2021. május 27., csütörtök

hátborzongató

Van egy itteni barátnőm, J., akivel rendszeresen együtt ebédelek, és ma is sikerült*, tavaly április óta először.  Nem sokkal azután, hogy 2020. április végén elmentem gyesre, megtudtam, hogy meghalt a lánytestvére - nem derült ki, hogy húga vagy nővére, a francia nyelv szépségei..., és ugyan akkor nagyon tapintatosan puhatolóztam, nem mesélte el, hogy mi történt, részben az én állapot(osság)omra való tekintettel, részben pedig mert egyszerűen annyira megrázó, hogy nem akarta ő maga sem újraélni, amíg friss. 
Szóval - mint megtudtam - a húga 2016-ban elkezdett nagyon furán viselkedni, és olyanokat mondani, hogy a fejében a hangok erre meg erre utasították, meg hogy ő földönkívüliekkel van összeköttetésben, stb., és ezzel párhuzamosan nagyon agresszív is lett. Röviddel később skizofréniát diagnosztizáltak nála és többször is kórházba került, ahonnan rendre kiengedték, amikor stabilizálódott az állapota. Gyógyszereket szedett. Aztán tavalyelőtt egyszer csontsoványan találtak rá, mert "a hangok arra utasították, hogy ne egyen", és megint kórházba került, de megint hazaengedték. Mivel egyedül élt, az egyik nővére (nem J., hanem a legidősebb a három lánytestvér közül), aki a közelében lakott, rendszeresen ellenőrizte, megvan-e még, J. naponta telefonált neki, meg az anyukájuk is (aki Burkina Fasóban él). És aztán tavaly pünkösdkor egyszer csak nem vette föl a telefont. J. mondta, hogy ez volt neki a "red flag", mert tudta, hogy akkor nem egyszerű delíriumról van szó, hanem valami súlyosabbról, és azonnal szólt a húga főbérlőjének, hogy nézze meg, mi újság. A főbérlő pár perc múlva visszahívta azzal, hogy a húg elutazott, hiszen le van engedve az összes redőny. Tuti biztos volt, hogy nem utazott el (már csak azért se, mert ez az első franciaországi confinement idején volt, amikor senki se mehetett sehova, többek között J. is ezért nem tudott azonnal odautazni). Értesítették a rendőrséget, akik betörték az ajtót, és ott volt a húg gyakorlatilag éhen halva. A legborzalmasabb eleme a sztorinak talán (bár nehéz kiválasztani), hogy az anyukájuk nem tudott a helyszínre menni semelyik fázisban a járványügyi korlátozások miatt, úgyhogy a legkisebb lányának - aki egyébként 30 éves volt - már csak a hamvaival találkozott (amiket szerencsére haza tudtak küldeni). Brrrr.



*helyben készített negatív antigén öntesztért (vagy 72 óránál nem régebbi negatív pcr tesztért) "cserébe" lehet beltéren, maszk nélkül enni, mint afféle normális enberek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése