blogvember 1

Hát a mai egy jó fos november elseje volt. Esett az eső a nap nagy részében, nem tudtunk rendesen közös programot csinálni, bár végül az esőben is kint voltunk két órát, de abból szinte végig rosszkedvűen vitatkoztunk (B.-vel). Hát, ilyen is van, ez van. Délelőtt viszont megcsináltam egyedül egy kurvanehéz túrát, 8 km 400 méter szinttel, fel-le, fel-le, közben csodálatos sziklák és olyan talajviszonyok, hogy folyamatosan nagyon kellett koncentrálni.
Most a Müpa élő közvetítését nézzük (épp szünet van) a Michael Haydn Requiemről, ami az egyik kedvenc darabom ever (az Eurocanticával ez volt az első darabom, és az ilyenekhez mindig erős érzelmek fűznek), és Dani is becsatlakozott az első részre; a második részben Salieri Requiemje lesz, amiről semmit nem tudunk. A Haydn sajnos elég gyengus volt, én mindig kivagyok azon, ha a kórus (pláne egy profi kórus!) nem néz fel a kottából, és itt ez volt a helyzet. Mondjuk B. szerint olyan semmilyen volt a vezénylés, hogy azért nem néztek fel, mert látták, hogy nincs értelme. :P