Jaj, már 26-a van, nem bánom, hogy lassan vége ennek a kihívásnak, mert elég terhessé vált - nemcsak az írás, hanem az is, hogy mások posztjaival lépést tartsak. :D Bármennyire is örülök, hogy van mit olvasni, ilyen mennyiségben és intenzitásban egyszerűen nem tudok blogokat követni, lemaradni viszont utálok, szóval frusztrál ez a blogvember, na.
Amúgy minden oké, hiányzik a portugál napsütés, de ott meg a rutinunk hiányzott, és most jólesik a business as usual.
Olvastam egyébként ott a napsütésben egy nagyon para könyvet, ami azóta is a fejemben van, az a magyar címe, hogy Mindent a gyerekekért, de én franciául olvastam bibibí (Les enfants sont rois). Gyakorlatilag bármelyik mai anyainfluenszer ( = aki a gyereke/it felhasználva reklámoz dolgokat a közösségi médiában) magára ismerne az egyik főhősben, ha elolvasná és lenne önkritikája... Nagyon dühös vagyok az ilyen emberekre, már nem egy hasonló accountot jelentettem az instán, nyilván tudva, hogy semmi se fog történni, mert hát semmilyen szabályt nem sért. Fú. Mindegy.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése