vagyok újra. Ez egy egészen újfajta érzés, és részben váratlanul is ért, hogy ez ilyen örömmel tölt el, ezek szerint jobban megviselt a testem fölötti kontroll átmeneti elvesztése, mint gondoltam. 
Részben ezzel összefüggésben, így bő nyolc hónappal a szülés után végre sikerült visszaszerezni a terhesség előtti súlyomat, ami azt jelenti, hogy 26 kilót sikerült leadni június vége óta (ebből 8 ment le még a kórházban), és erre azért elég büszke vagyok most. Egy nyomorult deka se "olvadt le" rólam csak a szoptatás miatt, ez mind kőkemény meló (kivéve az utolsó egy kiló, amit egy jó kis hasmenésnek köszönhetek lol).

Aztán: éltem szociális életet a héten! Van egy Párizsban élő barátom, akit úgy alakult, hogy 3 éve nem láttam, viszont most kapott egy Luxemburghoz kapcsolódó állást és átjött megismerkedni az új kollégáival, és végre újra találkoztunk! Nagyon vicces egyébként, ebbe a srácba egy darabig elég szerelmes voltam, olyannyira, hogy miatta tanultam meg lengyelül, és ez aztán teljesen váratlan dolgokat hozott magával, például a Bátor Táborban való önkénteskedést (lengyel tolmács cimboraként) és a kóruséneklést (ahova egy másik tolmácscimbi - azóta barátnőm - hívott) na meg számtalan további barátságot és egy Varsóban töltött egyetemi szemesztert... Na szóval ő jött látogatóba, és sétáltunk meg kávéztunk a belvárosban, jó volt kicsit felnőttnek lenni, nem anyukának, arra a másfél órára. A beszélgetésünk sírnivaló volt viszont: burnout, járvány, karantén, home office... Enyhén be vagyunk szűkülve sajnos. Ráadásul mostanában megint annyira nem alszom, hogy alig bírtam rá odafigyelni, szörnyű. De így is jólesett azért. Legközelebb talán sikerül kipihentebben megismételni. 

Hát, asszem ennyi... A végére egy kis napsütés, ha már ezt ígértem :)

11 megjegyzés:

  1. De jó, gratulálok a visszanyert formádhoz! Annyira jó érzés ez, amozgás meg egy kincs tényleg. Ezek szerint kb 20 kiló ment fel rád pluszban, a baba dolgai mellett a terhesség alatt - ha most visszanézel, és őszintén átgondolod, szerinted elkerülhető lett volna ez a plusz súly? Érted, tehát észrevétlenül, a hormonok stb miatt csusszant fel rád, anélkül, h különösebben tettél volna érte, vagy egyszerűen sokat kajáltál?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon sokat kajáltam, és főleg szénhidrátot, igazából az első trimeszterben ráadásul csak fogytam, úgyhogy az a 20 kiló inkább 25. Teljesen elengedtem magam ilyen értelemben, legközelebb biztos nem így fogom csinálni (remélem).

      Törlés
    2. Köszi a választ, sejtettem, hogy ezt fogod mondani, ugyanezt mondja az összes ismerősöm, aki komolyabban meghízott a terhesség alatt (van olyan, aki 30 kilót felszedett), hogy nemes egyszerűséggel nagyon sokat ettek (nem ilyen finoman szoktak fogalmazni). Szerintem ez is nagyon érdekes téma, és lehet, hogy erről is többet kellene beszélni, hogy aki még csak most lesz terhes, tudja, hogy érdemes erre odafigyelni, némi önfegyelmet gyakorolni, csak hát ugye ⌗bodyshaming, meg fogadjuk el anyatestünket. Ésamúgy tényleg, meg nyilván nekem tökmindegy, de az ember tényleg kizárólag magát szívatja meg azzal, ha nagyon meghízik a terhesség alatt. Persze, tudom, hogy van aki terhességi cukros, meg nem tudom, de hát na.

      Törlés
    3. (miből sejtetted? simán lehetett volna hormonális... na mindegy.)
      Szerintem ez azért nem olyan groundbreaking new piece of information, hogy ha zabálsz, meghízol, és utána nehéz lesz leadni. Aki azzal áltatja magát, hogy a terhesség alatti egészségtelen/mértéktelen kajálás bármiben különbözik a terhességen kívüli hasonló életmódtól, az egyszerűen csak a szőnyeg alá söpri a problémát, de szerintem tudni tökéletesen tudja, hogy mivel jár, amit csinál. Én is tudtam, csak jólesett elengedni magam.
      A "kettő helyett evés" nagyon ártalmas jelenségét ki kéne viszont iktatni, meg már magát a kifejezést is. Ha az ember egy helyett eszik, vagy étvágy híján (ne adj isten étel híján, ugye, aki olyan körülmények között terhes) fél vagy egyharmad helyett, a baba akkor is "elveszi, ami neki kell". Persze, az étvágy növekedése jellemző a 2-3. szemeszterekre, ha valaki kívánós, az rátesz egy lapáttal, baromi nehéz ömfegyelmet gyakorolni állandóan, és talán állandóan nem is kell, de valami egészséges (egyen)súlyra lehetne törekedni.
      Én amúgy az összes terhesgondozáson vártam, hogy a dokim majd beszól, hogy mennyit híztam, de sose.

      Törlés
    4. hát mert akinek hormonproblémái vannak, az nem pont a terhesség alatt fog ennyit hízni, hanem ettől függetlenül (is akár), meg őt, meg a terhességi cukrosokat iszonyú terrorban tartják a nőgyógyászok a diétával, meg hogy ne hízzanak. meg mert ahogy mesélte, mindenki ezt meséli.

