2021. április 7., szerda

guten Abend, gut' Nacht, mit Rosen bedacht

Na belenyúlok a darázsfészekbe és megírom az alvássztorinkat, mert kikívánkozik. 

Dani az első időkben fantasztikus alvó volt: letettük, aludt. Könnyen elaludt, jókedvűen ébredt, az első négy hónap ebből a szempontból elmondhatatlanul könnyű volt, nem is nagyon értettem, mi a probléma ezzel az időszakkal, hogy lesz az emberből zombi, meg "majd meglátod, amikor gyereked lesz, SOHA TÖBBET NEM FOGSZ ALUDNI" és társai, ráadásul akikkel kb. egyidőben szültem, nagyjából hasonló tapasztalatokról számoltak be (mármint hogy az ő babájuk is jól aludt), úgyhogy kezdtem azt hinni, hogy ez a nemalvással riogatás valami világméretű összeesküvés a túlnépesedés csökkentése céljából. Na meg persze rengeteg negatív tapasztalatot olvasva arra jutottam, hogy biztos én csinálom jól és Dani azért alszik ilyen jól, és nem csak "szerencsém van". Arrogancia much? 

Aztán jött a négyhónapos alvásregresszió és minden, de minden borult. A napközbeni alvások már nem működtek itthon, csak babakocsiban. Ha valamiért nem tudtunk elmenni sétálni (vajon miért? #luxemburgiidőjárás), akkor Dani az ölemben, sokszor a mellemen aludt. Ezzel nem lenne baj, ha engem nem zavart volna, hogy még annál is jobban korlátozva van a mozgásom, mint ha a kocsiban tologatnám. Meg valahogy a tudat, hogy ezt mégse így kéne. Közben persze olvadoztam, hogy milyen cuki. Szóval ez egy ellentmondásos dolog volt nekem, de semmiképp se száz százalék vegytiszta boldogság, hogy a karomban alszik. Ha az lett volna, nem is problémáztam volna.
Az éjszakák ugyanebben az időben elkezdtek nagyon leromlani, az addigi 9-11 órás ébredés nélkül aludt éjjeleket felváltották a 2-3 ébredésesek, és még ez is istenes volt ahhoz képest, ami pár hónappal később várt ránk (és ami még mindig nagyságrendekkel jobb, mint egy többemberes babánál például!). Ugyanekkor az is megszűnt, hogy magától elaludt volna Dani, úgyhogy elkezdtük először álomba ringatni (szoptatás után átadtam B.-nek, és ő volt az altató), aztán amikor egy idő után ezt már nem fogadta el és panaszkodott, akkor álomba szoptatni. Ez sokszor 45-50 perces szoptatásokat jelentett, mielőtt le tudtam volna tenni, és fokozatosan bejött az is, hogy letételre felriadt, úgyhogy miután óvatosan felálltam vele a fotelből, még ringatta valamelyikünk - 200 lépés volt a "fejadag", annyi idő általában elég volt, hogy le lehessen tenni felriadás nélkül. Na és aztán 4-5-6 óra múltán újra ugyanez. Na, hát ez már kezdett a fele se tréfa lenni (!). 

Januárban elkövettük azt a hibát, hogy kipróbáltuk az alvástréninget (a Ferber-módszert), hiába, hogy minden porcikám tiltakozott ellene, mert az ellen is tiltakoztak ugyanezek a porcikák, hogy órákig altassunk este és éjszaka többször is. Igazából egyszerre érzem utólag hibának és közben értem is magunkat. Na mindegy, szóval három napig tartott a dolog, addig csináltuk, amíg Dani jól reagált és legfeljebb félórát sírt. Igen, az is sok, semennyit nem kéne. Abba is hagytuk, borzalmas volt hallgatni, meg a tudat, hogy szegény kisbaba, csak azt szeretné, hogy felvegyük és megöleljük, hát nehogymár ezt ne tudjuk megtenni. És innentől jött a lejtmenet, mert engem ez annyira traumatizált és olyan lelkiismeret-furdalásom lett, hogy a következő bő három hónapban bármit megtettem, csak hogy aludjon. A legrosszabb éjszakákon Dani felváltva aludt B. és az én karomban, mert ahányszor megpróbáltuk letenni az ágyába, zokogásban tört ki és ezzel 20-25 percenként teljesen fel is ébresztette magát. Volt, hogy az esti álomba szoptatás tartott mondjuk egy órát, akkor tök jól elaludt, de gondoltam, megvárom, amíg tutibiztosan elég mélyen alszik, hogy letehessem, és ott ücsörögtem vele a fotelben még további egy órát, iszonyat lassan felálltam, ringattam, sétáltam vele, borzasztó óvatosan letettem... és OÁOÁOÁ VEGYÉL FÖL. Akkor először ringatással próbálkoztam újból, de ha nem volt elég, márpedig többnyire nem volt elég, akkor vissza a fotelbe, szoptatás, várakozás, da capo al fine. Ha már végképp nem bírtam, szóltam B.-nek, aki fölváltott, de ő csak ringatni tudta Danit ugye. És így csúsztunk egyre lejjebb és lejjebb ebben a spirálban, mert én kategorikusan elutasítottam, hogy sírni hagyjuk. Viszont eljött az a pont, hogy elkezdtem nagyon dühös lenni Danira, nyilván közben tudva, hogy nem tehet semmiről, nem direkt csinálja. De ebből éreztem, hogy muszáj valamit radikálisan változtatni. 

