c'est (pas) jó

A cím (a zárójellel együtt, azaz "c'est pas jó" - ez nem jó - formában) Danitól származik, aki mostanában gyakran vált nyelvet mondat közben, khm... Egyelőre véletlenül, és ilyenkor megrázza a fejét és visszavált magyarra, halál cuki. Na de a mai posztnak kivételesen nem ő a témája, hanem egy jó és egy rossz dolog:

C'est jó: a munkahelyemen a csapatszellem. Már többedszer tapasztalom meg, és egyszerűen hihetetlen módon emeli a morált, és tényleg örömet okoz és kedvet csinál a munkához, a közös erőfeszítéshez, hogy a főni azt mondja, kellene neki x fordító lehetőleg azonnal egy sürgős és hosszú szövegre, és perceken belül jelentkezik x+1 fő, hogy ők/mi szívesen. És nem kell nyaggatni, könyörögni, stb. Nyilván ehhez - mint minden ilyen "pluszhoz" - kell az, hogy jó körülmények között dolgozunk, jól meg vagyunk fizetve, többnyire kipihentek vagyunk (a versenyszférával való összehasonlításban írom ezeket, de azért abszolút értelemben is igaznak tartom), és kellően kisimultak az idegeink ahhoz, hogy ezek a hirtelen sürgősen beeső dolgok ne ejtsenek kétségbe (hanem épp ellenkezőleg - legalábbis engem nagyon is spannolnak). 

C'est pas jó: mégiscsak Dani is említésre kerül, merthogy mentem ma érte a bölcsibe fél 5 után valamivel, és vagy három kisgyerek zokogott ordítva a csoportjában éppen. Az egyik gondozónéni kicsit később odajött hozzám és kvázi bocsánatot kért, de mondta - már nem először -, hogy ezek a jellemzően sírósabb gyerekek reggel már 7 előtt bent vannak, és bőven 6 után viszik haza őket... Szörnyű, legszívesebben mindet hazahoznám magunkkal :(