      és hát nyilván tudja mindenki, hogy ha eszel sokat, akkor hízol, de mégis valami miatt ez a tipikus, hogy ha terhes lesz valaki, akkor szabad a vásár, akár ezzel a jelszóval, hogy kettő helyett enni, akár.. nem tudom, mi a magyarázat. gondolom, a kismama érezze jól magát. és ahogy mondod, egészséges egyensúlyra kell szerintem is törekedni. mondom, tényleg nem akarok ezzel senkit megbántani, meg mindegy is nekem, csak érdekesnek találom.

      amúgy amit még mesélnek barátnőim, hogy nem az első terhességnél híztak meg nagyon, hanem a másodiknál, mert "á, én nem vagyok hízós típus, az elsőnél se híztam meg", és akkor ihaj csuhaj, szóval még bármi állhat előttünk is!

      Törlés
    5. Speciel voltak hormonproblémáim, ezért is tartott évekig teherbe esnem, és mindig is hízékony alkat voltam. Kb. picit elhanyagolom a mozgást vagy picit több kenyeret/tésztát eszem, máris látszik és érződik. De abban ugye lehet(ett volna) önfegyelmet gyakorolni, hogy MIT, főleg, hogy semmilyen kívánósságom nem volt, max dolgok, amiket nem szívesen ettem meg. De ugye ez jellemzően nem okoz hízást :D
      Igen, "a kismama ne szenvedjen" vastagon benne van, de, again, a ló túloldalára azért nem muszáj átesni...
      Bennem az volt, hogy évekig próbáltam fogyni, több-kevesebb sikerrel, most akkor végre ehetek, mert úgyis mindegy (!). Több ponton is nagyon káros, de átmenetileg kellemes volt nagyon.

      Törlés
    6. Én az a típus vagyok, aki akkor is 2 kilót hízik ha csak gondol a pizzara. Az első terhességem előtt híztam meg és onnantól egy harc minden egyes kiló (fel és le is). Mindig figyelni kell az ételekre, a mozgásra, stb. Rááadásul mindkét terhességnél cukotbeteg is lettem, szóval az is rátolt az állandó parára, de a második terhesség harmadik trimeszterében már annyira elegem lett az egészből, hogy bedobtam a gyeplőt. Úgy voltam vele, hogy most vagyok utoljára terhes, most tudom kihasználni az összes kifogást, amit fenn leírtatok :) elég nyomorult, hogy ezt is csak addig tudtam megtenni, amíg nem ment fel tulságosan a cukrom... De olyan jó volt az a pár hét (csak a következő jópár hónap/év ne lett volna).
      Sajnos a szoptatás nevű csodafegyverrel én sem fogytam egy nyamvadt dekát sem.

      Törlés
  2. Gratula a futáshoz és a fogyáshoz!

    Ez azért elég komoly teljesítmény, csak így tovább!

    VálaszTörlés
  3. wow, gratulalok en is! tok jo erzes az eros, izmos test! meg olyan ugyes a test, fantasztikusan tud regeneralodni, ha torodunk vele. en azt varom nagyon, amikor ujra lehet majd uszni jarni💙, nekem az lesz a breakthrough minden ertelemben.
    egyebkent a hizas tok erdekes tema, en az elso trimeszterben is hiztam - allandoan iszonyatosan emelyegtem, es rettegtem, hogy hanyni fogok es nem marad meg bennem a folsav es a vitaminok, ezert jol kibeleltem a gyomromat szenhidrattal - volt masfel het, amikor csak egy bizonyos fajta kalacsot tudtam enni egy bizonyos fajta kakaoval 🙈. aztan a masodik trimeszterben nagyjabol visszatert az etvagyam, halas es fokhagymas dolgokon kivul mindent meg birtam enni, de csak ugy, mint azelott. a 3. trim. nyaron volt, meleg volt, en csak gyumolcsoket meg fozelekeket kivantam minden mennyisegben. a hasam miatt nem is nagyon birtam enni, nem volt hova pakolni 🙈🙈szerencsere a cukrom es minden ertekem szuper volt es bar irtora vizesedtem, viszonylag aktiv voltam, utolso elotti heten vegre tudtam kockazatmentesen (tomeg nelkul) uszni, meg akkor is 7-10 km-eket setaltam. 13 kg plusszal zartam, ami mint kiderult, a baban kivul foleg viz volt, mert kb 3 het szoptatas alatt kiizzadtam magambol. de pici volt a babam (hosszra, nem sulyra) es folyton azt kerdeztem magamtol, en tehetek-e errol, tobbet/mashogy kellett volna-e ennem...aztan szepen megnott🥰, most mar nem aggodom (annyit, haha).
    egyebkent en 2012-ben hagytam abba a fogamzasgatlot es brutal modon 3 honap alatt 10 kg-t hiztam (mint kiderult, progeszteron helyett rengeteg stresszhormont termelt a szervezetem - eltartott egy darabig, amig sikerult ezt rendbe tenni). azt brutal kontrollvesztesnek eltem meg. ellenben a terhesseget valahogy ugy, hogy resze vagyok valaminek, ami nagyobb, mint en, es valami sajat logika es bolcsosseg szerint teszi a dolgat, en csak rabizom magam, mint valami hullamra az oceanon... olyan kimondhatatlanul jo volt a keserves elozmenyek es vesztesegek utan ilyen elonek es viragzonak megelni a testemet (azota is szoktam almodni, hogy terhes vagyok). de most meg az a jo, hogy lassan visszajon a regi testerzet. meg nem az igazi, de tudom, hogy majd jo lesz 💚

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a rengeteg őszibarack a harmadik trimeszterben... 😋😋😋🤩🤩🤩

      Törlés