Ekkor találtam "Rőzsére" az instagramon, aki (néha megkérdőjelezhető stílusban, de) gyakorlatilag ugyanúgy gondolkodik a csecsemőgondozásról, ahogy én, és szakember is, számtalan családot gondozott, több száz gyerek alvását, napirendjét tette rendbe, van szakirányú végzettsége is, sok posztját tankönyvekből fotózott oldalakkal illusztrálja. A nála olvasottak megerősítettek abban, hogy nem kell szenvedni, nem kell belenyugodni, hogy hát ez ilyen, majd alszunk 1-2-3-4 stb. év múlva, hanem igenis ér próbálkozni, HA nem vagyunk kibékülve a helyzettel, persze nem lehajítani a gyereket az ágyába és elhúzni itthonról, hanem szeretetteljesen kommunikálva (ahogy mindent is csinál az ember egy csecsemővel, nyilván). Az egyik dolog, amit javasol, a hosszú esti rutin, ami nekünk bizony eddig nem nagyon volt meg (hacsak az egy-másfél órás álomba szoptatás nem minősül annak), és nekem is volt igényem rá, hogy bevezessük valahogy az esti mesélést. Úgyhogy azzal kezdtük a változtatást, hogy az álomba szoptatás előtt leültünk Dani ágya mellé és mindketten meséltünk neki egyet-egyet, random dolgokat, mi történt aznap, mi lesz másnap, az aktuális ebédünk receptje, szóval valami, amit hosszasan, percekig lehet neki duruzsolva mondani és nem kell hozzá különösebben sokat gondolkozni. Mondtuk neki, hogy néhány nap múlva már nem fogjuk ilyenkor többször kivenni az ágyából, hanem megvárjuk mellette, hogy elaludjon. És így is történt. Most már bő egy hete így altatunk, és az eredmény magáért beszél: átaludt éjszakák (8-9 óra egyben + még 2-3, de volt már egyben 10 és fél óra is), problémátlan, önálló visszaalvás, kipihent baba, aki sokkal aktívabb és jobb kedvű napközben és azonnal át is állt persze a két alvásra, mert már nem kell pótolnia az éjjeli hiányt, és jobb étvággyal is eszik! A neuralgikus pont nyilván a sírás: az sajnos egyelőre van, de már nem minden este és nem egyforma intenzitással. De tiszta a lelkiismeretem/ünk: egy pillanatra sincs Dani magára hagyva a szomorúsággal, ott vagyunk mellette, ha kell, álomba simogatom. Persze, tudom, hogy ezt is van, aki kegyetlen, rideg módszernek tartja, és nem is akarom lebeszélni erről a verzióról. Alapvetően azt vallom (most már!), hogy mindenki úgy altat, ahogy akar, és amíg az anyát/ szülőket nem zavarja, addig folytassa nyugodtan az álomba szoptatást, mellen (el)altatást, együttalvást, bármit, amit jónak lát. De ha zavarja és dühös és kialvatlan és fáradt és frusztrált, akkor viszont ne dőljön be annak, hogy ennek ilyennek kell lennie. Kedvencem, amikor a gyakori kérdéseken (I know, I know) valaki segítséget, tippeket kér alvástémában, egyértelművé teszi, hogy változtatni szeretne, mert kialvatlan, és jönnek a segítőnek szánt "ki kell bírni, ez ilyen" válaszok. 

10 megjegyzés:

  1. White noise-zal vagy babazenével próbálkoztál már? Nem minden baba vevő rá, de jellemzően azért működik. (egyébként teljesen normális az is, hogy amikor beindul a szepa, egyszerűen az alvás is nagyon elromlik - szóval a mese, együttlét ilyenkor természetes igény, és szuper, hogy ilyen jól hat rá).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, egyszerűen van valamilyen ellenérzésem azzal kapcsolatban, hogy direkt valamilyen mesterségesen biztosított hangra aludjon el. Tudom, hogy sok babának bejön, én valahogy idegenkedem tőle.

      Törlés
    2. Akkor kicsit ismerlek már, mert sejtettem, h ez lesz a valaszod. :-) Nálunk a szűkebb- tágabb családban elég gyorsan eldőlt, h a komolyzene a befutó. A fodrászom kisfia a hajszaritóra tud a legjobban elaludni (micsoda 'véletlen'), a barátnőm kisfia pedig a porszívóra. :-)

      Törlés
    3. :)) a komolyzene ebben a családban minden, csak nem altató; a porszívó/hajszárító (ill. mikró, turmixgép, stb.) hangjától Dani fél.

      Törlés
    4. :-) A komolyzene nálunk sem konkrétan altatásra lett bevetve, hanem azt vettük észre, h amikor az szólt, az összes baba lenyugodott v. bealudt rá. (A mese akkoriban nem hatott, ez jóval később lett érdekes- az ikrek kiborultak, a másik túl éber lett tőle.) Aztán családja válogatja, egy 6 gyerekes ismerőseimnél a legkisebbek boldogan alszanak akkor is, ha a nagyobbak ordítva a fejük mellett fociznak. :-)

      Törlés
    5. Nálunk feszült figyelés van zenékre egyelőre, úgyhogy pont ellenkező hatást vált ki (sajnos?).

      Törlés
  2. Igen érdekes ezzel a fáradtsággal. Mármint hogy a baba is fáradt ha nem tud aludni, mégsem tud. Nálunk pont 9-10 hónaposan volt a mélypont a nemalvásban/ébredésekben (akkor jött egyszerre 4 szem és 4 örlő foga) és akárhova mentünk mindenki megjegyezte, hogy "de álmos ez a baba" ilyen rosszallóan. Mintha én nem hagytam volna aludni. Most meg, hogy pre- (vagy peri) menopauzában vagyok (mert ugye miért ne lennék) én is látom hogy minden nap mint a mosott hulla olyan fáradt vagyok és mégsem tudok aludni éjjel 3 és reggel 6 között. Mondjuk én nem üvöltök (de szeretnék). Kíváncsi vagyok ha nagyon beindul a fogzás nálatok, lesz-e hatása az alvásra. Én utólag sokmindent a 10 hónapig tartó fogzásra fogtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát figyi (először is részvétem, és nekem is szoktak ilyen epizódjaim lenni néha, nincs is annál frusztrálóbb), meglátjuk. Kicsit azt látom, hogy sokan használják a fogzást érvnek a rossz alvásra, pedig lehet, hogy van más magyarázat (pl. az egyik kedvenc vesszőparipám, a siettetett mozgásfejlődés, vagy ha nem a korának megfelelő kaját kapja, hanem túl hamar adnak neki darabosat, túl fűszereset, stb.).

      Törlés
    2. A mozgás és az emésztés egész biztos hogy számít. Ezért van 4 hó körül egy megborulás szinte mindenkinél. biztos hogy nekik is van izomlázuk meg növekedési fájdalmuk és a kaja is persze, de aki 1 hetesen nem tud aludni az biztos nem a darabos kajától van. Persze van olyan hogy az anyukának kell mindenféléket kihagynia a diétájából, de ez is szerintem egyéni, van aki már mindenre diétázik és még mindig hasfájós a babája van akinek meg meg sem kottyan.
      Remélem nem értetted úgy hogy challenge-elni akarom a posztodat, nekem (már?) ebben nem kell versenyeznem. Az én lányom 1.5 éves koráig nem aludt jól és a mélypont a legdurvább fogzással esett egybe, de ő nappal is levágott több órás visító rohamokat, falba és egyebekbe való beleharapással és nálunk a világon semmiféle módszer nem vált be. De ezen már rég túl vagyunk, egész más problémáink vannak.
      Én továbbra is azt hiszem hogy van egy csomó egyéni alap dolog és nem minden babának válik be minden módszer.

      Törlés
    3. Nem, nem értettem úgy :) és én a Dani korabeli babákra gondoltam itt elsősorban.

      Törlés