jön a mai poszt is

Ma nagyon eseménydús és különleges napom volt (és nemcsak nekem), ugyanis az egyik gondozónéni beszervezett, hogy főzzek a gyerekekkel - vega paprikás krumplit. Hónapokkal ezelőtt hozta fel először a témát, és amikor rábólintottam, első dolga volt delegálni nekem a receptválasztás feladatát. Hús, tojás, allergén ne legyen benne, ne legyen édesség, legyen egyszerűen elkészíthető, tudjanak benne a gyerekek is részt venni - ez szerintem a (vega) paprikás krumpli definíciója, de azért nem volt ilyen egyszerű, mert a felsorolt restrikciók csak menet közben derültek ki. :D Na de végre sikerült megállapodni a receptben és két héttel ezelőtt az időpontban is. 

9:30-kor megjelentem a bölcsiben, és életem (egyik) legfárasztóbb, de egyben hihetetlenül nagy adag szeretetet és pozitív visszajelzést adó másfél órája következett. A gyerekekkel (5+6-an voltak, két csoportban, plusz Dani) egy hosszú asztal körül ültünk, tanulmányoztuk a zöldségeket (krumpli, paprika, paradicsom, répa, ilyen-olyan hagymák), mindent megkóstolhattak, és mi közben a gondozónénikkel készítettük az ételt. A gyerekek szinte folyamatosan dumáltak hozzám kisgyerekfranciául, Dani pedig nem "szinte folyamatosan", hanem megállás nélkül - magyarul. (Mire készített fel az európai uniós konferenciatolmácsolás-képzés, ha nem erre?) Nagyon jó volt a hangulat, és a másfél óra alatt sikerült mindkét adag gyerekkel érdemben interaktálnom ÉS előkészítenem a "levesüket", ugyanis a gondozónénik az egyszerűség kedvéért így hivatkoztak a kajára (illetve - elővigyázatosságból? :D - csak akkora adag készült, ami után még kaptak főételt és desszertet is). Abban a stádiumban jöttem el, amikor a kaja felkerült a tűzhelyre, úgyhogy elég kíváncsi voltam, hogy hogy is sül el a dolog, mert én eddig csak normális paprikás krumplit készítettem, vegát sose. 

Délután mentünk vissza Daniért, és meg lettünk invitálva sütizni, mert épp az egyik kisfiú születésnapját ünnepelték - olyan cukik voltak a gondozónénik, odaültettek minket azokra a mini babaszékekre úgy, ahogy voltunk, kabátban, és a kezünkbe nyomtak egy tányér (saját készítésű) nap és estet. És ahogy ott ültünk és ettünk, odajött az egyik gondozónéni, és mutatta a paprikás krumpli maradékát - tök guszta volt, és olyan jó illatú...! Mondhatom, hogy nagyon büszke voltam magamra, ráadásul mindhárom jelenlévő gondozónéni többször is megköszönte, hogy ott voltam, stb., meg mondták, hogy nem számítottak rá, hogy ilyen jól fog sikerülni, nagyon jólesett. 

Ja, és kaptam egy óriási doboz Ferrerót is. 🤭